Theanó[1] volnék, ki A.U.C.[2] 724-ben születtem Théra szigetén, és a nemes filozófia tudományának művelője vagyok. Életem 31. évében felkérést kaptam a nagyságos Pontifex Maximustól, hogy tegyek körutazást az ismert földeken, majd hazatértem után foglaljam össze megfigyeléseimet. Feladatom a Római Birodalom határain belül és kívül élő fejlett és barbár népek vallásainak elemzése volt, és minthogy szeretett férjem, Apuleius[3] és jómagam hátrányos anyagi helyzetéből kifolyólag még sohasem hagytam el szülőföldem, Hellász határait, örömmel fogadtam az ajánlatot.

Első célom dicső országunk[4], a Római Birodalom vallásának feltérképezése volt. Hellén lévén tisztában voltam vele, hogy a vallás elődeim hitének átformált változata, és isteneik megegyeznek az általam tisztelt hatalmakkal, ezért egy Thérán élő neapolisi[5] barátomtól még elutazásom előtt tájékozódtam a római elnevezésükről és háttértörténetükről. A hatalmas Zeuszt, minden égi és földi lény urát náluk Jupiternek hívják, míg feleségét, a házasság és a hitvesi hűség úrnőjét Juno névvel illetik. A tengerek istene Neptunus, a holt lelkeket pedig Pluto felügyeli, aki hitvesével, Proserpinával együtt az Alvilágban él. Proserpina édesanyja Ceres, a föld, a vetések és a termékenység istennője. Létó, kinek latin neve Latona, ikreit a rómaiak Diana és Apollo néven tisztelik. Az istenek kovácsát Vulcanusnak, hűtlen feleségét Venusnak, annak szeretőjét, a háború istenét pedig Marsnak hívják. A tolvajlás mestere náluk Mercurius, a bölcsesség istennője Minerva. Az áldott Dionüszoszt, aki elhozta nekünk a bor készítésének tudományát, Bacchusnak vagy Libernek nevezik. Kedves neapolisi barátomtól meglepve értesültem róla, hogy úgy tartják, az általuk Saturnusként emlegetett Kronosz nem halt meg, mikor Jupiter elűzte őt a trónjáról, hanem Itáliába menekült, és menedéket talált Janusnál, a kétarcú istennél, akitől ők minden dolog kezdetét származtatják.

Több hetes utazásomat AUC. 756-ban kezdtem meg, amikor Iunius[6] havának első reggelén búcsút intettem a pátrai kikötőnek, és Rhegiumba[7] hajóztam. A következő Rhegiumból Rómába menő hajó indulásáig rendelkezésemre álló időt nem a városban töltöttem, hanem meglátogattam egy közeli római őrállomáson épített Neptunus-templomot. A szentélyben a római és görög szokásoknak megfelelően Neptunus papjának segítségével ételáldozatot mutattam be az istenségnek, és azért imádkoztam, hogy sikeres legyen a körutam. A szertartás rövid volt, hiszen én voltam az egyetlen áldozó. Koszorút és tiszta ruhát kellet viselnem, és pontosan követnem kellett a pap utasításait. Ha valamit elvétettem volna, a hatalmas Neptunus elutasította volna az adományomat, és meg kellett volna ismételni a szertartást.

Hamarosan visszatértem a kikötőbe, és továbbhajóztam Rómába. Erős tengeri viharok miatt a vártnál később, csak Iunius havának 9. napján érkeztem meg, éppen a Vestalia-ünnep[8] kezdetén. A fővárosban másfél hetet terveztem eltölteni, bár az bőven nem elég egy ilyen csodálatos város felfedezésére, főként, ha a valláshoz kapcsolódó építményekkel foglalkozik az ember. A szállásadómtól felvilágosítást kértem a római templomok és szentélyek rendszeréről, aki készségesen válaszolt minden kérdésemre. A párbeszéd a következőképpen hangzott:

– Ave, Lucius! Amennyiben nem zavarom, lenne néhány kérdésem a várossal kapcsolatban.

– Ave! Mindenben állok szolgálatára, asszonyom.

