window-1601423_1280

A nő izgatottan vezette be a sötét nappaliba a szemüveges, középmagas, fiatal férfit.

A férje a kanapén ült, és a tv-t nézte. Egykedvűen végignézett a látogatón, köszönt, majd ismét a tv felé fordult. A nő izgatottan sürgölődött. Egész héten ezt a fiatalembert várta, az üvegest. A férjével vasárnap döntötték el, hogy húsz év után kicseréltetik az ablakokat, és ettől kezdve a nő nem bírt magával. Folyamatosan sürgölődött, takarított, még süteményt is sütött az üvegesnek. A férfi az egyetlen látogatójuk volt már évek óta.

A fiatalember nem értette a nő izgalmát, de különösebben nem is érdekelte. Az előre gondosan letisztított ablakokhoz lépett, és szakszerű mozdulatokkal vizsgálni kezdte őket. Még néhány képet is készített a telefonjával a szigetelésről. A házaspárt elkápráztatta ez a korszerű módszer. Ekkor már a nő férje is felemelkedett az eddigi kényelmes helyzetéből, és érdeklődve követte a fiatalember mozdulatait. Az üveges még sokáig pepecselt. Mérőszalagot vett elő, és lemérte az ablakokat minden irányból. Aztán kinyitotta, majd újra becsukta őket. Végül hümmögött egy kicsit, majd a férfi felé fordult, és magyarázni kezdett neki az ablakok állapotáról. A nő alig értette, hogy mit mond. Valami rossz szigetelésről beszélt, meg arról, hogy kétszázezer forint lesz. A házaspár csak bólogatott, és mindenbe beleegyezett.

A nő kicsit szomorúan kísérte ki a látogatót. Sajnálta, hogy ilyen hamar elmegy. A nappali ajtajában álltak, és búcsúzkodtak, amikor a fiatalember hirtelen visszafordult. 

– Mondják… maguk hogy tudtak eddig így élni? – kérdezte. A szavaiban nem volt más, csak őszinte csodálkozás. 

A nő és a férfi egymásra néztek, és abban a pillanatban már ők sem voltak biztosak a válaszban.

 

Szerző: Sándor Anna

Fotó: Pixabay