Egyszer egy férfi éppen egy falu mellett lovagolt el, amikor az ottaniak dühös csapatára lett figyelmes. A mező felé mutogattak, kiabáltak, izgatottan hadonásztak. Amint a lovas közelebb ért, néhányan odafutottak hozzá.

– Segítség, segítség! Egy szörny van ott! Egy szörny! – kiabálták.

Az utazó alaposan szemügyre vette a mezőt, de ott mindössze egy görögdinnyét látott.

– Ne butáskodjatok! – mondta – Nincs itt semmilyen szörny. Csak egy görögdinnye.

Az emberek nem hittek neki.

– Egy szörny! Egy szörny! – kiabálták.

– Mondom, hogy csak egy görögdinnye – válaszolta a férfi. Az emberek még mérgesebbek lettek.

– Hiszen ez egy szörny! – kiabálták mindannyian. – Hogyhogy nem látod?

A férfi viszont ragaszkodott a véleményéhez.

– Mindenki láthatja, hogy ez csak egy görögdinnye! – jelentette ki ellentmondást nem tűrve. Az emberek annyira felháborodtak ezen, hogy leráncigálták a lováról, és beledobták a kacsaúsztató tóba.

Még ugyanezen a napon, miután a lovas már kikecmergett a tóból, és úgy, ahogy volt, nedves ruhájában elvágtatott, egy másik utazót is odavetett a sors.

A falu lakói még mindig a mezőt tartották szemmel, össze-vissza szaladgáltak és kiáltoztak. Amint meglátták a lovast, hozzá is odaszaladtak:

– Egy szörny! Egy szörny van ott! – hajtogatták izgatottan.

A második lovas alaposan megvizsgálta a mezőt és így szólt:

– Aha! Ott van, már látom is! – ezzel előhúzta a kardját, leugrott a lováról, átugrott a kapun, berohant a mezőre és apró darabokra kaszabolta a görögdinnyét.

Az emberek megkönnyebbülten ujjongtak, és örömükben arra kérték a lovast, hogy legyen a vendégük egy kis időre. A meghívást a lovas boldogan el is fogadta.

Amíg a vendégszeretetüket élvezte, sokat tanult tőlük: megtudta, hogyan élnek, hogyan tudnak boldogulni a mindennapokban. Nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta őket. Cserébe ő is történeteket mesélt nekik, és megtanította a falubelieket mindenre, amit tudott. Többek között – apránként – arra is, hogy mi a különbség egy szörny és egy görögdinnye között.

Lassan elérkezett a nap, amikor ideje volt tovább indulnia. A falu apraja-nagyja, mindenki kikísérte a falu széléig, és amint a mezőhöz értek, ahol először találkoztak, nevetve mutogattak:

– Nézzétek! Ott egy görögdinnye!

– Valóban – mondta a lovas. – És néha bizony van ott egy szörny is! – tette hozzá.

Ezzel kacsintott egyet, megrántotta a gyeplőt, és ellovagolt.

(Angol mese, Páricsi-Nagy Rezeda fordítása)