Rövid betekintés következik a kajak hátterébe: hogy néz ki ez a sport és milyen nehézségekkel járhat egy diák számára, ha belekezd az edzésekbe. Az interjút Szabó-Csalló Vandával (10.a) készítettem.

„Semmilyen szél nem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” (Seneca)

– Hogy lépett be a kajak az életedbe?

– A kajakkal egy sportágválasztón ismerkedtem meg. Először 7-8 éves koromban próbáltam ki. Ahhoz, hogy belekezdjek, legfőképpen az járult hozzá, hogy közel laktam a Ráckevei-Dunához, és látva a kajakosokat evezés közben, valami szikra fellobbant bennem. Első nekifutásra csak két hétig kajakoztam, ugyanis félelmeim voltak a beborulás, a víz s az abban található halak miatt is. Áttértem a kézilabdára, két évig játszottam, de térdsérülés miatt fel kellett függesztenem. Ezek után egy kisebb pihenőt tartottam. A szívem közben folyamatosan húzott vissza a kajakhoz. Úszni kezdtem, mivel a kajakozáshoz kellett, át kellett esni egy alkalmassági vizsgán. Ekkor még bizonytalan voltam, hogy a két sportág közül melyiket válasszam, 3-4 hónapnyi úszás után végül rájöttem, hogy az mégsem az én sportom lesz. A 6. évfolyam végén kezdtem csak a kajaknak élni. Elmentem megint egy edzésre, és annyira megtetszett a közösség, maga az edző, az, hogy a szabadban lehetek, hogy idén májusban lesz négy éve, hogy komolyan folytatom ezt a sportot.

– Egy kezdő szemszögéből nézve hogy néz ki ez a sport?

– Bevezetőként elmondanám, hogy ebben a sportban három típusú hajó van, a portya, a mini és a versenyhajó, vagy más néven a k hajó. A portyahajó versenyzésre és túrázásra egyaránt alkalmas, szélesebb, nehezebb, stabilabb kajak vagy kenu. Ezt az első két edzésen használják a kezdők, amikor is kezükbe adják a lapátot, és még csak a stég körül kell evezniük. Rövid időn belül átkerülnek a minikajakba. A mini egy fokkal instabilabb, ez is kezdőknek megfelelő, általában 13-14 éves korig használják. Tizennégy éves kortól átülnek a rendes versenyhajóba. A felnőttek is ebben a típusban indulnak az olimpián. Ez már nagyon labilis. Ennél a hajótípusnál minden mozdulatra figyelni kell. Fizikai terhelés is éri a kezdőket. Mondhatni, ugyanazokat a feladatokat végzik, mint mi, csak lassabb tempóban. Ebben az időszakban leginkább a technikára figyelnek és főbb tevékenységük a stég körüli evezés.

– Hogy néznek ki az edzéseid? Van-e különbség a nyári és a téli tréningek között?

– Edzésem heti hatszor van, mindegyik kétórás, legyen az téli vagy nyári. Télen egyértelműen nem megyünk vízre. A száraz edzés novembertől márciusig tart. Idén úgy nézett ki, hogy heti kétszer volt futóedzésünk, ezek közül egyik napon hosszabb táv volt kiadva, a mi esetünkben ez 12 km egyben, a másik alkalommal rövidebb, 2000 métereket futottunk, de hatszor. Emellett heti kétszer volt kondi, ebből egyszer rendes súlyokkal, a másik pedig inkább aerobikszerű tornatermi edzés. Ezen kívül volt még heti két úszóedzésünk.

A nyári edzés márciustól egészen július végéig tart. Ilyenkor természetesen már vizen is vagyunk, emellett mindig szokott lenni valamilyen kiegészítő tevékenység, például futás, de nem olyan intenzitással, mint télen. A crossfitezést említeném, mint gyakori elemet, ahol általában 500 métert futunk, amit 10 húzódzkodás, 10 fekvőtámasz, 10 felülés, 10 tolódzkodás követ és ezt a gyakorlatsort legtöbbször 5-ször ismételjük. Van, hogy különböző fokozó gyakorlatokon esünk át. A szintek 70, 80, 90, 100 – ezek az iram erősségei. Általában 70-nel kezdünk, majd 3 km után 80, 90 és 100-ra váltunk. Ezt visszafelé is megtesszük. 100-on túl van egy úgynevezett üveghang, amikor is apait-anyait bele kell adnunk. Iramjátékot is szoktunk játszani, ez körülbelül úgy néz ki, hogy az iramerősségek között ugrálgatunk. Van ehhez egy km/h sebességmérő, ezzel tudja az oktató megállapítani, hogy milyen gyorsasággal haladunk.

