giraffe-3239743_1280

A zsiráfnak eredetileg ugyanolyan rövid nyaka volt, mint a zebrának vagy az antilopnak.Csakhogy szegény állandóan a földet nézte apró zöld füvek után kutatva. Egy nap épp a ritka táplálékot kereste a szavannán, mikor hirtelen megcsúszott a lába. Nem vette észre, hogy épp egy gödör szélén állt, amit az emberek ástak az állatoknak csapdául, így beleesett.

Akárhogy próbálkozott, patái megcsúsztak a gödör oldalán, és nem bírt kikecmeregni. Szerencsére épp arra járt a szurikáta, és hallotta a zsiráf sírását. Odahajolt a gödör fölé, hogy segíthetne neki, de nem érte el a zsiráfot. „Várj csak, zsiráf, hozok segítséget!” – mondta, ezzel elszaladt. Mikor visszaért, vele volt az antilop is. Sajnos így sem érték el a zsiráfot. „Várj csak zsiráf, hozok segítséget!” – azzal a szurikáta ismét elszaladt, otthagyva a zsiráfot és az antilopot. Mikor visszaért, vele volt a gazella is. Sajnos így sem érték el a zsiráfot. „Várj csak, zsiráf, hozok még segítséget!” –  azzal a szurikáta ismét elszaladt, otthagyva a zsiráfot, az antilopot és a gazellát. Mikor visszaért, vele volt a gnú is. „Most már csak elérünk téged, zsiráf!” – mondta a szurikáta. A gazella beakasztotta hátsó lábait a gnú szarvába, az antilop pedig a gazella szarvaiba, a kis szurikáta pedig végigfutott a hátukon és megkapaszkodott az antilop szarvában. A gnú elkezdett közeledni a gödör széle felé, a gazella és az antilop pedig leereszkedtek a gödör falán. Lent a kis szurikáta pedig éppen, hogy elérte a zsiráf kis szarvacskáit. Mit volt mit tenni, megragadta hát azokat, és felkiáltott a gnúnak, hogy húzhatja. De a gödör alján ott volt a várva várt sok finom fű, azzal pedig a zsiráf a sok várakozásban jól belakmározott, így most tele volt a bendője, alig bírták felhúzni. Nem is jött ő egyből, szépen csak a feje, a nyaka meg csak nyúlt, nyúlt… amikor már kilátott a gödörből, azt gondolta: „Ha már eddig feljöttünk, már feljövünk teljesen!” – és megindult a törzse is felfelé.

Hanem addigra elkezdett emészteni, és a sok táplálék beépült már a testébe, így a lába is nehéz volt, mint a szikla, hát csak nem akart jönni: csak nyúlt, nyúlt… Mire végre-valahára felhúzták a gödörből, és egy jó lihegés után a zsiráf felállt, a többi állat nem hitt a szemének. Még az elefántnál is magasabb lett! „Hogy fogom én most elérni a finom füveket?” – sopánkodott új méretei miatt a zsiráf. Ekkor megjelent a majom, aki a fák indáin él, és a leveleket eszi, és azt mondta: „Milyen füveket? Mutatok én neked finomabb táplálékot, egyél leveleket!” Hát így történt, hogy a zsiráfnak ilyen hosszú nyaka és lábai lettek, és azóta nem is eszi a földön nővő füveket, csakis a fák leveleit.

Szerző: Koncz Flórián

Illusztráció: Pixabay