A „Páratlanok” című könyvet egy barátomtól a 11. születésnapomra kaptam. Azóta a szívemhez nőtt, sok barátomnak ajánlottam, nekik is nagyon tetszett. Ha javasolnom kell egy könyvet, mindig ez jut az eszembe, már magyarórán is említettem egyszer. A könyv annyira magával ragadott, hogy a nemrég megjelent harmadik részét három nap alatt kiolvastam. Spoilerveszély-sorozat, 2. rész! Bogár Balázs írása.

Szerintem a könyv az én korosztályomnak szól, mert az események pörgős tempóban követik egymást. Olyan érzésem volt olvasás közben, hogy ez akár velünk is megtörténhetne. Sokszor elképzelem, hogy Gerard helyében vagyok, milyen cselekedeteivel értek vele egyet, illetve mit csináltam volna másképp.

Már a bevezető első mondatával sikerült bevonnia a történetbe: „Szeptember 8. olyan volt, akár egy nemzetközi ünnepnap.” Ez azonnal felkeltette a figyelmemet, izgatottan olvastam tovább. A teszt megírásának másnapján Gerard egy pusztán ébred fel és nem tudja, hogy hol van; próbálja emlékei darabjait összerakni, megfejteni mi történhetett vele. A nem szokványos kezdet után rögtön belecsapunk a közepébe és így már nem lehet abbahagyni az olvasást.

A Teszt megírása után nem derül rögtön ki, hogy ennek mi volt a célja. A szerző 10 fejezeten át „eltereli” a figyelmünket az túlélésért folytatott küzdelemmel. 13 fiú ébred fel egy pusztán, nem tudják, hogy kik és miért rabolták el őket, de ezen nincs sem „idejük”, sem erejük töprengeni, mert az elsődleges céljuk a túlélés és az életben maradás volt. Csak akkor tudnak már ezen gondolkozni, amikor látszólag biztonságba kerülnek.

Csak nagyon ritkán fordult elő, hogy a könyvet letettem a kezemből, kicsit hosszabb tájleírás, egyhangú, hosszú időn át tartó események során. Például, amikor a kastélyban a sok órára kellett járniuk. Nem szeretek kihagyni vagy átugrani részeket, mert tartok attól, hogy fontos jelenetet hagyok ki, vagy elmulasztok egy-egy olyan információt, mely később hasznosnak bizonyulhat.

A következőkben a történet szerkezetét szeretném bemutatni.

A történet azzal kezdődik, hogy a világon minden 13 éves gyerekkel megiratnak egy rejtélyes tesztet szeptember elején. Az események kiindulópontja a Teszt. Ez az, ami megzavarta a világ rendjét. Innen indul el minden, ami felforgatja a világ, és főképp Gerardék életét.

A rövid bevezetés után következik a bonyodalom; a 13 fiút rejtélyes módon elrabolják, akik majd egy kietlen pusztán ébrednek fel. Főhősünk, Gerard is ott ébred. Ezután a gyerekek bemennek a közeli erdőbe, hogy táborukat kialakítsák és élelmet szerezzenek.

Gerard az erdőben töltött idő alatt sokszor visszatekint, visszaemlékszik a „régi” életére, családjára.

Kis idő múltával elkezdenek megoldást keresni, mivel szeretnének hazajutni. Még ősszel felderítőket küldenek a világ négy égtájának irányába. Később kiderül, hogy ezek a felderítőutak mind eredménytelenek.

Ezzel párhuzamosan Gerard-ral is történnek különös események. Talál egy obszidiánpengét, megtámadja őt egy farkas, és egy medve. Mivel közeledett a tél, újabb kísérletet a hazajutásra csak tavasszal tehetnek. Így mindenki a tél végét várja, hogy végre útra kelhessenek.

Amikor beköszönt a tavasz, Gerard korábbi kalandjai során észrevett kastély irányába indulnak el, ez egy meglepő fordulat, mivel eddig azt hitték, hogy egyedül vannak. Itt a kastélyban rátalálnak elrablóikra, akik összeállították a Tesztet.

A kastélyban megismerik Curamotót, a Teszt kitalálóját és az elrablásuk kitervelőjét. Curamoto célja az, hogy nindzsákká képezze ki őket arra, hogy képesek legyenek megmenteni a világot, ez a bonyodalom utolsó fázisa. Tehát végig erre megy ki a játék. A fiúk csak színlelik, hogy belemennek a kiképzésbe, mert a végső tervük az, hogy megszökjenek a fogságból.

A könyv a végén éri el tetőpontját, amikor valóban sikerül a szökés, és a fiúk elérik céljukat, mindenki hazajut a családjához.