A másik játékunk az üldözés, ilyenkor a legerősebb evez leghátul, és a gyengébb elöl. A lényege, hogy 20 másodpercenként indulunk, és a cél, hogy utolérjük az előttünk lévőt. A játéknak akkor van vége, amikor az utolsó beéri az elsőt.

Kép2

– Mikor először elkezdted, mi volt a legnehezebb, amivel meg kellett küzdened?

– Most is meg tudom mutatni, hogy a kezemen egyes helyeken keményedések vannak, hiszen ahogy fogjuk a lapátot, lejön a bőr, fájdalmas, de hozzá lehet szokni. Kenőcsökkel próbáljuk kezelni az ilyen helyzeteket, vagy néha leragasztjuk, de gyorsabban gyógyul, ha nem fedjük be. A fizikai terheléshez is hozzá kellett szoknom. Az intenzív húzódzkodással küszködtem sokáig. Ezt a mozdulatot a lendület technikájával oldjuk meg, ami sokkal könnyebbé teszi. Rendesen húzódzkodni egy évnyi gyakorlás után tanultam meg. Emellett számomra meglepően sokat kellett eddig futnunk, amiről persze tudtam, hogy az erő-állóképesség miatt szükség lesz rá, de nem gondoltam volna, hogy ilyen mennyiségben.

– Voltak-e a kajakozás miatt nagyobb sérüléseid?

– A kajakozás során szerencsére nagyobb sérülés még nem ért. Egyéb sportokban viszont volt részem ilyesmiben. Ahogy említettem is kézilabdában, a sípcsontom előrébb állt, mint kellett volna. Ezt a sérülést néha futásnál is érzem, viszont megtanultam vele együttélni.

– Összesen hány versenyen vettél részt? Ezek közül melyik volt a legemlékezetesebb?

– Nagyjából 25 versenyen. Persze ezeken belül több versenyszámra szoktam jelentkezni. Idén 11 versenyen fogok indulni. Sűrűn jöhet ki, lehet olyan időszakom is, amikor minden hétvégén lesz egy-egy verseny. A versenyszezon áprilistól egészen július végéig tart. Július végén van a legfőbb versenyünk, az Országos Bajnokság. 500, 1000 és 2000 méteren szoktam indulni egyéniben.  Ugyanezekben a számokban van párosverseny is, valamint négyesben 1000 méteres távon indulok. Ez kinézhet úgy, hogy négyen ülünk egy hajóban, vagy váltóversenyen mindenki egy-egy kajakban evez.

Minden versenyszezont egy maraton indít, ami az én korosztályomban 15 km-es táv. Ezen mindenkinek el kell indulnia, persze a távok korosztályonként változnak. A záró momentum pedig az Országos Bajnokság, amire mindenki egész évben készül és igyekszik, hogy bejuthasson rá. Mondhatni ez a főversenyünk. Itt csak bizonyos számú verseny teljesítése esetén vehetünk részt.

A legemlékezetesebb versenyem talán a tavalyi Budapest Bajnokság, ahol első helyezett lettem 1000 és 2000 méteren, emellett párosban második.

– Rutinos versenyzőnek érzed már magad?

– Én az a típus vagyok, aki minden verseny előtt izgul. Ezt az érzést viszont nagyon szeretem, amikor ott vagyunk a rajtnál, a szívdobogásomat már a torkomban érzem, és várom, hogy megszólaljon a bűvös mondat: „Kész, rajt!”

