Kreatív

Immáron 15 éve, hogy befejtem filozófia tanulmányaimat Arisztotelész mellett. Athéni filozófusként szerencsém volt számos helyi lakos nézeteit és szokásait megismernem, ám úgy érzem ideje a város határain túli kultúrák megismerésére. Elhatároztam hát, hogy világ körüli utazást teszek, ahol megismerhetem a föld minden népét. Az ötlet már rég óta kipattant elmémből csak úgy, mint a bagolyszemű bölcs Pallasz tette annak idején Zeusz kobakjából.

“Felnőttem. Olyan gyorsan, hogy észre sem vettem, hogy elmúlt 20 év. Egészen kiskorom óta csak az eget kémlelem, s egyenleteket oldok meg. A csillagászat a mindenem. Knosszoszban élek a palotában, amit ezidáig egy kezemen meg tudom számolni, hányszor hagytam el. Racionális ember vagyok, mindent meg akarok magyarázni. Most mégis úgy döntöttem, hogy világot látok, meg szeretnék ismerkedni a különböző civilizációk vallásaival, isteneivel, amelyeket megmagyarázni nem nagyon lehet. Még saját országom vallását sem ismerem! Neki kell vágnom a nagy utazásnak!

Az  ókor  elején  (az  a  korszak,  amely  az  írásbeliség  megjelenésétől  a  Nyugatrómai  Birodalom  bukásáig  tartott)  még  nem  alakultak  ki  területtel  rendelkező  államok,  az  emberek  nomád  életmódot  folytattak.  Az  történelem  első  állama,  mely  mérhető  területtel,  világos  társadalmi  és  kulturális  adottságokkal  rendelkezett,  Mezopotámia  volt,  amely  Kr.  e.  3100-tól  egészen  Kr.  e.  539-ig[1]  létezett,  összeomlását  az  Óperzsa  Birodalomtól  szenvedett  vereségek  okozták.  A  birodalom  több  területi  egységből  állt,  ezek  közül  egy  volt  Asszíria. 

Egyik nap az utcákat járva megcsapta a gondolat a fejemet, hogy utánajárok más kultúrák vallásainak. Haza is mentem és nekiálltam megtervezni a kutatásom útvonalát. Úgy gondoltam, hogy 786-ban kezdem el a barangolásomat[1]. Terveim szerint négy országot fogok meglátogatni: Jeruzsálemet, a Partus Birodalmat, Egyiptomot és a Római Birodalmat. Az útvonal a felsorolásuk sorrendjében fog történni.

Egy hideg, esős napon hirtelen egy váratlan gondolat zavarta meg kutatásomat*. Hiába próbáltam elhessegetni, nem tágított a fejemből, emiatt kénytelen voltam abbahagyni aznapra a munkát. Az ötlet ekképpen született a fejemben: mi lenne, hogyha időgépet építenék? Hihetetlen nagy élmény lenne beutazni a világot, úgy, hogy az idő és a tér sem lenne akadály. Talán több órán át gondolkodtam ezen, mire úgy döntöttem, hogy nem várakozom sokáig, holnap nekivágok a kutatásnak, tervezésnek.

A választásom Rómára és Makedóniára esett, mert szerintem érdekes ellentétei egymásnak. Sokan hasonlítják össze a Mongol birodalmat a rómaival, és jutnak arra a következtetésre, hogy a Mongol nagyobb, tehát jobb. De ahogy majd bemutatom, nem a méret a lényeg. A Római civilizáció egyszerűen időben sokkal nagyobb kiterjedésű, és a hatását még ma is érezzük. Ezzel szemben Nagy Sándor birodalma nem hogy egy évezredig nem maradt fönt, egy szűk emberélet után széthullott.

Huszadik életévemben elhatároztam, hogy szeretném megismerni szülőhazámat, a görög földet. Szüleimmel távol, elszigetelődve éltünk a nagyvilágtól, de engem hajtott a kíváncsiság, hogy milyenek az emberek és milyen egy poliszban élni. Szigetemet elhagyva, Athén felé vettem utam.

Akkor is szép, ha szereted a nonfiguratív dolgokat. 🙂