A regény mindvégig az elrabolt gyermekek hazajutásáért folytatott küzdelmet mutatja be. Láthatóan a gyerekeket ez motiválja, aminek útjában eleinte az életben maradásért vívott harc áll, majd a hideg téli hónapok átvészelése, és végül a kastélyban történő kiképzés.

A menekülést lehetőségeikhez mérten próbálják megtervezni; az első kísérlet a felderítések a tábor környékén, a második az út a kastélyba. Utóbbi eleinte sikeresnek tűnik, de aztán kiderül, hogy „fogságba” estek. És csak ezután kerül sor a megmenekülésre. Az útjukba kerülő akadályokat legyőzik, és végre szabadok lesznek.

Számomra tetszett, hogy a 13 korombeli fiú értelmesen tudta megbeszélni problémákat és feladatokat. A komolyabb kérdéseket közösen átbeszélték a tábortűznél és szavazással döntöttek a vitákat. Eleinte annyira fontos volt a túlélésért való harc, hogy közben nincs idő és nem is érdemes az érzelmekkel foglalkozni (attól még igenis fontosak!). Például, épp vadászol, és közben azon töprengsz, hogy valaki megbántott. Ekkor nem figyelsz száz százalékban a vadászatra, és lehet, hogy ezért nem tudod elejteni a vadat, és éhen maradsz!

Egy jelentősebb konfliktus a szökés éjjelén volt. Curamoto és Gerard között komoly veszekedés tört ki. Curamoto érvekkel próbálja maradásra bírni a fiúkat, de Gerardban a sok hónap alatt felhalmozódott sérelmek kitörnek, és nem tudja meghallani, amit Curamoto szeretne elmondani számára.

A fent említett veszekedés jelentett számomra egy meglepő fordulatot. A higgadt, nyugodt Curamoto és érzelmileg túlfűtött Gerard heves szóváltása során kiderült, hogy a veszély nagyon is létezik. Curamoto félti a kiválasztott fiúkat, mert az ellenség üldözni fogja őket a világban hazatérésük után. Szerinte csak a kastély biztonságos hely számukra. De végül Curamoto elengedi őket, és ad egy telefont Gerard-nak, azzal a megjegyzéssel, majd ha eljön a pillanat, akkor kapcsoltba tudjon lépni vele.

Csak a könyv második kötetében derül ki, hogy ezek a szavak, amelyeket Curamoto mondott, mennyire voltak igazak. Egy biztos, hogy sokáig zengtek Gerard fejében.

Az az igazság, hogy nem tudom elképzelni, hogy más legyen a könyv vége. Egyrészt Curamotónak olyan érvekkel kellett volna maradásra bírni a fiúkat, amivel a család szeretetéről való lemondást kellett volna elérnie a fiúkban. Avagy már a kezdetektől fogva olyan otthoni feltételeknek kellet volna teljesülniük (bántalmazzák a gyerekeket), ami könnyebbé tette volna az elszakadást (pl.: Harry Potter ó Vernon család).

Végezetül szerintem történetet típusa szerint talán a katasztrófa modellhez hasonlítható. Itt a katasztrófa a kiindulási pont (a Teszt után az elrablás, mely felforgatja a gyerekek eddig megszokott életét). Viszont ez nem egy jellegzetes katasztrófa, mint egy bűncselekmény, vagy természeti csapás. Ráadásul igazi értelembe vett antihős sem szerepel a történetben. A főszereplők a kastélyban megkapják a lehetőséget, hogy igazi hősökké válhassanak. A történet végén a szereplők magukat mentik meg a szökéssel.

Nagyon magával ragadott, ahogy Frank Márton megírta a könyvet. Olvasás közben végig úgy éreztem, hogy én is történések részese vagyok. Az események kiszámíthatatlanok, de mégis logikus sorrendben követik egymást, így szinte kényszerítik az embert, hogy olvasson tovább.

 

SPOILERVESZÉLY! AZ ALÁBBIAKBAN A CSELEKMÉNY ISMERTETÉSE KÖVETKEZIK

 

A történet bevezetője az, hogy szeptember 8-án megíratnak a világon minden 13 éves gyerekkel egy rejtélyes „Tesztet”. A készítői azt ígérték, hogy aki jó eredményt ér el, annak „soha többé nem lesz gondja az életben”. Főhősünk egy 13 éves fiú, Gerard Montes, aki szüleivel Párizsban él, és a vallásos Saint Sulpice Általános Iskolába járt. Ő szintén megírta a Tesztet azon a különleges napon.

