A mohácsi csata a közvélekedés szerint egyenlő a nemzet vesztével vagy a királyság felbomlásával. De nem biztos, hogy minden, amit a történelem tankönyvekben olvasunk, teljesen igaz. Varga Szabolcs történész a mohácsi csata 500. évfordulóján iskolánkba látogatva bemutatta a legújabb rekonstrukciót a csata tényleges menetéről és új szempontokat javasolt a II. Lajos személyéről folytatott vitákhoz.
A program prezentációval kezdődött, mely II. (Jagelló) Lajos életét mutatta be. A legtöbb magyar II. Lajos személyére úgy tekint, mint egy felelőtlen, szerencsétlen és alkalmatlan uralkodóra. Egy internetes szavazás alapján őt gondolják a magyar emberek hazánk legkevésbé rátermettebb királyának, édesapja pedig “ott áll” mellette a dobogó második fokán. Varga Szabolcs szerint ennek nem feltétlenül kellene így lennie.
Jagelló Lajos 1506-ban született, a tervezettnél korábban (koraszülöttként). 1508-ban, két évesen koronázták meg Magyarország királyának, bár még édesapja, II. Ulászló életben volt. Erre a kor zavaros politikai helyzete miatt volt szükség. 1516-ban, apja halála után lett Csehország és Magyarország uralkodója. 1522-ben feleségül vette Habsburg Máriát, akitől nem született gyermeke.
A mohácsi csata egy sokkal komolyabb és fontosabb esemény volt, mint a legtöbben gondolják. Nándorfehérvár és Szabács 1521-es elveszte után a déli országrész védetlen maradt, így Szulejmán 1526-ban hadjáratot tudott indítani Magyarország ellen. Pargali Ibrahim katonai parancsnok és a szultán 81000 fős serege 1526. augusztus 29-ére ért Mohács lápos-mocsaras környékére. A magyar és a cseh erők – Szapolyai János erdélyi segítsége nélkül – 27000 fős sereget tudtak kiállítani, amivel az oszmánok még mindig négy-ötszörös túlerőben voltak. Ebben a korban Mátyás híres fekete serege már nem létezett, hiszen ezt a haderőt csak folyamatos háborúskodás mellett lehetett (volna) fenntartani. Bár a pontos helyszín vitatott, azt tudjuk, hogy az összecsapás mintegy három és fél óráig tartott. A csata közben II. Lajos elhunyt, amikor megbokrosodott lova ledobta a hátáról és nehéz páncélja miatt belefulladt a közeli kiáradt Csele-patakba vagy mocsárba.
Viszont most jön a legérdekesebb rész: Varga Szabolcsnak eltérő véleménye van mind II. Lajos személyéről, mind a mohácsi csatáról. Erre már előadásának címe is utalt: „II. Lajos, az utolsó vitézkirály”. Sok korabeli leírás úgy vélekedik Lajosról, hogy felelőtlen személy volt, aki csak táncolt és mulatott egész nap. Ez, viszont Varga Szabolcs szerint nem így volt. II. Lajos nagyon művelt emberként is bemutatható, fegyvert forgatni és lovagolni kiválóan tudott. Hat nyelven kommunikált – például cseh, magyar, francia nyelven is. Házastársával politikai, vallási és közéleti témákról beszélgettek. Az, hogy 27000 embert sikerült toboroznia a csatára, még inkább elképesztő. Az előadás többször is párhuzamot vont II. Lajos és más magyar és világi uralkodók, vitézek között. A Mátyással való összevetésnél a házastársaikat hasonlította össze, hiszen Beatrixot – elmondása alapján – csak azért küldték el Itáliából, mert meddő volt. Zrínyiről és Leonidászról úgy vélekedett, hogy bár ők is elvesztették a csatáikat, mégis hősként tekintünk rájuk. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért gondolunk Lajosra még mindig alkalmatlan uralkodóként? Hiszen ez ellen még özvegy felesége, Mária is szót emelt annak idején. Az igazság az, hogy bármi rossz történik, úgy tűnik, mindig kell egy bűnbakot találni, beszéljünk akár egy országot szétszakító csatáról vagy az osztályteremben található asztal tönkretételéről.
A történész szerint az országunkban a mohácsi csatát követően uralkodó káoszért, összeomlásért nem közvetlenül az elszenvedett vereség a felelős, hanem a király hirtelen halála után kilakuló trónviszályok. Bár a Jagelló Lajos és Habsburg Mária által elindított reformokat a magyar elit szabotálta, amint a nagy veszély fenyegetett, az ország vezetése egy emberként fogott össze és ezzel lehet, hogy több ezer életet mentettek meg vagy mérsékelték a károkat. Összefoglalva: Varga Szabolcs nézőpontjából a mohácsi összecsapásnál nem a magyarok gyávaságáról és belső züllöttségéről, hanem egy világbirodalomtól kapott hatalmas pofonról beszélünk.
Részletek a pódiumbeszélgetésből:
Az előadás után pódiumbeszélgetés következett, ahol először két felsős gimnazista diák kérdezhetett Varga Szabolcstól, majd a Mentimeter weboldalán keresztül a diákok is a nézőtér soraiból. A nézők a telefonokon keresztül tudtak kérdéseket feltenni, amelyeket kivetítettek a vászonra. Itt van egy rövid kivonat a pódiumbeszélgetésből:
– Mennyire alakította, rendítette meg az udvart Nándorfehérvár eleste?
A történész válasza alapján nem a Nándorfehérvár elveszte, hanem Habsburg Mária megérkezése okozott nagyobb kavarodást. Mária nagyon erős akaratú volt, és aktívan részt vett a politikai életben.
– Oszmán részről maradtak-e fel a csatáról fontos iratok, források?
Varga Szabolcs véleménye, hogy maradtak fenn írásos források, pl. Szulejmán naplója, de azok nem teljesen hihetőek.
– Mi történt volna, ha elkerüljük a küzdelmet, és lerakjuk a fegyvert?
Valószínűleg Moldva vagy Havasalföld sorsára jutottunk volna. A történész azt is kijelentette, hogy szerinte ez a kimenetel volt a legjobb, ami történhetett.
Szerkesztőségünk kérdése: – Mi lepte meg Önt legjobban az elmúlt pár év, hónap felfedezéseivel kapcsolatban?
Varga Szabolcsot személyesen az, hogy a magyarok tisztában voltak az ellenfél erejével, de nem menekültek, hanem ott maradtak és a végsőkig harcoltak a hazáért.
Szerző: Varsányi Márton
Fotó: Fazekas Stúdió