– Bemutatná nekem a római templomok és szentélyek rendszerét, illetve szerepét? Hellász távoli vidékéről jövök, így nem vagyok teljesen tisztában az itteni hagyományokkal.

– Mifelénk számos vallási célú építmény található, melyeket általában különböző módon használnak, ilyen például a templum, az aedes, a delubrum, a sacelles és a fanum, de közös bennük, hogy mindig egyetlen isten tiszteletét szolgálják. Nagyon kevés az olyan szentély, ami egy istencsoportnak van ajánlva. Az épületeket a flamines gondozzák, olyan papok, akik szintén egy-egy isten szolgálatára vannak rendelve. Templomaink az istenek tulajdonai és lakóhelyei, így csak a papoknak van joga belépni és megzavarni a nyugalmukat. Emiatt az áldozatokat sem az építmény belsejében mutatjuk be. Remélem, ki tudtam elégíteni a kíváncsiságát!

Képernyőfotó 2021-06-19 - 11.58.50

– Igen, igazán hálás vagyok érte! Esetleg még azt meg tudná mondani, hogy melyik templomokat érdemes meglátogatnom, amíg itt tartózkodom?

– Természetesen, asszonyom. A Mars-mezőn[9] álló Pantheon-t, a Quirinalison[10] álló Naptemplomot és a Capitoliumi triász templomát mindenképpen érdemes látnia, amennyiben becses népünk vallása iránt érdeklődik. A triász Jupiterből, Junóból és Minervából áll, akiknek mind megtalálhatóak a szobraik a templomban. A Capitoliumi triász mellett Jupiter, Mars és Quirinus, a békés gazdálkodás védnöke is istenhármasságot alkot. Ajánlom, hogy a templomlátogatások mellett a város többi nevezetességéhez, például a Forum Romanumhoz[11] és a Circus Maximushoz[12] is zarándokoljon el, és ne hagyja ki a fürdőinket sem! Nem ismeri meg Rómát igazán, ha éppen a legnevesebb építmények meglátogatásáról mond le.

– Köszönöm a tanácsait, Lucius! Mindenképpen úgy teszek, ahogy mondta. Ave!

– Ave, asszonyom!

Úgy tettem, ahogy Lucius tanácsolta, és a három híres templom, valamint számos kisebb szentély mellett szakítottam időt Róma egyéb látványosságainak, illetve néhány közkönyvtárának a meglátogatására is. A közkönyvtárakban tárolt iratok tökéletes kutatási anyagot biztosítottak, és nagyban hozzásegítettek a sajátomhoz oly hasonló, de mégis nagyban különböző vallás mélyebb megértéséhez.

Itáliában nem szándékoztam Rómán kívül máshol hosszabb időt eltölteni, így a másfél hét elteltével folytattam utamat a Földközi-tenger túlpartjára. A várost elhagyva a Messzanai-szoroson[13] keresztül a júdeai[14] Gáza városába hajóztam, immár férjemmel, Apuleiusszal, aki testőrként kísért el, hiszen számunkra teljesen ismeretlen földön folytattam utazásomat. A kikötővárosban csatlakoztunk egy karavánhoz, ami elvitt minket az itteni furcsa népek szent városába, Jeruzsálembe. Örültem, hogy csak néhány hetet kell errefelé töltenünk, mivel a világnak ezen a részén rendkívül kellemetlen az éghajlat. A Nap egész nap forrón süt, amit a sivatagos környezet csak még elviselhetetlenebbé tesz, és a csapadékhiány miatt a levegő is száraz, poros. Szerencsére mi a szekerek hűvös ponyvái alatt élvezhettük a Jeruzsálemig tartó utat, és közben volt alkalmam kikérdezni az egyik hajcsárt az itteni vallásról. Megtudtam, hogy Júdea népe zsidóknak hívja magát, és évezredek óta ezt a területet lakják. Az általam és a rómaiak által gyakorolt vallásokkal ellentétben azonban csak egyetlen istent tisztelnek, Jahve-t (a nevéről a könyvtári tekercsek tanulmányozása közben szereztem tudomást, mivel egy járókelő sem volt hajlandó elárulni[15]), aki mindenre és mindenkire ráhatással van. A nép felsőbbrendűnek gondolja magát, mivel úgy tartják, az isten kiválasztotta őket és szövetséget kötött velük. Az ilyesfajta nézeteikből fakadóan gyakran kerülnek összetűzésbe a szomszédos népekkel. Az ilyen sanyarú helyzetekben, amikor egy-egy nép rabszolgasorba taszítja őket, a prófétáikra hagyatkoznak, és tőlük várják a jobb életet. Van egy szent könyvük, a Mózes prófétának tulajdonított Tóra[16], amely tartalmazza a nép teljes történelmét. Jeruzsálemi tartózkodásom alatt császári engedéllyel volt lehetőségem az iratot megtekinteni, és egészen elképesztőnek találom, hogy hogyan voltak képesek ezek az emberek folyamatos vándorlás mellett egy ilyen művet elkészíteni és megőrizni.

