reading-925589_1920

10 könyv, amit a többiek érdekesnek találtak.

Csukás István: Nyár a szigeten

„A nyári táborozásaim során én is számháborúztam, és sok kalandban volt részem, ezért is olvastam élvezettel a könyvet. Kedvenc fordulatom az, amikor a szigetlakók haditervet készítenek. Tulajdonképpen itt elindul egy szál, melynek során a gyerekek a felnőtteket is bevonják a »háborúba.«”

(Sánta Karsa 7.d)

 

Rick Riordan: Percy Jackson és a villámtolvaj

„Percy Jacksont diszlexiája és hiperaktivitása miatt a legtöbb iskolából eltanácsolják. Az iskola tehát számára egy elég unalmas és visszataszító hely mindaddig, amíg meg nem támadja őt a szörnnyé változott (és eddig is kifejezetten gyűlölt) matematika tanára, akit végül legyőz egy karddá változó tollal. Ekkor szembesíti Percyt legjobb barátja, Grover azzal, hogy főhősünk egy félisten, majd édesanyjával kénytelenek elindulni a Félvér Táborba, ahova viszont Percy anyja nem juthat be, ugyanis halandóként képtelen átjutni a tábor kapuin. Megérkezésük után Percy megismeri régi mitológia tanárát, akiről kiderül, hogy egy kentaur, és a fiú védelmét szolgálta az iskolában.”

(Harmati Virág 8.b)

 

Jules Verne: 80 nap alatt a Föld körül

„A történet részletességét annak köszönheti, hogy Verne rendkívül tájékozott volt mind a történelem, mind a reáltudományok, mind pedig a társadalomismeret területén. Több (az emberiség számára) fontos lépést is megjósolt; például, hogy a jövő a levegőnél nehezebb járműveké (Hódító Robur), illetve azt is megsejtette, hogy eljutunk a világűrbe (Utazás a Holdba). Alapos kutatómunkát végzett ennek a könyvnek a megírása során is, hogy minél részletesebb, pontosabb képet kapjunk a kalandról.”

(Világi Áron 9.c)

 

George Orwell: 1984

„A megfigyelés és a propaganda modern technika nélkül nagyon alacsony hatékonysággal képes csak működni, így nem véletlen, hogy Orwell regénye miért játszódik a megíráshoz képest a jövőben. A megjelenő technika, egy tömeggyártásra alkalmas propaganda közvetítő és megfigyelő eszköz akkoriban még valóban nem létezett Orwell idejében (1948-ban), de napjainkban mindenkinek a zsebében megtalálható egy ilyen eszköz: az okostelefon.”

(Kovács Móric 9.c)

 

Isaac Asimov: Alapítvány

„Hari Seldon, korának nagy elméje – természetesen a jövőben vagyunk – megalkotja a pszichohistória tudományát, aminek segítségével az embertömegek viselkedését matematikai egyenletekkel írhatjuk le. Ezzel megfigyelhetők és előre jelezhetők a gazdasági és társadalmi jelenségek, megérthető az emberiség általános „működése”. (…) A könyvet ajándékba kaptam a szüleimtől egy másik, hálózatokról szóló könyvvel együtt. Igazán meglepő volt, mikor A hálózatok tudománya előszavát olvasva a szerző egyik inspirációs forrásaként és kedvenc olvasmányaként hivatkozott az Alapítványra. A különös véletlen (?) hatása alatt leraktam az előszót és egyből belefogtam Asimov remekművének olvasásába.”

(Seres-Szabó Márton 9.c)

 

Matt Haig: Én és az emberek

„A történet egy rövid előszóval kezdődik, amelyből kiderül, hogy a főszereplő és egyben az elbeszélő nem ember, sőt, nem is emberek számára írja a könyvet: »Tudom, hogy az olvasók közt rengetegen azt gondolják: az emberiség csak egy mítosz.« Leszögezi, hogy bár ő is látja, hogy mennyire logikátlannak és értelmetlennek tűnhet az emberi lét a saját szemszögükből, mégis arra kéri az olvasóit, hogy álljanak nyitottan a történethez, és tegyék félre az előítéleteiket. Tehát az elbeszélés során egy az embereknél fejlettebb lény nézőontjából láthatjuk az emberek mindennapjait. Ez megragadja az olvasó figyelmét, hiszen szeretnénk rájönni, hogy mégis ki, kinek, miért és mit ír rólunk, ha nem egy ember ír embereknek.”

