A Budapest bajnokság középiskolai csoportjának küzdelmeiben jelenleg a második helyen áll a Fazekas csapata. 

Sorsdöntő mérkőzésnek lehet nevezni, ha 6 mérkőzésből négyet nyer a csapat, és ahhoz hogy a bajnoki táblázaton megőrizze igencsak előkelő, második helyezését, nyernie kell. (Az első hely nem tűnik elérhetőnek, a Nikola Tesla Szerb Tanítási Nyelvű Gimnázium csapata jóval a mezőny előtt jár, erről tanúskodik a tőlük elszenvedett 40 pontos vereség is.)

Hogyan lett meg hétből az ötödik?

Az együttes, amely szeptemberben állt össze és a mai napig játékos-edzővel (Osztovits Dénes) áll ki a mérkőzésekre (a nem sportszakmai teendőket Foki Tamás igazgatóhelyettes látja el mellettük) szerzi az első pontokat az első kapkodó percekben, amikor mindkét csapat dobásbiztonsága hagy némi kívánnivalót maga után. A mieink kapják el előbb a fonalat, és sokat számít az első percek szemet gyönyörködtetően hatékony és sportszerű védekezése, amikor nem ismernek elveszett lepattanót és a letámadással is sikerül megakasztaniuk az ellenfél támadásait.

 

Nem csak arra a három-négy alkalomra gondolunk, amikor látványosan nyúltak közbe az Eötvös átadásainak során, és lopták el a labdát, azokra is, amikor az ellenfél tanácstalanságában végül belebonyolódott saját támadásaiba, és nem jutott el a palánkig vagy “homály” lett a próbálkozás vége. A mieink türelmesek voltak: helyenként látványosan, általában véve pedig okosan építették fel passzjátékra épülő támadásaikat. Az első szünet 19-6-os vezetésünk után következett, s akkorra az Eötvös már kikérte két idejét. A 29-15-ös félidő – amely jól jött mindkét csapatnak – ígéretes végeredményt jelzett előre.

IMG_5381 4

Ekkorra világossá vált, hogy elkelne a tornateremben egy eredményjelző. Semmi elektronikus, csili-vili, méregdrága izé, elég lenne az a naptárszerű, amin papírlapokat tovább hajtva lehet követni az eredmény alakulását. Ezt az eredményjelzőt pedig egy párhuzamos univerzumban érdemes lenne egy másik tornateremben elhelyezni, ahová befér a két érintett csapat szurkolótábora, amely így az oldalvonalhoz ragadva vagy a bordásfalon lógva követte az eseményeket. Az Eötvös szurkolói buzdítottak, a Fazekas szurkolói a kosarak után honorálták a csapat teljesítményét – két különböző felfogás. Igaz, semminek sincs nagyobb hatásuk a hangulatra, mint a nehéz időszakból kilábalást jelentő sikeres távoli dobásoknak vagy a valószerűtlenül induló, mégis sikeres betöréseknek, mint amilyeneket például Jeszenszki Gábor mutatott be a 42-34 és az 50-41-es állások közötti egyébként nehezebb időszakban.

Amikor az Eötvös edzője a zsűriasztaltól megkérdezte, mennyi van még hátra, és meghallotta a választ: “három perc”, már látszott, hogy ő is feladta. Az eredmény végül, az utolsó négy-öt kosarat követő tombolás közepette 56-46 lett.

A Fazekasnak van egy szerethető kosárcsapata. A következő mérkőzésükre február 2-án kerül sor 14.15-kor a tudósítás elején említett Teslában, a Rózsák terén.

Fazekas: Csornai-Melz Benedek, Fey Dávid, Keleti Milán, Vörös Levente Örs, Gerely Szilárd, Pikó Balázs, Gábriel Tamás, Albert Bence, Osztovits Dénes, Ludányi Zsombor, Jeszenszki Gábor. Edző: Osztovits Dénes.

Eötvös: Knollmajer Bálint, Várkonyi Balázs, Turner Olivér, Feke Boldizsár, Kovács Márk, Szinvai Zsombor, Magyar Márton, Nagy Barnabás, Szakács Márton, Borzsák Máté, Kádár Jeromos, Faragó Bálint. Edző: Zoboki Ábel. Segédedző: Budai Mátyás.

Játékvezetők: Kutrik Andrea, Gombos Márk

 

– fi –