A szociális, közösségi létnek fontos eleme a kommunikáció. A gondolatok közlésében, a szabálykövetésben, táplálékmegosztásban, és az önérdek csoportérdek alá való rendelésében játszik nagy szerepet.
Kutyákkal végzett kísérletek bebizonyították, hogy a farkas háziasításának eredménye lett az, hogy a kutyák is rendelkeznek az emberhez hasonló szociális kommunikációs kézségekkel. Szintén kutyáknál figyelték meg a tudatos, kommunikációra használt rítust. Például séta előtt tárgyakkal végzett rítus egyes elemeit jelzésként használja az aktus iniciálására (kezdeményezésére, bevezetésére). Az emberi mimika is nagyban része az emberi kommunikációnak, hiszen az emberi arc 200-250 jel kibocsájtására alkalmas. Ilyen mímelést figyeltek meg páviánok egy csoportjánál akik ilyen fajta összjátékban határozták meg reggel az útvonalukat.
Mi különbözteti meg az emberi, és az állati kommunikációt?
Az emberi faj a többi állat közül kiemelkedik a kommunikációjával is. Bár némely állatfajok rendelkeznek az emberi komplexitású nyelv megjelenéséhez szükséges tulajdonságokkal, mint azt fentebb is leírtam, de mégis mi különbözteti meg az emberek kommunikációját az állatokétól?
- Kettős tagolás, azaz az ember képes jeleket (szavakat, morfémákat) szétbontani kisebb építőelemekre (betűkre, fonémákra), míg az állatok nyelve tagolatlan, azaz a jelrendszereik jelei nem építhetők bonyolultabb jelekre, és nem is bonthatók kisebb jelentés nélküli egységekre.
- Szerkesztettség: kreatvitás, rekurzivitás. A kreativitás alatt azt értjük, hogy az ember képes soha nem hallott mondatokat dekódolni, értelmezni. Az állati nyelvekben a jelek kombinációja nincs jelen. Az emberi nyelv az állatival szemben, továbbá rekurzív, mivel a jeleket végtelen számban kombinálhatja. Emellett rekurzivitásnak nevezzük azt, hogy a kombinált terméken ismét elvégezhető egy új kombinálás. A rekurzivitás teszi lehetővé a mondatok alkotását az ember számára.
- Áthelyezhetőség. Azt jelenti, hogy képesek vagyunk a nyelvvel érzékeltetni, ha irreális, reális, jelenbeli, múltbeli dologról beszélünk.
- Szándékosság. Ezalatt azt értjük, hogy az ember a nyelvet kommunikatív célokra használja fel szabad, tudatos alkalmazással. Az állatok kommunikációja ingervezérelt, valami oka van, de nem feltétlenül van célja. Viszont emberszabásúaknál (sőt kutyáknál is) igazolták kísérletekkel, hogy tudatosan használják kommunikációt.
- Nyitottság. Ez alatt értjük azt, hogy a jelrendszer önkényesen bővíthető. Az állati kommunikáció jelrendszere ellenben zárt rendszerű. Nem lehet a szabadon új jeleket hozzátenni, meglévőket kombinálni.
- Az emberi nyelv a gondolatok kinyilatkoztatása, habár az érzelmeket is ki tudjuk vele fejezni. Az állatoknál nem a gondolatok átadása a cél, hanem kizárólag az érzelmek megjelenítése.
- Az ember közösségszervezésében nagyon fontos az absztrakt koncepciók elképzelése, és nyelv általi megformálása. Ez fontos például abban is például, hogy a család fogalma nem merül ki a gyakran jelenlévő személyekben, hanem a már eltávozottak, a távoli rokonok, és a még jövőben csatlakozók is hozzá tartoznak. Absztrakt koncepció révén képzelünk el isteneket, angyalokat, kitalált, és valós állatokat, lényeket, nem jelenlévő dolgokat.
Szerző: Aklan Larion (9.a)
Források:
Kálmán László – Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba
Csányi Vilmos: Gondolkodás és kommunikáció: konstrukciós mechanizmusok az elmében – http://real.mtak.hu/56721/1/EPA00011_iskolakultura_2011_12_114-117.pdf
A képen Alex, a szürke papagáj látható, akivel Irene Pepperberg végzett nyelvtanítási/nyelvtanulási kísérleteket.
