A 11. a osztállyal reggel 8-kor hagytuk el Budapestet a Déli Pályaudvarról induló vonaton ülve, bízva abban, hogy a balatoni biciklizés minden összetevője ideálisan alakul. Miután felpakoltuk a bicajokat az utolsó vagonba kezdődhetett a kártyázás. Legalábbis mi azzal ütöttük el az időt, ameddig meg nem érkeztünk osztálykirándulásunk első célpontjára, Zamárdiba.

Aminek kifejezetten örültem, hogy tökéletesnek ígérkezett az idő a biciklizéshez. Leszálltunk a vonatról és miután rendeztük sorainkat, elgurultunk Szántódra, majd nekiláttunk várakozni a kompra, amely Tihanyba vitte a csapatot a bicajokkal együtt.

Tihany a levendula mellett a Bencés Apátságról is ismert hely, amely egy közkedvelt látványosság a turisták számára. Emellett csodálatos kilátás nyílik a kék minden árnyalatában megcsillanó Balaton víztükrére és a vitorlázókra. Ezt kihasználva rengetegen szeretnék megörökíteni magukat ebben a környezetben, kevesebben fotózzák csak a látványt. Három idős hölgy meg is kért minket, hogy lőjünk róluk egy képet a Balatonnal a háttérben. Nagyon hálásak voltak.

Megtekintettük a Garda akváriumot – amely a balaton élővilágát mutatja be – és az ugyanabban az épületben működő LEGO-kiállítást.

Innen megkezdtük a 40 km-nél valamennyivel hosszabb utat biciklivel Badacsony felé. Volt itt eltévedés, defekt, minden, ami várható egy ilyen szakaszon. Az osztály legalább négy csoportra szakadt a vége felé, ezért egy kis kihívást jelentett odatalálni a szálláshoz, de megoldottuk a 21.század, a mobilnet, a GPS és a józan paraszti ész segítségével. Mindenki megérkezett végül, felfedeztük a szobákat, majd beköltöztünk egy éjszaka erejéig. Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy van hűtő, de csak egy pizzát vittem a szállásra, amit végül nem is raktam bele.

Másnap egy kiadós reggeli után igénybe vettük a Badacsony–Fonyód irányba közlekedő hajójáratot.

Fonyódról Balatonszárszóra tekertünk. Mivel ez egy rövidebb szakasznak számított, könnyebben együtt tudott maradni az osztály, kényelmes tempóban tettük meg a 25 km-t. Szárszón Földvári Tanár Úr felesége és anyósa egy elég komoly adag palacsintával és gulyáslevessel fogadta a társaságot.

Miután elpusztítottuk az adagunkat, elbicikliztünk a szállásig, majd elindultunk felfedezni a környéket kis csoportokban. Mindenkinek megvolt a feladata, mi a helyi látványosságokat gyűjtöttük össze, így lehetőségünk volt körbejárni a települést. Találtunk egy elhagyatott mólót, amire ki lehetett sétálni, nekem ez maradt meg a legjobban, de persze megemlíthetem a Csukás István Színházat vagy a József Attila emlékművet is.

A harmadik napon a József Attila múzeum volt a színtere a délelőtti programnak. Itt lehetőségünk nyílt megismerni mélyebben a költő életét, munkásságát, családi hátterét.

József Attila személyiségét érdekesnek találtam a múzeumvezető hölgy elmondása alapján, illetve a cikkek, idézetek, visszaemlékezések elolvasása után. Kaptunk egy-egy feladatlapot is, amelyet ki kellett töltenünk. Ez jó volt, mert jobban megmaradt bennem az információ ezáltal, csak azt sajnáltam, hogy nem ellenőriztük le a megoldásokat.

Az ebédhez Balatonföldvárig kellett elbicikliznünk, ez egy rövid, gyorsan megtehető táv volt. Szerintem megérte eltekerni a Platán étterembe, ahol legalább ötféle menüvel készültek, figyelembe véve az éhes bicajosok speciális igényeit. A vonat indulásáig szabadprogram címszó alatt leültünk kártyázni a Balatonpart mentén húzódó fűre, ami egy elég kellemes időtöltésnek bizonyult. Amikor a vonat kerekei kigördültek a szárszói állomásról, felébredt bennünk az a furcsa érzés, hogy ez nem is volt három nap.

Tóth Bogi (11.a)