A rögtönzésen alapuló színházi szituációs játék, a Beugró 2007 és és 2017 között volt a hazai televíziós műsorkínálat egyik legkreatívabb darabja. Élőben nemcsak érdekes és izgalmas, de a színpad körül szinte tapintani lehet a jó energiákat.

A színész és a tanár foglalkozása néhány ponton nagyon komolyan érintkezik egymással: mindkettő a személyiségét és színpadképességét használja bizonyos gondolatok tolmácsolására – és gyakran előfordul, hogy rögtönöznie kell, mert az előadás nem a(z óra)tervek szerint alakul. A tanárok számára tulajdonképpen épp ez tud lenni az egyik legnagyobb élmény. Aki nem jó benne, annak biztos, hogy van még mit tanulnia a szakmáról. Igazából tehát nem az a kérdés, hogy miért gondolta öt fazekasos tanár, hogy felélesztik a Beugrót egy péntek délután, sokkal inkább az, hogy eddig hogy nem jutott eszébe senkinek?

Az alaphelyzetekben a fellépők (Tar-Pálfi Nikolett, Tokár Gábor, Olexa Gergely, Rábayné Füzesséry Anikó) ennek megfelelően otthonosan mozogtak. Hogy is ne mozogtak volna otthonosan például egy elképzelt tanáriban, ahol már megint nem működik a kávéfőző, de mindenki koffeinhez akar jutni, és ebben nem ismer tréfát. (“Mi a helyzet a kávéfőzővel…ugyanaz, ami a fénymásolóval…” – folytatott magával párbeszédet az első pillanatokban R. Füzesséry Anikó, megadva a délután alaphangját.) Alapos megfigyelőkészségükről és emberismeretükről tettek tanúbizonyságot a szereplők, amikor az iskolai élet sztenderd mondatait húzták elő a kimeríthetetlen anekdotakincsből (“…mi a baj már megint, a folyosó végén hallom, hogy kiabálsz…”, “…nicsak, ki van itt a büfében, miközben biológia témazárót kellene írnia…”). Megelevenedtek az osztályozóértekezleteknek a magatartás-szorgalom jegyek (ilyenek még vannak?) felett folytatott késhegyre menő vitái (“…nálam mondjuk nem csinál semmit…”, “…eleve Gerzson…”).

A moderátor (Erős-Honti Zsolt) erős anyagot rakott össze alaphelyzetekből, a játszók által felhasználható mondatokból és instrukciókból (volt “minden”: 0-1-2-3, Beolvasó, Bekérdező, Távkapcsoló, Rémtétel, Váltóláz, Befutó, Zsebszöveg.) Nem kis munka lehetett: kellően ismerős, ezért komfortos játékteret biztosítottak a színészeknek, ugyanakkor hagytak bőven lehetőséget a kreatív elkalandozásra.

Akadtak kiemelkedő pillanatai, emlékezetesre sikerült rögtönzései is a Beugrónak. Ilyen volt például a diákok munkáiból létrehozott kiállítás jelenete, amelynek során Olexa Gergelynek koherens magyarázatot kellett adnia már magára a kiállításra is úgy, hogy közben kollégái az Élet és Tudomány, illetve egy ábécéskönyv szövegéből olvasott mondatokkal reagáltak. A Távkapcsolóban megszólalt az Ezo TV Tar-Pálfi Nikolett tolmácsolásában – pár mondattal hitelesen hiteltelen volt, ha érthető, mire gondolunk, nagyon finom irónia. A Magas-Tátrába szervezett osztálykirándulás esetében (tudom, még csak a szervezés zajlott) az előadás során Tokár Gábor sokadszor mutatta be, milyen könnyedén és gyorsan rögtönöz, megkönnyítve ezzel a többiek dolgát is.

A vége felé az Ördög és angyal elgondolkodtató is volt, kicsit “kinyúlt” a színpadról. Az alaphelyzet szerint a szaktanárnak későn jutott eszébe, hogy pótdolgozatot kell összeállítania, ezért a vacsorája és egy pohár bor mellett nekilát összeállítani a dolgozatot. Érdekes és elgondolkodtató volt végignézni, ahogy megjelentek az iskolával kapcsolatos külső és belső elvárások közhelyei, amelyek diákban és tanárban egyaránt felszabadítják a jó és a rossz stresszt is, a tanár a kérdések összeállításakor például megpróbál egyensúlyozni a gyrekközpontúság és a teljesítménykényszer, a fáradtság és a teljesítménykényszer – sok minden és a teljesítménykényszer között. A végén (“reggelre viszont, ha ennyire benne vagy, összeállíthatnád a következő három hónapra is a teszteket”), és ettől lett mély a jelenet, már megkülönböztethetetlen egymástól az ördög és az angyal, többször is oda-vissza szerepet cserélnek úgy, hogy közben maguk sem veszik észre. Az idézett mondatot például az angyaltól hallottuk.

Köszönjük az élményt, remek délután volt!

– szerk. –