Az  ókor  elején  (az  a  korszak,  amely  az  írásbeliség  megjelenésétől  a  Nyugatrómai  Birodalom  bukásáig  tartott)  még  nem  alakultak  ki  területtel  rendelkező  államok,  az  emberek  nomád  életmódot  folytattak.  Az  történelem  első  állama,  mely  mérhető  területtel,  világos  társadalmi  és  kulturális  adottságokkal  rendelkezett,  Mezopotámia  volt,  amely  Kr.  e.  3100-tól  egészen  Kr.  e.  539-ig[1]  létezett,  összeomlását  az  Óperzsa  Birodalomtól  szenvedett  vereségek  okozták.  A  birodalom  több  területi  egységből  állt,  ezek  közül  egy  volt  Asszíria. 

Asszíria  észak-mezopotámiai  terület  volt,  melyet  a  birodalom  a  fennállásától  kezdve  Kr.  e.  612-ig  birtokolt.  Három  fővárosa  volt:  Assur  (nevét  Assur  mezopotámiai  istentől  kapta),  Ninive  és  Dúr-Sarrukín.  Államformája  monarchia  volt,  azon  belül  is  despotikus  (mai  szóval  abszolút)  monarchia,  tehát  az  uralkodó,  az  enszi,  korlátlanul  gyakorolhatta  a  hatalmát.

[2]          Az  Észak-Mezopotámiában,  a  Tigris  felső  folyásánál  (Assur  és  később  Ninive  környékén)  élő  asszír  népcsoport  évszázadokon  keresztül  kereskedő  törzsnek  számított.  A  terület  itt  már  alkalmatlan  volt  az  öntözéses  földművelésre,  ezért  állattenyésztéssel  foglalkoztak,  és  elsősorban  a  juhok  gyapjúját  és  a  hegyekben  bányászott  érceket  (ón,  ólom)  szállították  más  területek  irányába.

Képernyőfotó 2021-06-12 - 9.33.52

Nemsokára  azonban  kis-ázsiai  érclelőhelyeket  fedeztek  fel,  s  ez  az  asszír  kereskedelem  hanyatlásához  vezetett.  A  gazdasági  kényszer,  illetve  egy  új  hadviselés  (harci  szekeres  alakulatok)  elsajátítása  Asszíriát  katonaállammá  változtatta.  Mindezt  elősegítette,  hogy  az  Óbabiloni  Birodalom  bukását  követően  nem  volt  erős  hatalom  Mezopotámiában.  A  Kr.  e.  2.  évezred  második  felében  Asszíria  fokozatosan  fennhatósága  alá  vonta  a  térséget,  a  rabló-hadjáratokat  a  leigázott  népek  erőszakos  elköltöztetése,  deportálása  (áttelepítése)  kísérte.

„Ötödik  hadjáratomban  Elam  ország  ellen  vettem  az  utat.  […]  Királya,  Teumman  fejét,  aki  vakmerően  gonoszságot  tervelt,  levágtam.  Vitézeit  számlálatlanul  öltem  meg.  Harcosait  életben  kerítettem  kézre  […]  A  vérüket  az  Ulai  folyóba  vezettem  […]”[3]

