Egyszer egy férfi éppen egy falu mellett lovagolt el, amikor az ottaniak dühös csapatára lett figyelmes. A mező felé mutogattak, kiabáltak, izgatottan hadonásztak. Amint a lovas közelebb ért, néhányan odafutottak hozzá.
– Segítség, segítség! Egy szörny van ott! Egy szörny! – kiabálták.
Az utazó alaposan szemügyre vette a mezőt, de ott mindössze egy görögdinnyét látott.
– Ne butáskodjatok! – mondta – Nincs itt semmilyen szörny. Csak egy görögdinnye.
Az emberek nem hittek neki.
– Egy szörny! Egy szörny! – kiabálták.
– Mondom, hogy csak egy görögdinnye – válaszolta a férfi. Az emberek még mérgesebbek lettek.
– Hiszen ez egy szörny! – kiabálták mindannyian. – Hogyhogy nem látod?
A férfi viszont ragaszkodott a véleményéhez.
– Mindenki láthatja, hogy ez csak egy görögdinnye! – jelentette ki ellentmondást nem tűrve. Az emberek annyira felháborodtak ezen, hogy leráncigálták a lováról, és beledobták a kacsaúsztató tóba.
Még ugyanezen a napon, miután a lovas már kikecmergett a tóból, és úgy, ahogy volt, nedves ruhájában elvágtatott, egy másik utazót is odavetett a sors.
A falu lakói még mindig a mezőt tartották szemmel, össze-vissza szaladgáltak és kiáltoztak. Amint meglátták a lovast, hozzá is odaszaladtak:
– Egy szörny! Egy szörny van ott! – hajtogatták izgatottan.
A második lovas alaposan megvizsgálta a mezőt és így szólt:
– Aha! Ott van, már látom is! – ezzel előhúzta a kardját, leugrott a lováról, átugrott a kapun, berohant a mezőre és apró darabokra kaszabolta a görögdinnyét.
Az emberek megkönnyebbülten ujjongtak, és örömükben arra kérték a lovast, hogy legyen a vendégük egy kis időre. A meghívást a lovas boldogan el is fogadta.
Amíg a vendégszeretetüket élvezte, sokat tanult tőlük: megtudta, hogyan élnek, hogyan tudnak boldogulni a mindennapokban. Nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta őket. Cserébe ő is történeteket mesélt nekik, és megtanította a falubelieket mindenre, amit tudott. Többek között – apránként – arra is, hogy mi a különbség egy szörny és egy görögdinnye között.
Lassan elérkezett a nap, amikor ideje volt tovább indulnia. A falu apraja-nagyja, mindenki kikísérte a falu széléig, és amint a mezőhöz értek, ahol először találkoztak, nevetve mutogattak:
– Nézzétek! Ott egy görögdinnye!
– Valóban – mondta a lovas. – És néha bizony van ott egy szörny is! – tette hozzá.
Ezzel kacsintott egyet, megrántotta a gyeplőt, és ellovagolt.
(Angol mese, Páricsi-Nagy Rezeda fordítása)
