A szerző az első világháború idején kórházban dolgozott nővérként, ezt követően pedig egy laboratóriumban gyógyszerek és mérgek között. Szerintem az itt eltöltött évek kihatottak ezen műve megírására is azzal, hogy egy orvos tette meg az egyik főszereplőnek, ő az elmesélő, és nem véletlenül jelenik meg a műben méreg is Mr. Ferrars halálának okozójaként és az altató Mrs. Ferrars öngyilkosságának eszközeként, illetve a kábítószer is egy mellékszereplő esetében.

Az Ackroyd-gyilkosság prózai formájú, elbeszélő mű, egy meg nem történt eseményt megtörténtként ad elő kitalált szereplőkkel. Az esemény valóságos időben (gyilkosság estéjén és azt követ napokban) és földrajzilag meghatározott térben (egy létező angliai faluban, King’s Abbot) játszódik. A történetben fontos szerepet kap a szereplők érzésvilága, a cselekmény folyamán kibontakozó jelleme. Jelen esetben egy szereplő Dr. Sheppard egyes szám első személyben meséli el az eseményeket, tehát egy én-regényről van szó. Az alapvető közlési forma a közvetlen szerzői elbeszélés és a helyszíneket, személyeket bemutató leírás. A szereplők beszélgetéseit a párbeszédek közvetítik, ezeken kívül még kisebb kommentárok, rövidebb értekezések, eszmefuttatások is váltogatják egymást.

Az írónő a 20. század első harmadának Angliájába repít vissza bennünket, életszerűen írja le az angol életformát. A kor társadalmi sajátosságait idézi a gazdag család birtoka, a kastélyban lévő helyiségek elnevezése, pl. hall, dolgozószoba, a nyári lak, továbbá a személyzet, a komornyik, a titkár, a szobalány, a házvezetőnő, és a cseléd. Az adott kor társadalmi sajátosságának gondolom továbbá a családi ügyvédet, aki mindent tud a háziúr dolgairól, pénzügyeit kezeli, a végrendeletét őrzi. Másik ilyennek gondolom a falu orvosának kiemelt szerepét, mint köztiszteletben álló emberét, akiben mindenki megbízik, ezáltal nem csak a falu orvosa, hanem a falu lakóinak fő bizalmasa is.

Agatha Christie a kedvenc írónőm, így mindenképp az egyik általa írt könyvet szerettem volna elolvasni. Az interneten megnéztem egy könyvtáros top 10-es Agatha Christie könyvlistáját, és ez a könyv keltette fel elsősorban az érdeklődésemet azokon túl, amelyeket már korábban olvastam.

Az nagyon tetszett más korábban olvasott könyvével ellentétben, hogy itt már az elején történik egy haláleset, melyhez kapcsolódva nem kell sokat várni magára a gyilkosságra sem. A könyvben nincs unalmas rész, minden sora lekötött, így nem volt olyan jelenet, melyet legszívesebben átugrottam volna. Már a történet elején rabja lettem a könyvnek, rögtön bekebelezett, elég gyorsan kiolvastam, alig tudtam letenni. Olvasás közben szinte teljesen ki tudtam zárni a külvilágot. Megfigyeltem azt, hogy más könyvek kb. 50 oldal után már nem kötik le annyira a figyelmemet, kifáradok, jelen esetben azonban ez nem volt elmondható.

Okos döntés volt az írónőtől, hogy rögtön izgalmassá tette a történetet, kifejezetten tetszett az a megoldás, hogy a könyv legvégén derül csak ki a gyilkos személye (ez persze más könyvére is igaz). Amikor már úgy gondoltam, hogy tudom ki lehet a gyilkos, és megfejtettem a bűncselekményt, akkor jött egy újabb titok, és máris szertefoszlott minden feltételezésem a bűnös személyét illetően. Persze a gyilkos személyének felfedése jelen esetben is a leghihetetlenebb fordulatot jelentette számomra. Az írónő annyi információt adott a nyomozás során a tudtomra, hogy teljesen más irányba vitte el a gondolkodásomat, de persze mindvégig bemutatta azt, hogy a nyomozó, Poirot milyen apró részletekre figyel, és hogy azoknak fontos jelentőséget tulajdonít. Nem tudtam, nem is sejtettem, hogy mi jelentősége lehet ezeknek az apró részletnek mindaddig, amíg a végén Poirot el nem mondja ezen részletekből kiindulva hogyan jutott el a gyilkos kilétéhez, amire viszont már viszonylag hamar rájött. Így tehát az írónő a történet során a feszültséget, és ezzel a figyelmet mindvégig fenntartotta bennem.

