Ezeket a könyveket biztosan nem tudod letenni, ha egyszer elkezdted őket.
Hirtelen ötletem támad, felteszem a szemüveget, Boki is utánam, és visszalépünk az első küldetésbe. De nem ácsingózunk tovább a kolónia főterén, a kocsma előtt, hanem rohanni kezdünk hazafelé. A táj tökéletes, mikor átugrom a patakon, felfedezem még azt a kis gátat is, amit tavaly nyáron építettünk Gallyal, hogy felduzzasszuk a vizet, és fürödni lehessen benne. Azon gondolkodom, hogy hogyan készítik el ilyen tökéletesen a terepet, amióta nincsenek műholdak. Drónokkal csinálják ezt is? A kolóniánk pontosan úgy néz ki, mint tavaly nyáron. Akkor fejezhették be a játék fejlesztését. Apa háza mögött még nincs készen az új gombaszárító, de a deszkák már ott vannak egy halomban. Nagyon furcsa érzés, hogy egy városi kommandós bőrébe bújva egy játékban nézem a saját házunkat.
– Megvertek? Bezártak? – kérdem.
– Dehogy. A rendőrség megvárta, amíg ájuldozni kezdünk az éhségtől, akkor ránk törték az ajtót, és mindenkit kivittek. Közben filmeztek minket, és ők posztolták ki mindezt. Kész, ennyi volt az egész. Még csak meg sem büntettek, még egy kreditponttal sem. Nem akarták, hogy áldozatok legyünk. Éretlen gyerekeknek mutattak be minket, akik nevetséges dolgokat kérnek, és még magukról is képtelenek gondoskodni.
Vézna továbbkúszott, Lajhár mohó szavai hajtották előre. Egyre több rézkábel akadt a kezébe. LED-es világítása kifakult, egyedül maradt a sötétben. Csak a leszakított kábel mentén juthat ki. Először érezte úgy, hogy esetleg nem talál vissza. A tartályhajó hatalmas volt, egyike az olajkor hatalmas igáslovainak, szinte úszó város. Ő pedig épp a gyomrában kúszott.Mikor Jackson-fiú eltűnt, senki sem találta meg. Hallották, ahogy dörömböl a fémen, kiabál, de senki sem talált utat a dupla hajótörzsbe, ahol csapdába esett. Egy évvel később, mikor a nehézbrigádok levágták a hajófal egy darabját, egyszer csak kifordult mögüle a vakarék múmiává aszalódott teste. Száraz volt, mint az avar, zörögve hullott a fedélzetre. Megrágták a patkányok.Ne is gondolj rá! Csak a hajóra hívod a szellemét!A járat egyre tovább szűkült, ahogy beljebb haladt. Vézna azt képzelte, hogy beszorul, mint egy dugó a palackba, tehetetlenül a sötétben, és képtelen lesz kiszabadulni. Előrenyomakodott és letépett még egy hossz kábelt.Elég lesz. Több mint elég.Vézna belevéste Bapi jelét az alagút fémfalába, vakon, de legalább próbálkozott megjelölni a területüket. Labdává gömbölyödött, térde az állához ért, könyöke és gerince a járat falát horzsolta, úgy fordult meg. Még jobban összekuporodott, kifújta a levegőt is, hogy kisebb legyen, miközben dugók, palackok és a sötétben ragadt, egyedül haldokló Jackson-fiú képei pörögtek a fejében. Egyre szűkebb volt, és hallgatta, hogyan nyikorog-nyöszörög körülötte a fém.Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor sikerült átfordulnia.Egy év múlva már túl nagy lesz ehhez a munkához, és Lajhár biztosan átveszi a helyét. Lehet, hogy korához képest alacsony, de idővel mindenki kinőtte a könnyűbrigádot.Vézna kúszva indult visszafelé a járatban, maga előtt tolva a zsákmányolt kábelt. Csak reszelős lélegzete hallatszott a maszkon keresztül. Megállt egy pillanatra, kitapogatta maga előtt a kábelt, hogy ott van-e még, hogy kivezesse a fénybe.Ne pánikolj! Te magad szedted le a kábelt. Csak követned kell…Neszezést hallott maga mögül.Vézna megdermedt, felállt a hátán a szőr. Valószínűleg egy patkány volt az, de a hang alapján nagyobbnak tűnt. Újabb kép villant fel lelki szemei előtt: Jackson-fiú. Vézna el tudta képzelni a halott fiú szellemét a szervizalagútban, amint feléje kúszik, követi őt a sötétben. Száraz, csontos ujjaival a bokája után nyúl…Vézna leküzdötte a pánikot. Csak babonaság volt. A paranoia Holdlány specialitása, nem az övé, de a félelem már gyökeret eresztett benne. Félretolta a megszerzett kábelt, hirtelen nagy szüksége volt fényre és friss levegőre. Kimászik, felfrissíti a LED-es festéket, és visszajön, ha már látja, mi micsoda. Bapi és Lajhár le vannak tojva. Levegőre van szüksége!Vézna elkezdett átfurakodni a kábelgombolyag mellett, a járat pedig vészesen nyikorgott a kábel és a