girl-5717067_640

Az okostelefonoknak számos káros hatása van és ezen belül is az egyik legveszélyesebb, hogy képes viselkedési függőséget kialakítani. Ezt egy nagyon egyszerű módon teszi az okostelefon, ugyanis a célja a dopamintermelés.

A dopamin egy hormon, amely az agy jutalomközpontjait aktiválva kellemes érzést okoz. Az okostelefon számos eszközzel éri el azt, hogy egyre többet vegyük használatba, annak érdekében, hogy ezt a kellemes érzést megkaphassuk.

Az egyik ilyen a nyerőgép-mechanizmus, amikor nem tudjuk, hogy a legutóbbi alkalom óta, mikor ránéztünk a telefonunkra, hány üzenet vagy like érkezett a posztunkra, esetleg nem maradtunk-e le valami új hírről. A megerősítés, amit kapunk örömérzetet vált ki belőlünk és amíg ezt nem kapjuk meg újra és újra elő fogjuk venni a készülékünket, rá-rá pillantunk. Ha már egyszer ott tartunk, hogy megnéztük az üzeneteinket, akkor már felmegyünk az internetre, a közösségi oldalakra és ennek az a vége, hogy akár órákat töltünk a telefonunkon, akaratlanul is.
A FOMO-szindróma (fear of missing out) rengeteg tinédzsert érint, mert félnek attól, hogy valamiről lemaradnak, kimaradnak, ha nem nézik a telefonjukat vagy nem használják a közösségi médiákat, mert manapság ott értesülnek az újdonságokról és hírekről, illetve akkor még a különböző eseményekről nem is beszéltünk, amik szintén itt kerülnek meghirdetésre. Senki nem akar lemaradni egy jó buliról vagy a legújabb programokról. Néhány tinédzser ezért nem is tud megszabadulni ezektől, akkor sem, ha érzi, hogy nem tesz jót a mentális egészségének, mert akkor szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy lemarad dolgokról vagy felmerül annak a lehetősége is, hogy elszalaszt lehetőségeket, nem reagál elég gyorsan, ellenszenvet vált ki a „csendben maradással”, mivel csak későn vesz észre valamit. A folyamatos utolérés és felzárkózás, „képben levés” viszont feszültséget, szorongást és frusztrációt okoz.
A mai világban minden másodpercben érkeznek a körülöttünk lévő ingerek, így hozzászoktunk a felgyorsult környezethez és ingerszegény környezetben, unalmunkban, az első dolog az, hogy a telefonunkért nyúlunk és újdonságokat keresünk, új ingereket. Internethozzáféréssel szinte bármit el tudunk érni percek alatt és mindig tudnak nekünk újat mutatni, majd könnyen el tudunk veszni az internet világában, ami mindig elénk dob valamit, azonban ez megint arra vezet, hogy órákon át ugrálunk az oldalak között, de csak töredékinformációk maradnak meg az agyunkban.
Egy farasztó nap után legtöbbünk a kényelem érdekében csak felmegy az internetre és a telefon folyamatosan adja egymás után az információkat, a videókat, a zenét, anélkül, hogy realizálnánk, hogy átvette az irányítást felettünk.
Végső soron közre játszhat mindebben a saját elménktől való félelem is. Amint bekerülünk egy olyan környezetbe, ahol nincsenek ingerek, felmerülnek a saját gondolataink, ezek pedig ijesztőek és szorongatóak lehetnek egyesek számára. A képernyőre koncentrálva elmenekülhetünk a gondolatainktól, problémáinktól.
Az internetes zaklatás, másnéven cyberbullying is egy olyan téma, amit nem szabad a szőnyeg alá seperni. Az internetes zaklatás a technológia és a közösségi média felületeinek rosszindulatú célokra történő felhasználását jelenti. Az internetes és a való életben történő zaklatás között az a legnagyobb különbség, hogy a zaklatótól nem lehet fizikailag eltávolodni, a bántalmazás nem szűnik meg. A képeket, videókat bárki elmentheti és újra felhasználhatja, üzenetek végtelen sorát küldheti el a zaklató a kiszemelt áldozatnak. A neten általában névtelen, anonim módon folyik a bántalmazás, ezzel is nehezebben kivédhető a probléma. Az online zaklatás is hasonló következményekkel jár, mint bármilyen másik bántalmazási forma. Rossz érzést kelt a gyerekekben, az önbizalmukat és önértékelésüket erősen roncsolja. Úgy gondolják, hogy maguktól kell megküzdeniük a problémával vagy akár kínos is lehet számukra, ezért könnyen azt érezhetik, hogy magukra maradtak. Szorongani kezdenek, feszültek lesznek a folyamatos stresszhelyzet miatt és ez mind befolyásolhatja a teljesítményüket. Kapcsolataik megromlanak a barátaikkal, akár még a szüleikkel is. A feszültség és a szorongás hosszú távon mentális, pszichés betegségekkel és fizikai tünetekkel jár, mikor a tinédzserek önkárosító magatartással próbálnak kiutat keresni a homályból. Fontos, hogy figyeljünk a körülöttünk lévő emberekre, mert a cyberbullying veszélyes lehet, de van rá megoldás. A beszélgetés a legalapvetőbb eszköz, amit egy szülő alkalmazhat, illetve egy olyan közeg megteremtése, ahol a gyerek nyugodtan és korlátok nélkül megoszthat bármit, mert tudja, hogy mellette állnak és támogatják. Ha olyan helyzet áll elő, ahol a gyereket már zaklatják, akkor feltételek nélkül arra kell bátorítani, hogy merjen beszélni a problémáról és közösen megoldást kell találni.
Az internet és a közösségi média negatív oldalai és káros hatásai egyre több figyelmet kapnak és sok szakember foglalkozik a témával, hogy ezeket meg lehessen előzni, de fontos, hogy mindig legyünk körültekintőek és ne féljünk segítséget kérni, ha szükségét érezzük.

Varga Gréta (9.a)

Hivatkozások:

https://unicef.hu/cyberbullying

https://fearofmissingout.hu/fomo-es-ami-mogotte-van/mi-a-fomo/fomo-fear-of-missing-out/

https://www.dove.com/hu/dove-self-esteem-project/help-for-parents/teasing-and-bullying/what-is-cyberbullying-and-how-can-you-prevent-it.html

https://mindsetpszichologia.hu/digitalis-detox-i-resz-igy-tesz-fuggove-az-okostelefon