Képernyőfotó 2021-06-19 - 11.59.52

A városban töltött egy hetem alatt még meglátogattam a jeruzsálemi templomot, valamint elmélyedtem a város könyvtáraiban tárolt iratok vizsgálatában, amelyek a rómaiakhoz hasonlóan tökéletes kutatási alapot biztosítottak.

A hét leteltével visszatértem Gázába, és ismét hajóra szálltam, hogy elérjem körutam utolsó állomását, az egyiptomi Alexandriát[17]. Az egyiptomiak vallásáról már folytattam kutatást korábban, így a kultusz nem volt annyira ismeretlen, habár az országban ténylegesen még sosem jártam. A Nílus népe hozzánk, görögökhöz és a rómaiakhoz hasonlóan több istenben hisz, akiket általában valamilyen állatfejjel ábrázolnak. A birodalom egyes részein az istenekről alkotott elképzeléseik nem teljesen egyeznek meg a különféle isten-kultuszok[18] miatt, de a legfőbb hatalmakat mindenhol ugyanúgy ismerik. Ezen istenek közé tartozik Ozirisz, Ízisz és Hórusz, akik istenhármasságot alkotnak. Ozirisz a holtak és a túlvilág képviselője, míg felesége a nőiesség, a hűség és a termékenység szimbóluma. Fiuk, a sólyomfejű Hórusz a megújulást jelképezi. Ízisz anyaistennő testvére, a szamárfejű Széth felel a viszályokért és a zűrzavarért. Az orvoslás, a tudományok és az írás istenét, Thot-ot általában pávián-vagy íbiszfejjel ábrázolják. Ő az egyetlen, akinek nincsen rokonsága az istenek között. Khnum, a kosfejű hatalom a Nílus folyásának irányítója és az emberek teremtője. Hórusz felesége Hathor istennő, a szerelem és a szépség megtestesítője, akit tehén vagy víziló alakjában jelenítenek meg. Az első fáraójuknak[19] Ré-t tartják, a Nap istenét, akit nevéhez híven egy napkoronggal a fején ábrázolnak. A kiáradt Nílus vizét a krokodilfejű Szobek testesíti meg, aki termékenységet és bőséget hoz az országnak. Az egyik legrégebbi egyiptomi isten Amon, akinek thébai[20] kultuszában őt tekintik a levegő és a Nap istenének, illetve a teremtőnek is. Thébával ellentétben a memphisziek[21] úgy gondolják, Phat teremtette a világot és az összes istent, de nem önnemzéssel, hanem a gondolat és a szó erejével. Az ő alvilági hatalmuk Anubisz, egy sakálfejű lény, aki a bebalzsamozást is felügyeli. Minden istennek építenek templomokat, és ahogyan azt a saját bőrömön is tapasztaltam, ezekbe csak a papok léphetnek be, akik a szertartásokat végzik. Az Alexandriában töltött hetem elején tudatlanságomban betértem egy a magasságos Thotnak szentelt épületbe, amiért, ha nem tudtam volna bizonyítani, hogy Őfelsége, Augustus császár megbízásával utazom, bizonyosan karóba húztak volna. A városban töltött időm alatt a rengeteg templom megcsodálása mellett megtekintettem a híres pharoszi világítótornyot, ami nélkül talán én is odavesztem volna tengeri utazásom alatt, és világunk legnagyobb könyvtárában, a Muszeionban is volt lehetőségem kutatást végezni. Micsoda bőség az a tudósember számára! Azonban az Alexandriában töltött időm hamar a végéhez ért, és nemsokára búcsút intettem Afrika földjének, amelyet talán most láttam utoljára életem során.

