Interjúalanynak egy fiatal egyetemistát, Személyi Sebestyént, a Budapesti Műszaki Egyetem elsőéves hallgatóját választottam. Már gimnazistaként eredményes “matektanár” volt, és emellett sportol és számos matematikai versenyen sikeresen szerepelt. Nekem is segített a gimnáziumi felvételi felkészülésben, és a legtöbb matek versenyre is vele gyakoroltam.
Mi inspirált téged arra, hogy matek órákat tarts, és milyen tapasztalataid vannak? (Pl. szokatlan óra, vicces helyzetek.)
Engem a volt matektanárom indított el az úton. Az egyik ismerősét éppen nem tudta elvállalni, és megkérdezett, hogy lenne-e kedvem kipróbálni magam. Annyira volt, hogy immár ötödik éve tanítok matematikát. A kedvencem ebben a tevékenységben, hogy láthatom, amikor a gyerekek olyan sikerélményeket élnek át, mint még előtte soha.
Mi a különbség a személyes és az online órák között, melyiket szereted jobban?
A legnagyobb különbség a ctrl+c, ctrl+v hiánya. Bár tény és való, hogy fontosak a személyes kapcsolatok, szerintem egy matekórán az ismeretanyag átadása az elsődleges cél. És az online térben ehhez sokkal több segédeszközt tudok használni, például oktatóábrákat azonnal a táblára tudok tenni stb. Az online oktatás motivált diákokkal nagyon hatékony tud lenni, de fontos szem előtt tartani, hogy az iskola és az egyetem szociális tér is, a diákok itt tudnak valódi kapcsolatokat kialakítani. Azt gondolom, hogy magánórákra jó dolog az online, de az oktatási rendszerünket tartsuk meg jelenlétinek.
Van hobbid van a matekon kívül, és sportolsz-e valamit?
Rengeteg hobbim van, például szeretek sütni-főzni, zenélni, társasjátékozni. Két nagyobb hobbiprojektem is van most a matek mellett, idén szeptember óta elkezdtem orgonálni tanulni, előtte 12 évig zongoráztam, illetve szintén szeptember óta főszervezője vagyok a Keresztény Iskolások Tájékozódási Túrájának.
Korábban versenyszerűen fociztam, később futsaloztam, de ez abbamaradt, amikor már a többi projekt túl sok időt igényelt, így nem tudtam volna bejárni az edzésekre. Jelenleg futni szoktam, illetve amatőr bajnokságokban focizok.
Mit tekintesz a legfontosabb eredményednek? A matematika terén mire vagy büszke?
A legfontosabb talán nem is egy helyezés volt, hanem amikor a Dürer Versenyen 11. osztályban E+ kategóriában indulhattunk. Ez volt az első alkalom, hogy hozzám hasonló erősségű csapattársakkal indulhattam egy matekversenyen. Szintén jó élmény volt az 34. Országos Tudományos és Innovációs Olimpia döntőjében képviselni saját kutatásomat.
Mesélnél erről a saját kutatásról?
A Fibonacci-sorozat és a kontraharmonikus közép közötti
összefüggéseket vizsgáltam, új tételeket mondtam ki és bizonyítottam
Fibonacci-számok kontraharmonikus közepének határértékével kapcsolatban. Itt
lehet erről bővebb információt olvasni:https://www.otio.hu/202.html
Van olyan siker, amit esetleg az egyik tanítványod ért el?
Egyszer az egyik online tanítványom 2. helyezett lett a
Zrínyi megyei fordulóján. Abban az évben én is sikeresen szerepeltem, így
mindketten döntősök lettünk. Sajnos végül nem sikerült élőben összefutni vele,
de így is maradandó élmény.
Nemrég kezdted el az egyetemet, megfelel az elvárásaidnak? Milyen a tanítás és a közösség?
Eddig bejött. Az oktatók meg a rendszer is úgy van
kitalálva, hogy figyelnek arra is, aki tehetséges, és arra is, akinek még
szüksége van felzárkóztatásra. A közösség is szuper, érdekes olyan közegben
lenni, ahol mindenki hasonló tanulmányi célokkal jön, de mégis nagyon sok a
különböző egyéniség.
Mi az álommelód, kapcsolódik ez a matematikához?
Nincs kifejezett álommelóm, ezzel kapcsolatban még nagyon nyitott vagyok. Lehet, hogy a végén kémiatanár leszek, esetleg mérnök egy nagyvállalatnál, vagy kutató… A matek pedig nem cél, hanem eszköz, biztos vagyok benne, hogy bárhol is helyezkedek el, a matekos gondolkodásra szükségem lesz.
Ha tehetnéd, akkor mit változtatnál meg a középiskolai matekoktatással kapcsolatban? Szerinted hogyan lehetne megszerettetni a matekot azokkal, akiknek nem ez a kedvenc tantárgya?
Érdekes kérdés, szerintem alapvetően azokban az iskolákban működik most jól a matekoktatás, ahová alapból érdeklődő és tehetséges diákokat vesznek fel, vagyis a tehetséggondozás jól működik, ezt tükrözi Magyarország kiemelkedő szereplése például a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián. Szerintem a többi helyen alapvetőek kiskortól fogva (akár az óvodában) történő társasjátékozást javaslok (logikai játékok, stratégiai játékok). A legtöbbször a motiváció vagy az „én nem vagyok jó benne” faktor tartja vissza a gyerekeket a fejlődéstől, a hasonló képességű gyerekekkel való játék pedig egyszerre jelenthet motivációt arra, hogy az ember vegye a fáradságot végiggondolni a logikailag komplexebb feladatokat is, valamint arra, hogy tanuljunk a jobbaktól, hogy később le tudjuk győzni versenytársainkat.
Szerző: Kohut Simon (7.d)
A beharangozó kép AI használatával készült illusztráció