Kimondottan szeretem a krimiket, az izgalmas történeteket, nem csak könyvben, filmekben, sorozatokban is. A legtöbb könyv, amit szabadidőmben olvasok, rejtélyek megoldásával foglalkozik. Karakterekkel nem szoktam azonosulni a könyvek olvasása során, így jelen esetben sem azonosultam eggyel sem, inkább csak magamat képzelem bele a történetbe úgy, mintha láthatatlan emberként lennék jelen a helyszíneken, a cselekmények során.

Biztosan fogok még más Agatha Christie könyvet is olvasni, a következő könyv a Tíz kicsi néger lesz, majd az ABC gyilkosság, valamint a Nyaraló gyilkosok.

A mű a címét a falu leggazdagabb, legismertebb emberének megölése adta. A történet E/1. személyben íródott, de nem Poirot szemszögéből. Poirot következtetéseit a nyomozás során kiderült tényekről csak a mű legvégén, a saját elbeszéléséből ismerjük meg, ekkor kerülnek a helyükre az apró mozaikok. Azáltal, hogy az orvos, Dr. Sheppard elbeszélésében íródott a mű, többek között emiatt sikerülhetett az írónőnek mindvégig nagyon jól elterelnie róla azt a gyanút, hogy a gyilkosságot végül is ő maga követte el.

A regény egy idősíkban játszódik, a múltbéli dolgok, események az egyes szereplők kapcsán, csak a gyanúsítottak vagy Poirot elmeséléséből, az életük múltbéli eseményeként jelennek meg.

Újszerű dolog az írónő eddig általam olvasott műveihez képest az, hogy az elbeszélő maga a gyilkos, illetve az is, hogy már a mű elején megtörténik maga a gyilkosság.

A regényben nincsenek a helyszíneket hosszasan leíró részek, a részletes személyleírások sem jellemzőek a műben. Dr. Sheppard mint az egyik főszereplő külsejéről emiatt szinte semmit nem tudunk meg, viszont jelleme a történetből kirajzolódik, „gondoskodó, megbízható, segítőkész embernek” ismerhetjük meg, mely aztán a történet végén kissé torzul azáltal, hogy kiderül, ő volt a zsaroló, a hidegvérű gyilkos. Poirot-ról mint a másik főszereplő külsejéről ebből a regényből is megtudhatjuk – ha valaki számára eddig esetleg teljesen ismeretlen lenne –, hogy hetyke bajuszos, finom modorú, kissé piperkőc, furfangos észjárással, logikus gondolkodással megáldva.

A regényben lévő helyszínek valósághűek voltak, teljesen elképzelhetőek a számomra, nem voltak túlságosan részletekbe menően leírva, hiszen a történet középpontjában a nyomozás áll, így a helyszínek részleteinek csak a gyilkosság kiderítéséhez szükséges mértékig van jelentősége.

A történetet inkább karakterközpontúnak gondolom, annak ellenére, hogy ugyan a gyilkosság elkövetésének bemutatása megtörténik a műben, és a gyilkosság felderítése a cél, de a nyomozás során a gyilkos-jelöltek jelleme fontos hangsúlyt kap a lélektani indítékok vizsgálata során. A nyomozásban legfontosabb szerepe a detektívnek, Poirot-nak mint elemző, jelértelmező embernek van, ő rakja össze az apró jeleket, nyomokat egy egésszé. Jelen történetben Poirot mellett fontos karakter Dr. Sheppard is, aki az elbeszélő, és egyben a nyomozásban segítő szerepet kapó orvos, nem mellesleg a gyilkos is.

