Ajánló

Ez a posztot csak holnap fogom megírni, de mivel egy olyan könyvről szól, amelyben időutazás is szerepet játszik a cselekmény bonyolódásában, gyorsan visszajöttem, és már ma kiteszem. Ilyen előfordulhat, nem? Vagy igen? Vagy nem?… 

Az Egyesült Államokban idén jelent meg Krasznahorkai László 2016-os, Báró Wenckheim hazatér című regénye – el is nyerte a legjobb angolra fordított regényért járó díjat a National Book Award gáláján.

Amikor elindultam a Természettudományi Múzeumba, nem gondoltam volna, hogy külsősöknek is ennyire jó móka lehet egy hasonló esemény. Aztán rájöttem arra is, hogy aki még soha nem hallott a Földtudományos forgatagról, valószínűleg nem is fog elmenni a rendezvényre. Ezért írtam meg ezt a cikket: hogy jövőre többen is elmehessetek megnézni a programokat. Én egyébként csak majdnem számítok külsősnek: történetesen az apukám volt az egyik szervező.

A XVII. század második felében játszódó történet igencsak a szívemhez nőtt. Az írónő korábban főként gyerekkönyveket írt, ám ennek a kétkötetes regénynek igen komoly mondanivalója van. Ne tévesszen meg a cím! Az első kötetben a londoni pestisjárványról ír, és az akkori életről. Míg a második kötetben az 1666-os londoni tűzvészről van szó.

Túl messze van időben? Nagyon másról szól? Legyen ma ez a háttérzenéd! Előfordulhat, hogy van olyan, ami „érdek nélkül tetszik”.

1845-ben Sir John Franklin sarkvidéki viszonyokra felszerelt hajóival (Erebus és Terror) az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő Északnyugati-átjáró keresésére indult. Ha egy valóságban is megtörtént, de elvarratlan szálakban bővelkedő eseménysor alapján egy sci-fi szerző ír „ökohorrort”, első hallásra csakis hasonló katasztrófával végződhet, mint maga az expedíció. Nem ez történt. Dan Simmons Terror című regénye 710 oldalnyi stílusbravúr.