– Norvégia partjai közelében ismeretlen hajóroncsra bukkantak. A hajó nemzetisége, kiindulási pontja, és célja ismeretlen. Szakemberek vizsgálták meg, nyilatkozatuk döbbenetes – a kamera elfordul a meglehetősen izgatott nőről, most egy középkorú, kopaszodó férfit láthatunk.

Azzal a négy férfi átvonult kertjükbe, hogy új szenvedélyüknek hódolhassanak. Mindenki más a munkában találta meg az örömöt: Cacambo gyomlált és vállalta a beteg fák kivágását és felaprítását, Martin igyekezett egy kisebb részt elkeríteni a jövőben megvásárolandó állatok számára, Candide pedig a termőföld felszántásában és rendbetételében teljesedett ki. Pangloss mester hiába erősködött, hogy többet is bírna, a biztonság kedvéért csak azt kapta feladatául, hogy Cacambónak segédkezzen gyomlálni, a kivágandó fákról a gyümölcsöket leszedni, valamint a lehullott gallyakat, leveleket összeszedni.

Candide és Martin velencei éjszakáikat egy szállóban töltötték. Minden este vitáiktól zengett a fogadó, két ilyen ellentétes eszme ritkán fér meg csöndben egy helyen. Pococuranténál tett látogatásuk után Candide azonban sokáig nem szólalt meg, folyamatosan törte a fejét, hogy miként lehet ilyen boldogtalanság a világon. Nem értette, hogy miért csak Eldorádóban lehetnek boldogok az emberek, és miért nem lehet úgy élni mindenhol, mint ama felettébb különböző vidéken. Utolsó reményét csak abban látta, hogy egyszer megtalálja Kunigundát, és akkor be fog bizonyosodni Pangloss mester mondata, miszerint ez a világ a világok legjobbika.