fiú súlya alatt. Ostobaság volt ilyen sokat gyűjteni. Felvághatta volna szakaszokra, hogy aztán Pima és Lajhár majd kicsévéljék. De sietett, és most az egyszer úgy tűnt, túl sokat gyűjtött. Kapkodva mászott előre, átbújt a kábelköteg mellett, és diadalmas érzés töltötte el, mikor lerúgta magáról az utolsó hurkot is.A járat hangosan nyikorogni kezdett és megremegett alatta.Vézna megdermedt.Körülötte pattogott és nyikorgott a fém, aztán kicsit megsüllyedt és megdőlt. Az egész járat a leszakadás határán imbolygott, Vézna pánikszerű mozdulatai és az extra súly végképp meggyengítette.Vézna szétterítette a súlyát és mozdulatlanul feküdt, szíve hevesen vert, próbálta kitalálni, mi fog történni. A fém elhallgatott. Vézna várt és hallgatózott. Végül előrébb kúszott, óvatosan helyezte át a súlypontját.Fém sikoltott. A szellőzőjárat leszakadt alatta, Vézna pedig kapaszkodó után nyúlt a sötétben. Ujjai beleakadtak a lebontott kábelbe, és egy másodpercig lógva maradt a feneketlen, sötét mélység fölött. Aztán kiszakadt a vezeték, ő pedig zuhanni kezdett.Nem akarok Jackson-fiú lenni nem akarok Jackson-fiú lenni nem akarok…Folyadékot ért, meleg és sűrű nedvesség ölelte körbe. A feketeség nyom nélkül nyelte el.
– A doktor úr volt az Északi-sarkon? – tört ki végre belőlem. – De hisz én azt hittem, még nincs fölfedezve. A térképen meg vannak jelölve a pontok, ameddig a kutatók eljutottak, akik igyekeztek a Sarkot elérni. Mért nem áll ott a doktor úr neve is, ha fölfedezte?– Mert megígértem, hogy titokban tartom. És te is ígérd meg, hogy nem szólsz róla senkinek. Hát igen: én 1809 áprilisában fölfedeztem az Északi-sarkot. De röviddel azután a jegesmedvék testületileg felkerestek és azt mondták, hogy rengeteg sok szén van ott a hó alá temetve és tudják, hogy az emberek mindent elkövetnének és mindenthová befurakodnának, hogy azt a szenet megkaparintsák. Így hát legyek szíves, tartsam titokbana felfedezést, mert ha egyzer az ember megjelenik náluk és elkezd szénbányákat feltárni, az egész szép hófehér birodalmat tönkreteszik vele és sehol a világon nincs egy másik ilyen jó hideg hely, ahol a jegesmedvék jól érezhetnék magukat.
Max tudott azért ügyeskedni ezekkel a rendkívüli nehézségekkel is. Tudta, hogyan növelje hajója sebességét az űrbeli áramlatokkal, és hogyan tud keringőpályán maradni a bolygók körüli állandó mezőkben. Oly könnyedén ugrándozott világból világba, mint egy zerge a bércek között. A Nagy Max felbőgött, és elindult a Gamma 10 felé, ahová két hétig fog tartani az út.
– Halálom előtt – mondja Anorak jóval mélyebb hangon – elrejtettem a saját Húsvéti Tojásomat az OASIS-ban, a legnépszerűbb számítógépes játékomban. Az első, aki megtalálja a Húsvéti Tojást, megörökli a teljes vagyonomat. Jól eldugtam. Nem csak úgy elrejtettem valamelyik kő alá. Talán úgy fogalmazhatnánk, hogy egy olyan titkos szobában eltemetett széfbe zártam, amit egy komplex labirintus közepén rejtettem el, ez pedig valahol – Anorak ekkor megkocogtatja jobb halántékát – idefenn található. De aggodalomra semmi ok. Hátrahagytam néhány nyomot, amin el lehet indulni.
A háztól nem messze hömpölygött a folyó, melynek gázlóján a vendégek az éjjel átkeltek. Old Firehand utasítására a gázlót reggel fatörzsekkel torlaszolták el. Másik intézkedése az volt, hogy Butler teheneit és ökreit a szomszéd farmra hajtsák át. Még arra is volt gondja, hogy küldöncöt menesszen a Dodge-erődbe. Megüzente Butlernek és öccsének, hogy a farmot veszély fenyegeti; ha még nem indultak útnak, várják be az erődben a fejleményeket.
– Ez ellen csak egyet tehetünk – Teo feje erre várakozóan fölemelkedett. – Leo folytatta: – Egyikünk kimegy valamelyik fiúval, megkeresik a másik űrhajót, amelyikkel a kölykök idejöttek. Az űrhajót automata irányítás alá helyezik, kétperces késleltetéssel beállítják az indítót, gyorsan kijönnek belőle. A hajó ember nélkül startol majd, és elszáguld valahová az űrbe. Minél messzebb, annál jobb. A keresésükre indított expedíció néhány hét múlva úgyis rátalál a hajóra, utolérik, elfogják – no és üres lesz. Akkor viszont már nem lehet majd megállapítani, hol és milyen körülmények között “vesztette el” a legénységét.
