Páricsi-Nagy Rezeda verse (Kreatív írás szakkör)
álarc
áll, arc
szakáll, arc
portré
por és tréfa
tükör
tükörkép
körkép a fejemről
elölről és hátulról
a hajam az álarcom, mert azt változtathatom
az arcom?
álarcom a szemüvegem
néha a mosolyom
gyakran a lehunyt szemhéjam, amikor repülni akarok
a káposztafej őszinte
bármeddig hámozod, minden rétege ugyanaz
a természet kiszámítható, látszólagos szépsége együgyű
a karfiol nagy rózsái ugyanolyan apró rózsák gyűjteményei
a zúzmara talmi csillogása ezernyi azonos kristály cselszövése
az ember kiemelkedik
nem ilyen egyszerű
más álarca van
minden élethelyzetre,
minden társas kapcsolatra,
minden hangulatra,
minden évszakra,
minden napszakra,
lehet, hogy csak a röntgen látja igazán nem is olyan bonyolult énünket
