Az ókor elején (az a korszak, amely az írásbeliség megjelenésétől a Nyugatrómai Birodalom bukásáig tartott) még nem alakultak ki területtel rendelkező államok, az emberek nomád életmódot folytattak. Az történelem első állama, mely mérhető területtel, világos társadalmi és kulturális adottságokkal rendelkezett, Mezopotámia volt, amely Kr. e. 3100-tól egészen Kr. e. 539-ig[1] létezett, összeomlását az Óperzsa Birodalomtól szenvedett vereségek okozták. A birodalom több területi egységből állt, ezek közül egy volt Asszíria.
Asszíria észak-mezopotámiai terület volt, melyet a birodalom a fennállásától kezdve Kr. e. 612-ig birtokolt. Három fővárosa volt: Assur (nevét Assur mezopotámiai istentől kapta), Ninive és Dúr-Sarrukín. Államformája monarchia volt, azon belül is despotikus (mai szóval abszolút) monarchia, tehát az uralkodó, az enszi, korlátlanul gyakorolhatta a hatalmát.
[2] Az Észak-Mezopotámiában, a Tigris felső folyásánál (Assur és később Ninive környékén) élő asszír népcsoport évszázadokon keresztül kereskedő törzsnek számított. A terület itt már alkalmatlan volt az öntözéses földművelésre, ezért állattenyésztéssel foglalkoztak, és elsősorban a juhok gyapjúját és a hegyekben bányászott érceket (ón, ólom) szállították más területek irányába.
Nemsokára azonban kis-ázsiai érclelőhelyeket fedeztek fel, s ez az asszír kereskedelem hanyatlásához vezetett. A gazdasági kényszer, illetve egy új hadviselés (harci szekeres alakulatok) elsajátítása Asszíriát katonaállammá változtatta. Mindezt elősegítette, hogy az Óbabiloni Birodalom bukását követően nem volt erős hatalom Mezopotámiában. A Kr. e. 2. évezred második felében Asszíria fokozatosan fennhatósága alá vonta a térséget, a rabló-hadjáratokat a leigázott népek erőszakos elköltöztetése, deportálása (áttelepítése) kísérte.
„Ötödik hadjáratomban Elam ország ellen vettem az utat. […] Királya, Teumman fejét, aki vakmerően gonoszságot tervelt, levágtam. Vitézeit számlálatlanul öltem meg. Harcosait életben kerítettem kézre […] A vérüket az Ulai folyóba vezettem […]”[3]
Az asszírok fegyverarzenálja korabeli ábrázoláson
Az asszírok igazi fénykora a Kr. e. 9–7. századra tehető. Hódító hadjárataikat szokatlan kegyetlenséggel ötvözve nemcsak Mezopotámiát, hanem Szíriát, Föníciát, Palesztinát, sőt egy rövid időre Egyiptomot is leigázták. A mohó katonai nagyhatalom ekkor már tömegesen hajtotta végre a deportálásokat. A magukkal hurcolt népcsoportokat termelésre kötelezték, mivel az asszír társadalom (a parasztok is) nagy része folyamatosan katonáskodott. Az asszír királyok állandó hadsereget tartottak fenn, műszaki alakulatokkal és megfelelő ostromeszközökkel (ez az asszír ostromgép, amely már-már tanknak számított, de sajnos Creative Commons-os képet nem találtam róla) rendelkeztek; képesek voltak távolsági hadviselés folytatására, ami logisztikai felkészültségük bizonyítéka. A birodalom a csatáit a következő államokkal vívta: Babilon (10 csata, legjelentősebb a Karkemisi ütközet), Egyiptom, a Hettita birodalom, Fönícia és Urartu. A mozgékony haderő szinte mindig küzdött valahol, hiszen az elnyomás miatt gyakran kirobbantak lázadások. A legnagyobb uralkodó Assurbanapli (Kr. e. 7. század) volt, aki a „szokásos” terrorral uralta a „termékeny félhold” övezetét, miközben parancsára írnokok ezrei gyűjtötték össze az elmúlt évszázadok irodalmi emlékeit a király ninivei könyvtárába. Assurbanapli is már küszködött a folyamatos felkelésekkel, de halála után végképp megpecsételődött Asszíria sorsa: az Újbabiloni Birodalom és a méd törzsek összefogtak ellene. Ninive pusztulása (Kr. e. 612) az asszír birodalom végét jelentette. Asszíria területét a győztesek felosztották egymás között, a médek fennhatósága alá került Észak-Mezopotámia, az Újbabiloni Birodalomé lett Dél-Mezopotámia, Fönícia és Palesztina. Az új birodalom fénykora I. Dareiosz (Kr. e. 521–486) uralkodása alatt valósulhatott meg. Az Indus folyóig előtörve, az eddigi legnagyobb kiterjedésű birodalom uraként, jelentős szervezőmunkába fogott. A birodalmat 20 tartományra osztotta, élére hozzá hű embereket ültetett.
