1348. november 12. A nevem Parti István. Az elmúlt pár hétben vissza-visszatért hozzám egy álom éjszakánként: Tours-i Szent Márton sírhelyénél imádkozom. A mai nap elhatároztam, hogy zarándokútra indulok, hogy eljussak oda, valamint hogy az utamról naplót fogok vezetni. Még nem tudom pontosan miért, de érzem, hogy ez az út fontos lesz számomra.

1348. november 29.

Ma megkaptam a püspöki levelet, amely lehetővé teszi, hogy elutazhassak a Francia Királyságba. Az utamat már előre megterveztem, nagyjából két hónapig fog tartani. Ma még készülődök, holnap délután tervezek indulni.

1348. december 1.

Már egy egész napja úton vagyok. Kicsit még furcsa számomra a naplóírás, de megpróbálok mindent leírni, ami fontos lehet. Minden nap nagyjából 10-12 órát szeretnék utazni, ami után pedig letáborozok, eszek és alszok. Ha van lehetőségem használom a zarándokszállásokat is. Nyáron nem lenne bajom azzal, ha szabad ég alatt kéne aludnom, de közeledik a tél és már most kezd meglepően hideg lenni és ha havazni kezd akkor csak fák alatt aludhatok, mert különben az éjszaka során befed a hó.

1348. december 6.

Elértem a magyar határ melletti zarándokszállásra. Holnap átkelek a Szent Római birodalom Osztrák Hercegségébe. Itt találkoztam néhány emberrel, akik szintén zarándokútjaikat járják. János szerint, aki nemrég érkezett vissza a Francia Királyságból megtudtam, hogy ott most egy elég hosszadalmas háborúskodás folyik. Ő csak annyit tudott, hogy az angolokkal van trónviszályuk. Ha majd elérek oda, meg akarok majd többet is tudni.

1348. december 11.

A mai nap hamarabb le kellett táboroznom, mivel gyorsabban feléltem az élelmeimet, mint ahogy azt terveztem. A nap további részében halakat szeretnék fogni, és ehető növényeket találni. Holnapra már biztos elérek a következő szálláshelyre, ahol ismét feltölthetem az élelmiszerkészletem.

1348. december 15.

Már megtettem az út felét. Az út megkezdése óta tegnap éjjel álmodtam először Szent Márton sírhelyéről. A mostani álomban viszont már sokkal közelebbinek éreztem magam az álomhoz, sokkal valósabb volt. Érzem, hogy jó úton haladok.

1348. december 20.

Ma átléptem a francia határt. Pár nap múlva elérek egy másik szálláshelyre, ahol remélhetőleg megtudhatom, hogy pontosan miért folyik itt a háború. Az elmúlt pár napban már elég erősen havazott, ezért szükségem lenne egy sátorra, viszont annak szállítása lelassítana és én még szeretnék idén Toursba érni.

1348. december 23.

A mai nap eljutottam egy francia zarándokszállásra. Itt megtudtam a háború fő okát. Kihalt a Capetingek férfi ága, melynek következtében a trón oldalágra szállt, viszont az angolok leányági öröklés miatt magukat tartják a trón jogos tulajdonosainak. Tanácsot kértem az itteniektől azzal kapcsolatban, hogy mit tegyek a hó ellen, mivel már nem igazán tudok kint aludni és pénzem sincs ahhoz, hogy minden éjszakát fogadóban töltsek. Az egyik férfi, Robert ismer egy fogadóst, aki ingyen elszállásolja azokat, akiknek szállásra van szüksége egy-két éjszakára. Így is kell majd még a szabadban aludnom, de ez nagyban megkönnyíti a dolgom.

1348. december 27.

Ma értem a fogadóhoz, amit Robert ajánlott. A tulajdonos, Eric, valóban ingyen elszállásolt és még vacsorát is biztosított, miután elmondtam neki, hogy mennyit utaztam. Az étel rendkívül finom volt és annak elfogyasztása közben megismerkedtem egy másik magyar utazóval, aki itt szállt meg. György kézműves árukat szállít Budára. Nagyon megörült, amikor megtudta, hogy magyar vagyok és felajánlotta, hogy utazhatnánk együtt haza. Először visszautasítottam, mert én még napokig nem indulnék haza, de miután azt mondta szívesen megvár elfogadtam az ajánlatát. Van egy szekere is, amivel tud sátort is szállítani. Ez sokat segítene, mivel már alig tudok aludni éjszakánként a hóeséstől.

1348. december 29.

Ma megérkeztem Szent Márton sírhelyére. Tours gyönyörű, gazdag város. Nem én vagyok az egyetlen, aki idezarándokol és ez nem véletlen. Az egész város szinte maga a csoda. Jó pár órát meditáltam és imádkoztam ott, de sajnos egy nap után vissza kellett indulnom. Pár városnyira innen már tombol a fekete halál. Remélhetőleg György még nem indult vissza. Sietnem kell.

1348. december 31.

Ma hajnalban visszaértem Eric fogadójába. György szerencsére még ott volt, de ő is gyorsan el akart indulni. Most már fél napja úton lehetünk.

1349. január 2.

Ma este egy közeli városban akartunk megszállni. Már alig pár órányira voltunk tőle, amikor megláttuk. Egy pestisdoktor sétált a város felől. Még rajtavolt a jól felismerhető fekete ruhája és fehér madárfejszerű maszkja. Azt mondta, hogy a város odaveszett és jobban járunk, ha az erdőben verünk tábort. Györggyel ezt el akartuk kerülni. Eric figyelmeztetett minket, hogy az itteni erdőkben nagyon sok a farkas, akik még a nagyobb csoportokra is rátámadnak. Gondolkodtunk azon, hogy nem alszunk és továbbmegyünk, de mivel idefele is többször aludtam ezen a környéken és még csak egy farkast sem láttam, úgy döntöttünk itt fogunk maradni. György már összeszerelte a sátrat, most tűzifát keres, amíg én leírom a történteket.

(A naplóban az 1349. január 2-ai bejegyzés az utolsó.)

Szerző: Gulyás Domokos

Köszönjük Szabó Márta tanárnő közreműködését!

Illusztráció:  internet (Tours-i Szent Márton)