Eldorádó elhagyása után mindketten búskomorak voltak egy kicsit. Tudták, hogy úgy cselekedtek, ahogy kellett, de bántotta őket, hogy a világ legigazságosabb országát hagyták el, és az esély a visszatérésre igencsak csekély volt. A hely, ahol mindenki boldog és kiegyensúlyozott. Nincs harag, kapzsiság, rosszindulat, vagyis az ember rossz tulajdonságaiból egy sem található azon a környéken.

A szerelmesek sokáig nem hittek a szemüknek. Csak ültek percekig, és igyekeztek felfogni a tényt, hogy újra együtt vannak, és épen láthatják egymást. Candide volt az első, aki megtörte a csendet. Halkan arra kérte Kunigundát, meséljen neki a palotában történtek utáni eseményekről. Kunigunda bólintott, majd feltartotta a mutatóujját, jelezvén, hogy várjon egy kicsit.

Hőseink újult erővel folytatták útjukat. Candide áhítattal szemlélte az őt körülölelő meseszép virágokat, zuhatagokat, tarka madarakat, és persze nem mellesleg a felmálházott juhkaravánt. Napról napra hajtotta a tudat, hogy nemsokára szép Kunigundáját tarthatja a karjai között.

No, de még nem illendő ily előre szaladni, mikor jámbor hősünknek épp lelket nem kímélő három hétnek volt részese. A bolgárok legkitűnőbb kirurgusa, a derékségéről messzeföldön is jól ismert felcser belefektette minden erejét, hogy a négyezer vesszőcsapás eredményét legjobb tudása szerint gyógyítsa meg.

Nem mehetünk el  azon ok mellett, amely miatt ez a tiltott, semmiképp sem legeslegjobb csók az ifjú legény és a báró leánya között elcsattant. Habár Candide szavaival sosem fejezte ki szerelmét Kunigundának, de ahogyan napról napra láthatta szépségét, félre nem érthető helyzetbe keveredtek.