„Dareiosz ezután húsz tartományra osztotta Perzsiát, ezeknek perzsa nyelven szatrapia a neve. Felosztván a tartományokat, helytartókat állított az élükre, és megszabta, hogy melyik nép mennyi adót köteles fizetni. […]”[4]
A tartományokból meghatározott mértékű adó áramlott a fővárosba, s Dareiosz uralkodása alatt a térségben fellendült a pénzgazdálkodás. Ennek jeleként a király aranypénzt veretett (dareikosz). I. Dareiosz egy erős hadseregre támaszkodott. A lovas íjász katonák adták a főerőt, mellettük pedig egy állandó 10 ezer fős haderő állt készenlétben. Háború esetén a tartományok erejét is mozgósíthatták, amely akár a 100 ezer főt is elérhette. Ez, a korszakban egyedülálló erő – beleszámítva a flottát is – támadt rá az ókori Hellászra I. Dareiosz, majd fia, Xerxész vezetésével (Kr. e. 490 és Kr. e. 480); és szenvedett utóbbi esetben vereséget a vezető görög városállamoktól.
A Római Birodalom
[5][6]A Római Birodalom) az ókori Róma által létrehozott államalakulat volt a Földközi-tenger medencéjében. Örökségét közvetlenül a Bizánci Birodalom vitte tovább, melynek fővárosa Konstantinápoly, de kulturális hatásai a mai napig érzékelhetőek az európai (és kis mértékben az észak-afrikai és kis-ázsiai) élet számos területén. A habár a birodalom magja Kr. e. 753-ban kialakult Róma alapításával, konkrét birodalomról Augustus principátusának kialakításától, azaz Kr. e. 27-től beszélhetünk. Legnagyobb kiterjedését Kr. u. 117-ben, Traianus császár uralkodása alatt érte el, mintegy 5 900 000 km2-es területével a Földközi-tenger partvonalának minden részét magáénak tudhatta. Ebben az időben a birodalomhoz tartozott a Duna, az Alpok, egész Nyugat- és Dél-Európa, Kis-Ázsia (mai Törökország és a Földközi-tenger keleti partvonala), és Észak-Afrika (beleértve Egyiptomot és a mai Marokkót és Líbiát). Lakossága egész Eurázsia lakosságának fele volt. A birodalom területi egységei az úgynevezett provinciák voltak. Ezek a területek Itálián kívül helyezkedtek el, lakóinak adót kellett fizetniük az államnak. Ilyen volt például Hispania, Asia, vagy Pannonia (amely a mai Dunántúlnak felel meg). Az első provincia Sicilia volt, amelyet a Római Birodalom a pun háborúkban szerzett meg Karthagótól. Ezek a háborúk a Földközi-tenger nyugati partvidékének uralmáért történtek, végül Róma került ki győztesnek. Három pun háborút különböztetünk meg egymástól. Az első Kr. e. 264-től 241-ig tartott, legfőbb tét Szicília birtoklása volt. Miután a Római Birodalom nyert, a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthagóban, ami tovább növelte a két állam közötti feszültséget.
A második háborút Karthago robbantotta ki, hogy helyreállítsa a megrendült hatalmi helyzetét. Hannibál, a karthagói seregek főparancsnoka Kr. e. 218-ben 100 000 főnyi seregével és 37 harci elefántjával átkelt az Alpokon, és elfoglalta Észak-Itáliát.
„Az ütközetet szerencsésen megvívta, majd megindult Róma felé, és senki sem állta útját. A város közelében fekvő hegyekben ütötte fel táborát. Néhány napig itt állomásozott seregével […]”[7]
Habár időközben dictatort is választottak, az nem tudott értékes információt szolgáltatni vagy parancsot adni, helyette a halogató taktikát választotta. A feszült helyzetet Cornelius Scipio orvosolta: a római hadsereggel bevonult Zamába, és elfoglalta azt. Kr. e. 201-ben emiatt Karthago kénytelen volt békét kötni Rómával, melynek következtében elvesztette tengerentúli exklávéit, és nem viselhetett háborút a senatus beleegyezése nélkül.