Képernyőfotó 2021-06-12 - 9.34.54

Az asszírok fegyverarzenálja korabeli ábrázoláson

Az  asszírok  igazi  fénykora  a  Kr.  e.  9–7.  századra tehető.  Hódító  hadjárataikat  szokatlan  kegyetlenséggel  ötvözve  nemcsak  Mezopotámiát,  hanem  Szíriát,  Föníciát,  Palesztinát,  sőt  egy  rövid  időre  Egyiptomot  is  leigázták.  A  mohó  katonai  nagyhatalom  ekkor  már  tömegesen  hajtotta  végre  a  deportálásokat.  A  magukkal  hurcolt  népcsoportokat  termelésre  kötelezték,  mivel  az  asszír  társadalom  (a parasztok  is)  nagy  része  folyamatosan  katonáskodott.  Az  asszír  királyok  állandó  hadsereget  tartottak  fenn,  műszaki  alakulatokkal  és  megfelelő  ostromeszközökkel  (ez  az  asszír  ostromgép,  amely  már-már  tanknak  számított,  de  sajnos  Creative  Commons-os  képet  nem  találtam  róla)  rendelkeztek;  képesek  voltak  távolsági  hadviselés  folytatására,  ami  logisztikai  felkészültségük  bizonyítéka.  A  birodalom  a  csatáit  a  következő  államokkal  vívta:  Babilon  (10  csata,  legjelentősebb  a  Karkemisi  ütközet),  Egyiptom,  a  Hettita  birodalom,  Fönícia  és  Urartu.  A  mozgékony  haderő  szinte  mindig  küzdött  valahol,  hiszen  az  elnyomás  miatt  gyakran  kirobbantak  lázadások.  A  legnagyobb  uralkodó  Assurbanapli  (Kr.  e.  7.  század)  volt,  aki  a  „szokásos”  terrorral  uralta  a  „termékeny  félhold”  övezetét,  miközben  parancsára  írnokok  ezrei  gyűjtötték  össze  az  elmúlt  évszázadok  irodalmi  emlékeit  a  király  ninivei  könyvtárába.  Assurbanapli  is  már  küszködött  a  folyamatos  felkelésekkel,  de  halála  után  végképp  megpecsételődött  Asszíria  sorsa:  az  Újbabiloni  Birodalom  és  a  méd  törzsek  összefogtak  ellene.  Ninive  pusztulása  (Kr.  e.  612)  az  asszír  birodalom  végét  jelentette.  Asszíria  területét  a  győztesek  felosztották  egymás  között,  a  médek  fennhatósága  alá  került  Észak-Mezopotámia,  az  Újbabiloni  Birodalomé  lett  Dél-Mezopotámia,  Fönícia  és  Palesztina.  Az  új  birodalom  fénykora  I.  Dareiosz  (Kr.  e.  521–486)  uralkodása  alatt  valósulhatott  meg.  Az  Indus  folyóig  előtörve,  az  eddigi  legnagyobb  kiterjedésű  birodalom  uraként,  jelentős  szervezőmunkába  fogott.  A  birodalmat  20  tartományra  osztotta,  élére  hozzá  hű  embereket  ültetett.

„Dareiosz  ezután  húsz  tartományra  osztotta  Perzsiát,  ezeknek  perzsa  nyelven  szatrapia  a  neve.  Felosztván  a  tartományokat,  helytartókat  állított  az  élükre,  és  megszabta,  hogy  melyik  nép  mennyi  adót  köteles  fizetni.  […]”[4]

A  tartományokból  meghatározott  mértékű  adó  áramlott  a  fővárosba,  s  Dareiosz  uralkodása  alatt  a  térségben  fellendült  a  pénzgazdálkodás.  Ennek  jeleként  a  király  aranypénzt  veretett  (dareikosz).  I.  Dareiosz  egy  erős  hadseregre  támaszkodott.  A  lovas  íjász  katonák  adták  a  főerőt,  mellettük  pedig  egy  állandó  10  ezer  fős  haderő  állt  készenlétben.  Háború  esetén  a  tartományok  erejét  is  mozgósíthatták,  amely  akár  a  100  ezer  főt  is  elérhette.  Ez,  a  korszakban  egyedülálló  erő  –  beleszámítva  a  flottát  is  –  támadt  rá  az  ókori  Hellászra  I.  Dareiosz,  majd  fia,  Xerxész  vezetésével  (Kr.  e.  490  és  Kr.  e.  480);  és  szenvedett  utóbbi  esetben  vereséget  a  vezető  görög  városállamoktól.

