Spoilerveszély-sorozat, újabb epizód! Az And Then There Were None c. mű szerzője Agatha Christie, aki ezen kívül több ismert krimit is írt. Az első világháború ideje alatt az egészségügyben dolgozott. Azon belül egy gyógyszer laboratóriumban, ahol a vegyszereket látva jutott eszébe a mérgezéses gyilkosságok köré írható és azután egy nyomozó által felderítendő történet megírásának ötlete.

Ezt követően nem sokkal, 1920-ban meg is jelent első regénye. A titokzatos stylesi eset kiadása után a szerző rögtön híressé vált, és további krimik írásába kezdett. Így jutottunk el a Tíz kicsi néger megszületéséig, ami 1939-es angliai kiadását követően csak névváltozás után került 1940-ben az amerikai könyvpiacra (leggyakrabban: And Then Were None), hiszen a szövegben található Niggers szó már akkoriban is súlyos sértésnek számított.

A címadás a történet szereplőire utal, akik közül a cselekményben egy-egy néger figura felel meg mindenkinek. Az elbeszélő kívülről követi és írja le a történéseket, ez lehetőséget ad arra, hogy egy ilyen feszült helyzetben leírja a szereplők érzéseit, valamint ezzel a módszerrel jobban tudunk tájékozódni mind a tíz szigeten lévő személy cselekedeteiről. A szövegben ennek ellenére általában csak egy idősík van jelen, de amikor a szereplők (nagyrészt este) különválnak, előfordul, hogy több egyszerre történő cselekvést is bemutat az elbeszélő. Ezek és minden egyéb történés leírására egy állandó feszültséget magával hordozó stílus és nyelvezet jellemző.

A regény egy kitalált sztorit mesél el kitalált szereplőkkel egy kitalált helyszínen, azonban a legtöbb dolog valamit szimbolizál. A helyszín egy sziget, amiről eszünkbe juthat az elzártság, a kirekesztettség vagy éppen a magány. A szereplők is ezt érezhetik, amikor csak önmagukra számíthatnak egy bűnözővel szemben. A gyilkossal, aki a törvénytelenség szimbóluma, ezért is ér minket nagy meglepetésként, hogy végül a legigazságosabbnak hitt szereplő, a bíró lesz az elkövető. Emellett még szintén a szimbólumával ellentétes szerep Veraé, aki egy tanárnő, de ő sem kedves és aranyos, hanem a szigeten lakók közül a (Wargrave szerint) legnagyobb bűnnel rendelkező ember. Akad azonban olyan is, akinek viselkedése hasonló, mint amit elvártunk hivatása megismerése után.

Szerkezetét tekintve a mű egy rövid bevezetésből áll, ahol megismerjük a szereplőket majd a helyszínt. Ezt hamar követi egy konfliktus, ami során egy felvételről megszólaló hang, az összes hétköznapinak hitt szereplőt bűnösnek állítja be. Ezután a legtöbb jelenlévő elkezd gondolkodni a vád valóságalapján, ami miatt megismerjük a múltban történt ,,gyilkosságokat”. Hamar vissza kell térni azonban a jelenbe, hiszen a bonyadalom első fázisának betudható haláleset megtörténik, ami után mindenki kicsit jobban megrémül. Fokozódik a feszültség, de még nincsen gyanakvás, hogy valaki direkt ölte volna meg az első embert. Egészen addig, amíg a bonyadalom második fázisa következik, egy újabb halottal. A kettő ember életének a  figurákkal együtt történő elvesztése sokkolja az ott lévőket, de nem hagyhatják el a szigetet, így mindenki a többiektől tartva igyekszik biztonságban lenni. Ekkor egy hosszú ideig tartó feszültséggel telített fázis következik egyéb halálesetekkel. A szereplőket csak az életben maradás motiválja, ez meglátszik néha az elhamarkodott döntéseiken és vádaskodásaikon. A drámai tetőpontot akkor éljük el, amikor már csak egy életben maradott van, aki tudja magáról, hogy nem ő ölte meg a többi kilenc embert, viszont az életében elkövetett két gyilkosság okozta bűntudat miatt felakasztja magát. Ekkor egy nagyon rövid átmeneti rejtélyes fázis következik, ami alatt egy megoldhatatlannak tűnő bűncselekményt vázol fel az elbeszélő. A következő oldalakon azonban kiderül minden és meglepődünk, hogy egy milyen jól előre kitervelt gyilkossági sorozatról van szó. Ugyan megtudjuk az elkövető személyét és a gyilkosságok módját, de én egyéb befejezéseket is ki tudtam volna találni, azonban ez természetes, hogy egy krimi során az olvasó mást vár csattanónak, mint ami a végén történik.