(Farkas Izabella 10.c)

 

 Zágoni Balázs: A Gömb

„A könyv legfőbb erőssége az, hogy mennyire hihető. A regényben az élet fél évszázad múlva nagyon hasonló a maihoz, de vannak meglepő változások (városállamok, harci drónok). Ráadásul a könyvet olvasva azt is megtudjuk, hogy hogyan lett ilyen a világ, ami számomra hátborzongató, mert el tudom képzelni, hogy a könyvben leírt, jelenből kiinduló folyamatok a valóságban is megtörténnek. (A globális felmelegedés miatt a síkságon fekvő főváros tönkremegy az aszály miatt: »[…] áprilistól októberig olyan mértékű a forróság, hogy gyakorlatilag nem lehet kimenni nappal az utcára«; valamint az, hogy az állam nem bírja eltartani a nyugdíjasokat.) A másik erénye a könyvnek az, hogy a regénybeli világ nemcsak hihető, hanem nagyon részletesen kidolgozott (okosszemüveg működése, modern drónok leírása, korabeli diszkó, vízi vidámpark részletezése). Ez legjobban az iskolai modulok felsorolásakor érzékelhető.”

(Bognár András Károly 9.c)

 

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

„A mű a háború borzalmainak, kegyetlenségének bemutatásáról szól. Pontosan ezért sokkal inkább cselekmény-, mintsem karaktercentrikus. A történet legfontosabb mondata az utolsó, melyet Milos a halott katona fülébe suttog: »Maradtatok volna otthon a seggeteken…«. A tanulsága egészen egyszerű, méghozzá az, hogy a háború csak szenvedést hoz, mindegy, melyik oldalon állsz. A mondat lényege, hogy a katona jobban járt volna, ha nem vesz részt a háborúban, iróniája pedig, hogy a főhősre is épp úgy igaz. Hiszen a háborúnak csak vesztesei vannak, és mindenki rossz oldalon áll, aki részt vesz benne.”

(Móricz Réka 10.c)

 

William Golding: A legyek ura

„A mű olvasása közben több irodalmi művel is véltem hasonlóságot felfedezni. A legelső gondolatom Defoe Robinson Crusoe-ja volt, ám a hasonlóság itt kimerül a helyszínben és az alaphelyzetben (lásd lakatlan sziget, és az ottani életkörülmények kialakítása, kunyhóépítés, élelem keresése), viszont itt a gyerektársadalom felépülése más irányba viszi el a művet. Robinson felvilágosult hős, aki értelmével és rátermettségével egymaga legyőzi a természetet. Verne Kétévi vakációjában is lakatlan szigeten kötöttek ki a gyerekek, de békében éltek a rangidőst vezérnek választva. A cselekmény előrehaladtával Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk c. című regénye is fölelevenedett bennem. A két banda rivalizálása, egymásnak feszülése, a vezérek személyisége, az áldozat tragikuma mutat némi párhuzamot. Még egy mű eszembe jutott olvasás közben, és ez Collinstól Az éhezők viadala. Ebben is fiatal, illetve gyerekszereplők harcolnak egymással egy külvilágtól elzárt helyen, mikrotársadalmat teremtve. Ott egy mesterségesen generált helyzetben küzdenek az életükért, míg itt egy véletlen baleset miatt kerülnek a szigetre.”

(Pongrácz András 10.c)

 

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

„Helyzetkomikumként jelenik meg, amikor egymást védve egyszerre négyen is tettesnek vallják magukat, annak ellenére, hogy egyikük sem az, teljesen összezavarva a rendőrkapitányt. Humor forrása még Elder személye és a kapitány közötti ellentét, ami arra kényszeríti Eldert, hogy a tetthely és a bizonyítékok átrendezésével, illetve néha hazugságaival és váratlan következtetéseivel kettős érzést keltsenek, felnagyítsák a rendőrkapitány ostobaságát, és fokozzák a feszültséget, mivel nem tudhatjuk, mit tesz legközelebb. Fellelhető a műben egypár további ellentét is, például amikor Félix fennkölt gondolatai és maga a Grand Hotel nemes falai között megjelenik Kis-Lagonda mocsarának bűze, amit a monszun szele hajt. Ez akár a gyarmati birodalmak hanyatlásának és a felsőbb osztály romlottságának jelképe is lehet: a Grand Hotel, a nemesség paradicsoma éppen olyan mocskos, mint a benne élő személyek élete, tele van sötét titkokkal és bánattal. Ezt jelképezi a mellékszálként felbukkanó »Doddy-ügy« is, amit társadalomkritikaként is lehet értelmezni.”

(Robin Eszter 10.c)

 

Fotó: Pixabay