Macskakövek futnak cipőm alatt.

Felkergetik a csillagokat az égre.

Az éjjeliszekrényemen korallvirág árnyékába csúszik a könyvem,

majd az árnyék eltűnik.

Manapság úgy mennek a dolgok, hogy tizedik osztályban a diákok elé tesznek egy listát, és azt mondják, válassz ki egy problémát, amit meg fogsz oldani. Erre kapnak 120 percet, aztán el is dőlt a dolog, ha megfelelőek a jegyeik és a tanárok is jóváhagyják. Én is átestem ezen – akkoriban nagyon érdekelt a hidrológia, úgyhogy a Duna megtisztítását választottam. De sokféléből lehet válogatni – a mi évfolyamunkban ismertem olyat, aki fenntartható mezőgazdaság kifejlesztését választotta a Száhel-övben és olyat is, aki a magyarországi mozgássérült gyerekek számára több lehetőséget biztosító oktatási rendszer kidolgozását.

Ahogy olvastam Oidipusz király történetétét, felmerült bennem, vajon hogy játszódott volna le a történet, ha a mai világban, a máról írják. Ki hozta volna a jóslatot? Kiderítette volna Oidipusz, hogy az anyját vette feleségül vagy nem tudta volna meg soha az igazságot?

Emlékszem a mosdókagylókra. Szürkésre színeződtek, több helyen ismeretlen eredetű foltok néztek vissza rám. Felettük kis polcok műanyag poharakkal, bennük a gyakori használatban elkopott fogkefékkel. Némelyikbe beleszáradt a rózsaszín fogkrém. Erős citromos fertőtlenítő szag érződött.

Reggel megszólalt az ébresztő, Margit kimászott a párnák közül, amiknek a huzata kopott pamutból volt ugyan, de lehettek volna selyemből is, különösebb jelentősége nincs,

Ahogy arra Ábrahám számított – hiszen maga Isten ígérte meg neki –, feleségének, Sárának magzat fogant a méhében. Bár örömét már megélte akkor, amikor Isten az ígéretet tette, és nem érte őt váratlanul gyermeke közelgő születésének híre, a férfi boldogsága mérhetetlen volt. Amint elérkezett az ideje, Sára világra hozta a csecsemőt, akit Izsáknak kereszteltek. Ábrahám tudta, hogy családjának gyarapodását és az ezzel járó örömöt csakis Istennek köszönheti, ezért nem győzte áldani és dicsőíteni az Urat.