Idén február 21-én tartják a palacsinta világnapját. Hagyományosan ez a nap húshagyó keddre, azaz a húsvét előtti 41-ik napra esik, ugyanis régen úgy tartották, hogy ezen a napon meg kell enni minden olyan élelmiszert, amit a hosszú böjt alatt nem lehet fogyasztani.

Erre alkalmasnak tűnt a palacsinta, amibe bele lehetett tenni a megmaradt tojásokat, lisztet és tejet vagy vizet, majd ezt zsíron kisütni, és egy hatalmasat lakomázni belőle. Bár ma már csak kevesen tarják be a böjt legszigorúbb szabályait, azért a palacsinta ünnepe megmaradt ezen a napon.

A palacsintát már a rómaiak korában is fogyasztották, ekkor leginkább húsos szósszal töltötték meg, hogy ne csak finom, hanem tápláló is legyen. A világ minden táján elterjedt ez a változatos étel. Magyarországon az első, mai értelemben vett palacsintarecept a XVI. századból maradt fenn. Ekkor leginkább kevésbé édes töltelékekkel fogyasztották. Később rengeteg változata terjedt el az országon belül is, így kialakult a híres hortobágyi palacsinta, a Gundel palacsinta vagy éppen a csúsztatott palacsinta.

A palacsintát szinte minden ország a saját ízlésére alakította át. Lássunk néhány érdekes variációt erre az igen egyszerűnek tűnő ételre!

A legismertebb változata az amerikai palacsinta. Ez sokkal kisebb és vastagabb, mint a magyar változat. Tésztája annyiban más, hogy az amerikai palacsinta sütőport is tartalmaz. (Fotó: Mindmegette)
A másik ismert variáció a palacsintára a francia Crêpe. Ez a legnagyobb palacsinták közé tartozik, és hasonlóan a magyarhoz, ezt is vékonyan sütik meg. Legismertebb a narancsos, karamellizált változata, a „Crêpe Suzette”. A palacsintát Afrikában is ismerik. Szomáliában például „Anjero-nak” hívják és élesztővel készítik, ezáltal sütésnél lyukacsos lesz a tészta. (Fotó: Sweet Simple Vegan)
Az egyik legkülönlegesebb módon Finnországban készítik a palacsintát, amit ők „Pannukakkunak” hívnak. Kör alakú serpenyő helyett egy négyzet alakú tepsiben a sütőben sütik meg, és általában gyümölcsökkel tálalják. Japánban „dorayaki” névre hallgat a palacsinta. Náluk a magyarhoz képest egy sokkal puhább, habosabb és kisebb ételt takar ez a név, habár összetevőik ugyanazok. (Fotó: Myllyn Paras)

Ha a különleges variációk meghozták a kedvünket egy palacsintához, látogassunk el az iskolához közeli Ráday utcába, ahol a Palacsinta Palota nevű óriáspalacsintázó vár mindenkit édes és sós összeállításokkal egyaránt. Ha viszont úgy érezzük, hogy maradnánk a kisebb és hagyományosabb megoldásoknáll, akkor a több helyen működő Nagyi palacsintázóját ajánlom. Mindkét hely tökéletes, hogy beülj a barátaiddal egy palacsintára, levezessétek a hetet, beszélgessetek vagy a palacsinta világnapját ünnepeljétek.

Szerző: Sándor Zsófia

Címlapkép: Peko Peko