graffiti-1282291_640

Maga a szó a propagare latin szóból ered, amely terjeszteni jelent. Sokan a reklámok, hirdetések által bemutatott szolgatatások és termékek ismertetését értik a szó alatt, de a propaganda célja általában az ideológiák, nézetek elterjesztését vagy az olvasók vagy megtekintők véleményének megváltoztatását jelenti. A történelemben és napjainkban is sokszor használt eszköz.

A propaganda mint jelenség már az ókorban megszületett. A feltehetőleg első propagandista Nagy Sándor udvari történetírója, Kalliszthenész volt, aki történeteivel az uralkodóját dicsőítette, így is terjesztette a király népszerűségét a birodalomban. A szót először az 1622-ban íródott pápai bullában (Congregatio de Propaganda Fide) használják, aminek a célja a nem katolikus országok hittérítese volt. A politikai propaganda megszületésének a kora újkort tekintik, aminek a könyvnyomtatás és a nagyobb értelmiségi réteg megjelenése voltak az okai.

A háború egyik hatékony eszköze a propaganda, amit az első és a második világháborúban is hasznosítottak.

Joseph Geobbels, a náci propagandaminiszter amellett, hogy aktívan használta, össze is foglalta a hatékony propaganda szabályait, amik (sajnos) máig érvényesek:

  1. Kerüld az elvont gondolatokat, és az érzelmeket vedd célba!
  2. Kevés üzenetet küldj, de azokat folyamatosan sulykold!
  3. Használj felszínes, általánosító véleményeket, sztereotípiákat!
  4. Az érvelés legyen egyoldalú – soha ne árnyalj!
  5. Folyamatosan kritizáld az ellenfeledet!
  6. Keress egy ellenségképet, és folyamatosan rágalmazd!

Harold D. Laswell a húszas években egyenesen egy lövedékhez, vagy egy emberek agyát megszúró injekciós tűhöz hasonlította a propaganda működését (bullet theory, hypodermic needle model). Ez az elmélet minden propagandaüzenetet egy varázslatos pisztolytölténynek képzel el, ami ha valakit eltalál, belefúródik az elméjébe. Az ilyesféle vizsgálatok az első világháború után kezdődtek el, mivel a nyugati értelmiség nem tudta elképzelni, hogy az emberek miért bolondultak meg ennyire. De a lövedékelmélet megközelítését a szociológiai tanulmányok megcáfolták, miszerint az emberek nem klónozott zombik, mivel ugyanazon manipulációs kísérletekben másképp reagáltak. Azonban voltak összefüggések és szabályszerűségek. Az egyik megálapítás az, hogy sokkal inkább hisszük el azt, amit egy olyan ember gondol, akinek a véleményére adunk. Ez lehet a család egy tagja, egy barát, akit okosabbnak tartanak, egy tekintélyes tanár vagy a főnök. Legtöbbször avélemény beszélgetések, társas élmények közben alakul ki. en vélemény beszélgetések, társas élmények aEzen a modellen alapul a véleményvezér kifejezés. Azokat az embereket nevezik véleményvezérnek, akik még első lépésben összegzik és értékelik a média üzeneteit, a többiek pedig már ugyanazt a konklúziót vonják le, mintha az a saját véleményüket fejezné ki. Tehát a véleményvezérek egyfajta propagandát gyártanak és közvetítenek az emberek felé.

1970-es évek óta a televízió az emberek mindennapjaakina része, emellett az újságok is folyamatosan alakíttják  a véleményeket. A második világháborúban minden harcoló kormány a propaganda teljes tárházát alkalmazta. Az Egyesült Államokban a plakátok mellett számos képregény is keletkezett hasonló célból (Superman a német nyugati falat (Siegfried-vonal) támadta meg). Ezek mellett filmek, rádióműsorok, az ellenséges országokba jutattott röplapok is készültek, az utóbbi azért, hogy a katonák megadják magukat.

Az első világháborúban úgy próbáltak hatni a harcolók magyarora, hogy ’48-as katonaként ábrázolták a katonákat, ezeket az ábrázolásokat a romantikus történelmi tablók, historizáló regények és hősköltemények ihlették,  többféle műfajból összeálló vizuális kultúrát létrehozva. Ennek a fantáziának a sötét oldala, hogy nem csak a civil emberekre hatott az illúzió, mivel a katonák, a szabadságharcra jellemzően a háború első hónapjaiban a lovasság hagyományos piros huszáregyenruháját viselték, amiben a csatatéren tökéletes célponttá váltak. Nem csoda, hogy pár hónap után lecserélték csukaszürkére egyenruháikat.

A propaganda nem csak a velejárója az ideologikus társadalmaknak, mivel a média a cenzúraval mindenképp manipulálja az információkat. Emellett nagyon könnyű gyűlöletet kelteni egy ellenség irányába, mindegy, hogy az ellenség micsoda vagy kicsoda.

Fülöp Adél (9.a)