Életünk

A szeptemberi Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében a 11.a osztály részt vett a Sose halunk meg című film vetítésén. Előzetesen két filmben gondolkodtunk, de a Casablanca vetítésére már nem lehetett jegyet foglalni.

A szombati munkanapot kihasználva osztályom (11.a) kirándulást szervezett a piliscsabai Dévényi Antal-Kilátóhoz. Az őszi időjárás a legideálisabb az efféle túrákhoz, és nekünk is szerencsénk volt, hiszen tökéletes idő volt.

Kellemes időtöltést, jó pihenést kívánunk minden olvasónknak a nyári szünetben!

Miért fontosak a versek? Kortárs vagy klasszikus költészet? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdésekről, valamint jelenlegi projektjeiről (Szívlapát című előadás, VerShaker nevű YouTube-csatorna) beszélgettem Zoltán Áronnal, a Vígszínház színészével.

Iskolánk pszichológusa nemrég Petri György-díjas lett, első verseskötete ősszel várható. Addig is a neten olvasható néhány műve, többek között a tiszatajonline.hu-n, ahonnan a következő, rövid életrajz is származik: „Vados Anna 1993-ban született, Székesfehérváron érettségizett. 2018-ban végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. Pszichológus. Egyetemi hallgatóként kutatási témái az írás és a lelki egészség kapcsolata, valamint az alkotófolyamat pszichológiai jellemzői voltak. Az írásban és pszichológusként is az emberi történetek érdeklik, illetve a saját „megtalált nyelv”, amelyen keresztül elmesélhetővé válnak a történeteink.”

Ahogy minden ágazatot, az ügyvédi szakmát is utolérte a digitalizáció szele, és egyre több szó esik a legal tech-ről. Így felmerül a kérdés, hogy az algoritmusok megjelenése a piacon lenyomhatja-e az ügyvédi szolgáltatások árait, ezáltal olcsóbbá tehetik-e a jogi szolgáltatásokat. Erről a témáról édesapámat, Hajdu Lászlót kérdeztem.

A Szegedi Tudományegyetem egyik hallgatójával ültem le beszélgetni, hogy betekintést nyerjek egy egyetemi diák életébe, illetve, hogy közelebbről lássam a tanulmányi és szociális környezetét egy orvostanhallgatónak.

Beszélgetés Brauner Franziskával, egy német állampolgárral magyar felmenőkkel a német iskolarendszerről és diákkori élményeiről.

Gyerekkorom óta szerettem volna pilóta lenni – kezdi az interjút Széles András pilóta, akitől azt kérdeztem, hogy mikor választotta magának ezt a foglalkozást. – Először 7 éves koromban ültem repülőgépen, egy sétarepülés alkalmával. Emlékszem, egy kis Cessnával mentünk. Ott szerettem bele a repülésbe. Igaz, a Cessna kicsi volt, csörgött-zörgött és még a szél is dobálta a gépet, de amit fent láttam, az teljesen lenyűgözött. Valahogy így kezdődött a románc.