Képernyőfotó 2021-06-19 - 12.01.02

Rómába érkezvén a felséges császár parancsára színe elé járultam, aki elrendelte, hogy megfigyeléseimből készítsek kiadványt, és azt Septembrius havának idusáig[22] küldessem el Rómába. Másnap visszahajóztam hellászi otthonomba, és folytattam egyszerű életemet ott, ahol félbehagytam.

Hát ez volt utazásom története, amelyet a hit világának megismerése érdekében tettem az ismert világ egészét bejárva.

Képernyőfotó 2021-06-19 - 12.02.33

 

Tapasztó Hédi (9.b)

Köszönjük Szabó Márta tanárnő közreműködését!

 

Felhasznált irodalom:

 

A térképvázlat: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:EB1911_Rome_-_Roman_Empire_A.D._297.jpg – Az írónő útvonala alakzatok beszúrásával készült a Word alkalmazásban.

A római templom rajza: https://picryl.com/media/speculum-romanae-magnificentiae-the-temple-of-fortune-in-rome-5243d5

Mózes rajza: https://pixy.org/899908/

A Muszeion rajza: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:The_Great_Library_of_Alexandria,_O._Von_Corven,_19th_century.jpg

 

 

[1] Az írónő kitalált személyiség, nem egyezik meg sem a Kr. e. 2. században élt görög filozófusnővel, sem a mítoszokban szereplő Metapontosz király feleségével.

[2] Ab urbe condita, jelentése „a város alapítása óta”. Az ókori rómaiak használták az évek keltezésekor. A.U.C. 724. mai időszámítás szerint Kr. e. 30-nak felel meg.

[3] Az írónő férje kitalált személyiség, nem egyezik meg az író Apuleiusszal.

[4] A mű által bemutatott időszakban Görögország Róma által meghódított terület volt, így az írónő a Római Birodalom polgáraként beszél.

[5] Nápoly latin neve.

[6] Június hónap latin neve.

[7] Reggio Calabria latin neve.

[8] Június első fele, a baljóslatú időszak, amikor semmilyen új vállalkozásba nem volt szabad belekezdeni, június 15-én, a tűzhely római istennőjéről elnevezett egyhetes Vestalia-ünnep utolsó napján zárult le. Ezen a napon a Vesta-szüzek szentélyét megtisztították, és ezzel mintegy lezárták a megtisztulás periódusát, helyreállt az élet szokott ritmusa („Quando stercus delatum, fas”).

[9] A Capitolinus dombtól északnyugatra fekvő városrész, Róma legnépesebb része. Általában itt gyülekeztek a hadba indulók, ezért lett a háború istenéről elnevezve.

[10] A hét domb egyike, amelyekre Róma épült.

[11] Róma fő köztere, a kereskedelem és a politika központja.

[12] Aréna, a kocsiversenyek színhelye.

[13] Keskeny szoros Szicília és a Calabriai-félsziget csücske között.

[14] Ókori régió a Közel-Keleten, Izrael déli részén.

[15] A zsidóknak tilos Jahve nevét a szájukon kiejteni vagy leírni.

[16] Mózes 5 könyvét tartalmazza, a zsidók a Bibliának csak ezt a részét fogadják el.

[17] Kikötőváros a Nílus deltatorkolatánál. Már az ókori világban is híres volt az ott található világítótorony miatt.

[18] Egyiptomban minden kultusz egy városhoz vagy területhez kapcsolódik, ahol a legnagyobb temploma van.

[19] Uralkodó az ókori Egyiptomban.

[20] Ókori egyiptomi város, ma Luxor áll a helyén.

[21] Memphisz ókori egyiptomi város, fénykorában a világ legnagyobb városa volt.

[22] Az ókori Rómában a hónap közepét jelentette.