A  Római  Birodalom

Képernyőfotó 2021-06-12 - 9.36.58

[5][6]A  Római  Birodalom)  az  ókori  Róma  által  létrehozott  államalakulat  volt  a  Földközi-tenger  medencéjében.  Örökségét  közvetlenül  a  Bizánci  Birodalom  vitte  tovább,  melynek  fővárosa Konstantinápoly,  de  kulturális  hatásai  a  mai  napig  érzékelhetőek  az  európai  (és  kis  mértékben  az  észak-afrikai  és  kis-ázsiai)  élet számos  területén.  A  habár  a  birodalom  magja  Kr.  e.  753-ban  kialakult  Róma  alapításával,  konkrét birodalomról  Augustus  principátusának  kialakításától,  azaz  Kr.  e.  27-től  beszélhetünk.  Legnagyobb kiterjedését  Kr.  u.  117-ben,  Traianus  császár  uralkodása  alatt  érte  el,  mintegy  5  900  000  km2-es  területével  a  Földközi-tenger  partvonalának  minden  részét  magáénak  tudhatta.  Ebben  az  időben  a  birodalomhoz  tartozott  a Duna,  az Alpok,  egész  Nyugat-  és Dél-Európa,  Kis-Ázsia  (mai  Törökország  és  a  Földközi-tenger  keleti  partvonala),  és  Észak-Afrika  (beleértve  Egyiptomot  és  a  mai  Marokkót  és  Líbiát).  Lakossága  egész  Eurázsia  lakosságának  fele  volt.  A  birodalom  területi  egységei  az  úgynevezett  provinciák  voltak.  Ezek  a  területek  Itálián  kívül  helyezkedtek  el,  lakóinak  adót  kellett  fizetniük  az  államnak.  Ilyen  volt  például  Hispania,  Asia,  vagy  Pannonia  (amely  a  mai  Dunántúlnak  felel  meg).  Az  első  provincia  Sicilia  volt,  amelyet  a  Római  Birodalom  a  pun  háborúkban  szerzett  meg  Karthagótól.  Ezek  a  háborúk  a  Földközi-tenger  nyugati  partvidékének  uralmáért  történtek,  végül  Róma  került  ki  győztesnek.  Három  pun  háborút  különböztetünk  meg  egymástól.  Az  első  Kr.  e.  264-től  241-ig  tartott,  legfőbb  tét  Szicília  birtoklása  volt.  Miután  a  Római  Birodalom  nyert,  a  zsoldosok  felkelést  robbantottak  ki  Karthagóban,  ami  tovább  növelte  a  két  állam  közötti  feszültséget.

A  második  háborút  Karthago  robbantotta  ki,  hogy  helyreállítsa  a  megrendült  hatalmi  helyzetét.  Hannibál,  a  karthagói  seregek  főparancsnoka  Kr.  e.  218-ben  100  000  főnyi  seregével  és  37  harci  elefántjával  átkelt  az  Alpokon,  és  elfoglalta  Észak-Itáliát.

Az  ütközetet  szerencsésen  megvívta,  majd  megindult  Róma  felé,  és  senki  sem  állta  útját.  A  város  közelében  fekvő  hegyekben  ütötte  fel  táborát.  Néhány  napig  itt  állomásozott  seregével  […]”[7]

Habár  időközben  dictatort  is  választottak,  az  nem  tudott  értékes  információt  szolgáltatni  vagy  parancsot  adni,  helyette  a  halogató  taktikát  választotta.  A  feszült  helyzetet  Cornelius  Scipio  orvosolta:  a  római  hadsereggel  bevonult  Zamába,  és  elfoglalta  azt.  Kr.  e.  201-ben  emiatt  Karthago  kénytelen  volt  békét  kötni  Rómával,  melynek  következtében  elvesztette  tengerentúli  exklávéit,  és  nem  viselhetett  háborút  a  senatus  beleegyezése  nélkül.

A  harmadik  pun  háborút  Róma  indította,  mivel  féltékeny  volt  a  karthagói  gazdasági  fellendülésre.  A  háború  3  évig  tartott  és  Kr.  e.  146-ban  ért  véget,  miután  ifjabb  Cornelius  Scipio  seregei  porig  rombolták  Karthagót,  a  túlélőket  rabszolgává  tették  és  a  területet  Africa  provincia  néven  olvasztották  be  a  birodalomba.

[8]          Róma  a  pun  háborúkon  kívül  számtalan  háborúban  és  ütközetben  is  részt  vett,  ezek  közül  az  Actiumi  csatát  emelném  ki.  Ez  egy  tengeri  ütközet  volt,  melyet  Octavianus  (későbbi  nevén  Augustus)  vívott  Marcus  Antonius  (és  Kleopátra)  ellen,  Kr.  e.  31-ben.  Sokan  ezt  az  csatát  tekintik  a  Római  Köztársaság  történetének  végpontjának.  Előbbi  fél  260  liburnával,  utóbbi  220  quincereme  típusú  gályával  és  60  egyiptomi  hajóval  rendelkezett.  A  csatát  az  robbantotta  ki,  hogy  Marcus  Antonius  Caesariont  (Iulius  Caesar  és  Kleopátra  fiát)  nevezte  ki  Caesar  legitim  örökösének,  és  ezzel  propagandaháború  kezdődött  a  korábban  szövetséges  területek  között.  A  következmény  az  lett,  hogy  a  senatus  háborút  hirdetett  Kleopátra  ellen  és  megfosztotta  hatalmától  Antoniust.

