(…) Most vegyük a regény főhősét. Robinson Crusoe merőben eltér az eddig megszokott regényhősöktől. Nincsenek semmiféle különleges képességei. Még azt se lehet mondani, hogy erkölcsileg különösebben magasabbrendű lenne, figyelembe véve vállalkozó-kalmár próbálkozásait és szüleivel szembeni engedetlenségét. Egyszerűen csak azokkal a tapasztalatokkal felfegyverkezve érkezik a szigetre, amit egy átlagos, azonos korú fiatalember rendelkezhet.

 Tizenegy év telt el a Nautilusról történt szökésem óta. Még mindig nem tudom, mi történt a hajóval, él-e még Nemo kapitány vagy hogy melyik nép fiain áll éppen bosszút. Nagy valószínűséggel nem is fogom megtudni. Azóta a Párizsi Természetrajzi Múzeum igazgatója lettem. Conseil, hű barátom és titkárom mindenhova elkísér, segít nekem és osztályozza az állatokat. Ned Land a tengert járja szigonyával, vadássza a bálnákat és eladja őket jó pénzért. Néha visszavágyom a tengerbe, hogy tovább tanulmányozhassam élővilágát.

A Candide című könyv egy 1759-ben megjelent tézisregény, mely első ránézésre egyszerre bizonyítja és cáfolja Leibniz optimista világnézetét. A pikareszk regény kalandjai során a szerző egyre inkább megcáfolja a tézist, miszerint „Ez a világ a létezhető világok legjobbika!”, és egyre ironikusabbá válik Leibniz túlzott optimizmusa, így filozófiai gúnyiratként is tekinthetünk a regényre.

A DUE Médiahálózat, a diákújságíró egyesület 2020-ban immáron 30. alkalommal hirdeti meg Tehetségkutató Diákmédia Pályázatát.