Az Ackroyd-gyilkosság mint krimi a szórakoztató irodalomhoz tartozik. A krimik elsősorban intellektuális gondolkodásra késztető történetek, ahol valamely rejtély vagy titok megismerésére helyeződik a hangsúly. A krimi olyan mű, amelyben a gyilkosságot vagy annak elkövetőjét többnyire nem lehet látni. A detektívregény mint a krimi egyik alműfaja középpontjában a detektív áll, és az a folyamat, ahogyan megfejti a rejtélyt és leleplezi az elkövetőt. A megoldásra mindig a szöveg utolsó lapjain derül fény, a jó detektívregény-író a végsőkig kétségek között tartja olvasóját. Agatha Christie ezen műfaj egyik legjobbja, a krimik „koronázatlan királynőjének” is nevezik.

Szerkezet:

  1. Ferrars öngyilkossága
  2. Ackroyd meggyilkolása
  3. Ferrars öngyilkosságának okai, Mr. Ferrars halála, Mrs. Ferrars és Mr. Akroyd viszonya
  4. Helyi rendőrfelügyelő gyanúsítottjának megnevezése Ralph Paton személyében, aki egyébként a gyilkosság estélyén eltűnik
  5. Poirot megbízása a nyomozásra az egyik rokon által
  6. Poirot nyomozása a kastélyban tartózkodók (személyzet, rokonok és barátok) kapcsolatrendszerének, titkainak felderítésével
  7. Poirot felfedi a gyanúsítottak titkait egymás előtt, és a fő gyanúsított Ralph Paton is előkerül
  8. A gyilkos leleplezése

A cselekmény kiindulópontja az, amikor Mr. Ackroyd-ot meggyilkolják.

A nyomozó tervének útjában a túl sok nyom, és a sok gyanúsított áll, és persze igazából egy valaki, aki szándékosan hazudik és próbálja rossz útra terelni a nyomozást.

A történetben nem volt olyan konfliktus, mely kihatással lett volna a történet folyására, vagy jelentőséggel bírna, mindössze a nyomozás során derül fény egy-egy szereplő közötti konfliktusra, melynek csupán a nyomozás során, a gyanúsítottak egymáshoz való viszonyában, a titkaik kiderítése körében van jelentősége.

Meglepő fordulat több van a történetben, először az, amikor kiderül, hogy az orvos, Dr. Sheppard úritököt termesztő szomszédja nem más, mint Hercule Poirot, a híres magándetektív. Másik ilyen meglepő fordulat, amikor a gyilkosság legfőbb gyanúsítottjának, Mr. Ackroyd mostohafiának Ralph Patonnak a cselédlánnyal titokban kötött házasságára fény derül. A legmeglepőbb fordulat, a csattanó a mű végén az, amikor a gyilkos személye számunkra is világossá válik, olyan valaki személyében, akire az egész mű alatt halvány gyanú sem vetült.

A regény pont annyi információt közölt, se többet, se kevesebbet, mely elég volt ahhoz, hogy az olvasása közben ne legyen se hiányérzetem, se pedig ne érezzem azt, hogy az adott rész unalmassá vált a túlzott részletezettség miatt.

Se alternatív jelenetet, sem pedig alternatív befejezést nem tudnék írni hozzá, hisz ez a történet így zseniális, ahogy van. A történet vége csak annyiban marad nyitva, hogy vajon az orvos a végén valóban megöli-e magát veronállal? Avagy mi lenne, ha ezt mégsem tenné meg, és élve lepleződne le, így szemébe kellene néznie a nővérének, Caroline-nak? Vajon milyen reakciót váltana ki a mindent tudó Caroline-ból az, hogy a gyilkos mindvégig a szeme előtt volt a szeretett testvére személyében? Továbbá milyen megdöbbenést váltana ki mindez a többi szereplőből? Ezen kérdések megválaszolására vonatkozó alternatív befejezést mégsem tudnék írni, hisz a csattanóhoz pont ez befejezés illik, ami benne van, hisz ugyanolyan módszerrel lesz öngyilkos a zsaroló gyilkos, mint a történet elején Mrs. Ferrars, akit ő kergetett öngyilkosságba.

 

Szerző: Bönde Boróka Lilla 7.d (az írás tavaly készült)

Kép: Pinterest