„Egész  Itália  hűséget  esküdött  nekem,  szabad  akaratából,  és  engem  követelt  azon  háború  hadvezérének,  mely  során  győzelmet  arattam  Actium  mellett.”[9]

A  csatát  Octavianus  nyerte,  következményei  között  szerepelt  Antonius  híveinek  tömeges  felmondása  és  Kleopátra  halála.

Képernyőfotó 2021-06-12 - 9.38.05

Az Actiumi csatáról készült dombormű, rajta egy liburnával

Az  utolsó  bekezdésben  a  római  hadsereg  fegyvereiről  és  szervezettségéről  szeretnék  szót  ejteni.  A  szárazföldi  haderőt  a  hadsereg  jelentette.,  melyet  légiókra  osztották  fel.  A  katonák  fegyverzetének  leghalálosabb  fegyvere  egy  6  méteres  lándzsa  volt,  amely  a  „teknős”  formához  volt  kifejezetten  hasznos.  A  tengeri  flottát  Classisokra  osztották  fel.  Fegyverzete  tartalmazta  az  íjászokat,  és  a  corvust,  amely  egy  hajóromboló  csáklya  volt,  amit  a  pun  háborúkban  használtak  először.

Hogy  mi  lenne,  ha  az  általam  említett  két  birodalom  összecsapna?  Valószínűleg  Róma  nyerne  a  fejlettség  miatt,  viszont  ha  egy  időben  létezett  volna  e  két  állam,  véleményem  szerint  Asszíria  kerülne  ki  győztesnek  a  hadsereg  szervezettsége  és  agresszív  harcmodora  miatt.

Vári Gergely (9.b)

Köszönjük Szabó Márta tanárnő közreműködését!

[1] Óbabiloni Birodalom bukása

[2] https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fcommons.wikimedia.org%2Fwiki%2FFile%3ANeo-Assyrian_map_824-671_BC.png&psig=AOvVaw1vF0d6vOVmn6m66FtYdiK7&ust=1610388428060000&source=images&cd=vfe&ved=0CAkQjhxqFwoTCLDXkcT6ke4CFQAAAAAdAAAAABAE

[3] Assurbanapli király felirata

[4] Hérodotosz Dareiosz adórendszeréről

[5] https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fen.wikipedia.org%2Fwiki%2FFile%3APunic_War_II_Battles.PNG&psig=AOvVaw1SC4KVgz-RpfZMxolAc8Dp&ust=1610393664968000&source=images&cd=vfe&ved=0CAkQjhxqFwoTCMCnxIWOku4CFQAAAAAdAAAAABAL

[6]https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fcommons.wikimedia.org%2Fwiki%2FFile%3ARoman_Empire_Trajan_116AD.png&psig=AOvVaw38Vb-7yCuR-4jS9kALqD_E&ust=1610390932906000&source=images&cd=vfe&ved=0CAkQjhxqFwoTCOiy0O6Dku4CFQAAAAAdAAAAABAE

[7] Cornelius Scipio Hannibálról

[8]https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fcommons.wikimedia.org%2Fwiki%2FFile%3AReliefs_Commemorating_the_Battle_of_Actium_(31_BC)%2C_a_processional_scene%2C_dating_from_AD_14-37_and_discovered_in_Avellino%2C_Moi%2C_Auguste%2C_Moi%2C_Auguste%2C_Empereur_de_Rome_exhibition%2C_Grand_Palais%2C_Paris_-_14649072174.jpg&psig=AOvVaw3aVG8EsFhAWeZkdVsFQgS3&ust=1610396422743000&source=images&cd=vfe&ved=0CAkQjhxqFwoTCJD-kKiYku4CFQAAAAAdAAAAABAL

[9] (Részlet Az isteni Augustus császár tettei című műből)