A harmadik pun háborút Róma indította, mivel féltékeny volt a karthagói gazdasági fellendülésre. A háború 3 évig tartott és Kr. e. 146-ban ért véget, miután ifjabb Cornelius Scipio seregei porig rombolták Karthagót, a túlélőket rabszolgává tették és a területet Africa provincia néven olvasztották be a birodalomba.
[8] Róma a pun háborúkon kívül számtalan háborúban és ütközetben is részt vett, ezek közül az Actiumi csatát emelném ki. Ez egy tengeri ütközet volt, melyet Octavianus (későbbi nevén Augustus) vívott Marcus Antonius (és Kleopátra) ellen, Kr. e. 31-ben. Sokan ezt az csatát tekintik a Római Köztársaság történetének végpontjának. Előbbi fél 260 liburnával, utóbbi 220 quincereme típusú gályával és 60 egyiptomi hajóval rendelkezett. A csatát az robbantotta ki, hogy Marcus Antonius Caesariont (Iulius Caesar és Kleopátra fiát) nevezte ki Caesar legitim örökösének, és ezzel propagandaháború kezdődött a korábban szövetséges területek között. A következmény az lett, hogy a senatus háborút hirdetett Kleopátra ellen és megfosztotta hatalmától Antoniust.
„Egész Itália hűséget esküdött nekem, szabad akaratából, és engem követelt azon háború hadvezérének, mely során győzelmet arattam Actium mellett.”[9]
A csatát Octavianus nyerte, következményei között szerepelt Antonius híveinek tömeges felmondása és Kleopátra halála.
Az Actiumi csatáról készült dombormű, rajta egy liburnával
Az utolsó bekezdésben a római hadsereg fegyvereiről és szervezettségéről szeretnék szót ejteni. A szárazföldi haderőt a hadsereg jelentette., melyet légiókra osztották fel. A katonák fegyverzetének leghalálosabb fegyvere egy 6 méteres lándzsa volt, amely a „teknős” formához volt kifejezetten hasznos. A tengeri flottát Classisokra osztották fel. Fegyverzete tartalmazta az íjászokat, és a corvust, amely egy hajóromboló csáklya volt, amit a pun háborúkban használtak először.
Hogy mi lenne, ha az általam említett két birodalom összecsapna? Valószínűleg Róma nyerne a fejlettség miatt, viszont ha egy időben létezett volna e két állam, véleményem szerint Asszíria kerülne ki győztesnek a hadsereg szervezettsége és agresszív harcmodora miatt.
Vári Gergely (9.b)
Köszönjük Szabó Márta tanárnő közreműködését!
[1] Óbabiloni Birodalom bukása
[2] https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fcommons.wikimedia.org%2Fwiki%2FFile%3ANeo-Assyrian_map_824-671_BC.png&psig=AOvVaw1vF0d6vOVmn6m66FtYdiK7&ust=1610388428060000&source=images&cd=vfe&ved=0CAkQjhxqFwoTCLDXkcT6ke4CFQAAAAAdAAAAABAE
[3] Assurbanapli király felirata
[4] Hérodotosz Dareiosz adórendszeréről
[5] https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fen.wikipedia.org%2Fwiki%2FFile%3APunic_War_II_Battles.PNG&psig=AOvVaw1SC4KVgz-RpfZMxolAc8Dp&ust=1610393664968000&source=images&cd=vfe&ved=0CAkQjhxqFwoTCMCnxIWOku4CFQAAAAAdAAAAABAL
[6]https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fcommons.wikimedia.org%2Fwiki%2FFile%3ARoman_Empire_Trajan_116AD.png&psig=AOvVaw38Vb-7yCuR-4jS9kALqD_E&ust=1610390932906000&source=images&cd=vfe&ved=0CAkQjhxqFwoTCOiy0O6Dku4CFQAAAAAdAAAAABAE
[7] Cornelius Scipio Hannibálról
[8]https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fcommons.wikimedia.org%2Fwiki%2FFile%3AReliefs_Commemorating_the_Battle_of_Actium_(31_BC)%2C_a_processional_scene%2C_dating_from_AD_14-37_and_discovered_in_Avellino%2C_Moi%2C_Auguste%2C_Moi%2C_Auguste%2C_Empereur_de_Rome_exhibition%2C_Grand_Palais%2C_Paris_-_14649072174.jpg&psig=AOvVaw3aVG8EsFhAWeZkdVsFQgS3&ust=1610396422743000&source=images&cd=vfe&ved=0CAkQjhxqFwoTCJD-kKiYku4CFQAAAAAdAAAAABAL
[9] (Részlet Az isteni Augustus császár tettei című műből)