Miután nekiindultunk, akkor nem szabad semmire sem gondolni, csak a célra. Az első győzelmem nagyon kevésen múlt, hiszen az utánam lévő csak pár másodperccel volt lassabb. Miután beértem, nem tudtam pontosan megállapítani a helyezésemet, csak a beérkező kajakosokat láttam, de addigra bizonyossá vált, hogy dobogóra fogok állni. Amikor az eredményhirdetésnél az „első helyzetett” után kimondták a nevemet, a szemembe rögtön örömkönnyek szöktek. Szürreális volt az egész.

– Hogy néznek ki a nyári versenyek előtti edzéseid?

– Ilyenkor délelőtt-délutáni edzéseink is vannak. Mikor már megvan, hogy milyen versenyszámban indulunk, sokszor tesszük meg azt a távot, időre mérjük, és a cél, hogy mindig jobb és jobb eredményeket érjünk el.

– Az edző a versenyek előtt milyen tanácsokkal szokott ellátni titeket?

– Az edzőnk mindig azt tanácsolja, hogy még egy lapáttal lépjünk ki a komfortzónánkból. Legfőbb célja, hogy mindent beleadjunk. Felőle utolsók is lehetünk, csak azt szeretné látni, hogy mi mindent megtettünk.

– Nemrég mesélted, hogy lett egy saját hajód. Volt-e már vele közös kalandod?

– Nyolcadik év végén kaptam egy saját hajót szüleimtől, nyolcévnyi kitűnő bizonyítványom miatt. Én választottam ki, hogy milyen mintát szeretnék rá. Ez egy nagyon jó versenyhajó. Saját lapátot is kaptam hozzá. Azóta ebben edzem és versenyzem. Az 1000 méteres győzelmemet is már a saját hajómmal szereztem meg.

Amikor még nem volt saját kajakom, az egyesület adott, hiszen ezt fedezte a tandíj. Telepi példányt adtak, amely viszonylag jó állapotban volt.

– Komolyabban is tervezel kajakozni, vagy hobbiként űzöd?

– Mindenképpen szeretnék a kajakkal komolyabban foglalkozni. Az álmom, hogy egyszer elindulhassak az olimpián, kitűztem célként, hogy a 2028-as Los Angeles-i olimpián ott szeretnék lenni. Persze ehhez még nagyon sok versenyen kell elindulnom, és fejlődnöm is van még hová.

Nagyon örülnék, ha nemcsak hazaiakkal, hanem külföldiekkel szemben is megmérettethetném tudásomat. Van az ORV, amely az Országos Bajnokság következő lépcsőfoka, ebbe a versenybe sajnos még nem sikerült bejutnom. Idén úgy érzem, hogy sikerülni fog, mégiscsak 4 éve dolgozom ezen. Ezt a versenyt legtöbbször külföldön rendezik meg, hiszen nemzetközi versenyről beszélünk. Ez lenne idén a legfőbb célom, hogy ide kijuthassak.

Mint szakmát is el tudnám képzelni felnőttkoromban, de a tanulás ugyanannyira fontos a számomra, mindig próbálok egyfajta egyensúlyt létrehozni a kettő között, még ha ez néha nehéz is, hiszen a sok edzés és tanulás nehezen vihető együtt, így mindig vannak hullámvölgyek. Ilyenkor viszont csak arra tudok gondolok, hogy jobb és jobb szeretnék lenni és ezt a fajta életmódot én választottam.

– Mi segített abban, hogy kitarts a kajak mellett?

– Amikor már komolyabban kezdtem versenyezni, nagyon szerettem azt az érzést, ahogy a rajtban állok és elindulok a cél felé. A célba való bejutás pedig talán a második legjobb érzés. Az öröm, amit érzek, amikor a sok kajakozással töltött idő kifizetődik, egyszerűen csak hajt tovább és tovább.

Egyértelműen volt olyan időszak, amikor nem láttam az eredményét az erőfeszítéseimnek, de mindig tudtam, hogy lesz majd jobb is. Igazából, ha egyszer megtapasztalod a győzelem ízét, utána már csak azért dolgozol, hogy átélhesd még egyszer. Emellett az edző és a családtagok által nyújtott támogatás is mindig előrébb visz – ez segít abban, hogy még egy lapáttal rátegyek.

 

Szerző: Lu Jia

(Válogatás a 10.a által készített interjúkból 1.)