A regényben akármelyik fejezetet nézhetjük, szinte mindenhonnan meg lehet állapítani, hogy egy detektívtörténetről van szó. Ez részben a cselekmény összesűrítésének köszönhető, de sokat segít az is, hogy ez egy igen jellegzetes műfaj. Az viszont eltér a regényben a klasszikus forgatókönyvektől, hogy nincs egy nyomozó, aki felfedi az igazságot, hanem magának a gyilkosnak köszönhetően derül fény arra. Ezáltal nem is a detektív, hanem a bűnöző válik a főszereplővé. Na de akkor neki mi jelenti a motivációt? Hiszen nem az, hogy felfedje a rejtélyeket. A választ személyesen tőle kapjuk meg és az pedig nem más, mint az igazságérzete. Vagyis mégis megfelel a bírói szimbóluma a karakterének.

A kezdő ötletet a saját cselekedete adta, amikor is egy embert tévesen ítélt börtönbüntetésre, aki ennek következtében egy évvel később meghalt. Tudta, hogy bűnös, és azt is, hogy ezért felelnie kell, mégpedig halállal. De ennél azért több embert akart szembesíteni tettével, olyanokat, akikre bíróként nem tudna büntetést kiszabni. Meg is találta áldozatait, akiket nagy igazságérzete és furcsa gyilkossági hajlamai miatt megölt. Így végzett magával is, de tettére túl büszke volt ahhoz, hogy ne tárja a világ elé. Az már más kérdés, hogy volt e joga ehhez. A könyv néhány fontos kérdést tesz fel. Ha nem is írja le, de azért a legtöbb emberben megfogalmazódik olvasás után ez a pár dolog. Van-e olyan ok, ami miatt megbocsátható az emberölés? Ha igen, akkor megúszhatja-e az elkövető büntetés nélkül? Ha nem, akkor milyen súlyos büntetést érdemel? Van e valakinek joga megölni egy gyilkost? Ezekre a kérdésekre épül fel a történet és a bíró szerepe. Utóbbi szerint az első két kérdésre a válasz nem, az utolsóra igen, a megtorlás súlyosságát nézve, pedig a szándékosságot kell figyelembe venni, illetve a bűntudat nagyságát. Ezek alapján állítja fel a halálok sorrendjét és a végzetes tervét is így készíti el.

A könyvet nyáron olvastam, mert anyukám ezt ajánlotta. De nem bántam meg, hogy helyettem választott, ugyanis egy nap alatt elolvastam annyira izgalmas (és rövid) volt. A könyvben végig történik valami a szereplőkkel, vagy éppen új dolgokat tudunk meg azoknak életével kapcsolatban. A szálak mindegyike összeér egy bizonyos villában, ahol a feszült hangulat is hozzájárul ahhoz, hogy ne lehessen letenni a könyvet. Rám azt hiszem még nagyobb hatással volt a történet, hiszen azóta is rendszeresen olvasok hasonló műfajba tartozó könyveket.

 

A szerző diák, aki engedélyezte az írás megjelenését, de nem kívánta megjeleníteni a nevét

Fotó: tvseriesfinale.com