A Teszt megírásának másnapján Gerard egy ismeretlen helyen ébredt fel másik 12 fiúval. Hamar kiderült, hogy mind különböző nyelvet beszélnek. Az angol sem működött közvetítő nyelvként. Így hát maradtak a jelbeszédnél, és a földre rajzolásnál. Mindannyian különböző nemzetiségűek voltak: togói, angol, orosz, német, magyar és sok más. Közeledett az este, bementek a közeli erdőbe, mivel féltek az éjszaka veszélyeitől. Nem keseredtek el, összefogtak és elkezdtek egy egyszerű védelem felépítésén dolgozni az elrablóik által otthagyott szerszámokkal. Az árkot és a falat csapatmunkával, együtt építettek meg, majd mindenki kialakította saját fekhelyét.

Nagy előrelépés volt az olasz fiú, Gianluca (becézve Gian) ötlete, hogy hozzanak létre saját nyelvet. Így hát, több mint egy hónapon át tartó szorgalmas tanulás után már meg is értették egymást! Gian pedig a „San Dorlen”, tehát a Népek Nyelve nevet adta ennek e különleges nyelvnek.

A következő hónapokban szorgalmasan dolgoztak, küzdöttek, hogy életben maradhassanak. Napjaik azonban főként eseménytelenül teltek. A túlélésért való harc sokkal tapasztaltabbá tette őket. Kis gyakorlás után már rögtön tudták, hogyan nyúzzák meg, és fogyasszák el az elejtett vadat. Gerard-ral is történtek az idők során kalandok. A veszélyes és izgalmas kalandok sokat változtattak Gerard jellemén és életén.

Egy alkalommal Hansszal játszott Gerard, amikor a patak fenekén talált egy obszidián pengét. Kivételesen egyedül indult hazafelé, egyszer csak egy hatalmas, fekete farkassal találta magát szemben. Sárga szemei csak úgy ragyogtak. Iszonyatos harc kezdődött. Gerard bátran szembeszállt és az obszidián pengét használta védekezésül, de a farkas nem ijedt meg. A farkas a karjába harapott, a csontok ropogtak alatta. A farkas elégedetten látta, hogy sikerült jelentősen meggyengítenie az ellenfelét. Újra támadásba lépett, de Gerard ekkor maradék erejét felhasználva a fenevad nyakába szúrta az obszidián pengét. „Szúrt, szúrt, újra és újra.” A farkas szeméből kihunyt az ördögi sárga fény, az élet utolsó szikrája is elhagyta.

Gerard a támadás után egy héten át kómában hevert, Gian, Makamura, Hans és Traore pedig minden erejükkel ápolták. Állapota hamarosan javulni kezdett és kis idő múltával már a saját mohaágyában pihenhetett.

Egy este a sötétben meglátta a farkas tetemét. Az állat testéből kiálló obszidián pengét kihúzta és összeillesztette a farkas szegycsontjának egy darabjával. Ekkor a két tárgy felizzott és összeforrott. Ebből lett a „farkastőr”, amelyet később használt és sokszor az életét is megmentette.

Másik alkalommal késő este volt, és Gerard az ágyában feküdt, amikor váratlanul farkasüvöltést hallott, de ez a hang más volt, mint az eddigiek. „Valósággal a lelke mélyéig hatolt, és mintha felébresztett volna valamit. Mintha megpendült volna benne egy húr – valami életre kelt benne. (…) Megszólította őt, az egész valóját.” Több és több farkas fakadt dalra, mintha énekelnének. Felkelt és elhagyta a tábort, lassan kiért a pusztára, és egy ezüstszürke farkassal találta magát szemben. Mindketten megkövülve nézték egymást, egyszerre meglepetten és ijedten. Ekkor hirtelen Hans rontott ki a fák közül, s mire Gerard visszanézett, a farkas eltűnt. Bosszantotta, hogy Hans megjelent és így elűzte a farkast. S ekkor még nem tudta, hogy a hűséges barátja és segítője lesz a későbbiek során. Csalódottan indult vissza a táborba.

Minden áron szerettek volna hazajutni, ezért úgy döntöttek, mind a négy égtáj felé küldenek felderítőket, már az ősz vége felé járva minden kísérlet eredménytelennek bizonyult. Csüggedten vették tudomásul, egyedül vannak, és csak magukra számíthatnak. Elhatározták, hogy a táborban vészelik át a telet. Fel kellett készülniük a hidegre és a fagyra, ezért mindenki átalakította fekhelyét, fallal és tetővel vették körül, amelyeket agyagból készítettek. Gerard eközben teljesen felépült, így be tudta fejezni saját kunyhóját.

Leesett az első hó, kivételesen Gerard egyedül ment vadászni. Már jó ideje gyalogolt, amikor a farkastőr hirtelen rázkódni, izegni-mozogni kezdett. Nem tudta miért, de mielőtt megnézhette volna, hirtelen mennydörgésszerű üvöltést hallott, hátrapillantott és rohanni kezdett, de a medve szorosan a nyomában volt (…). Már a befagyott tavon voltak és Gerard, próbált elvetődni a medve elől, de az harmadjára elkaszálta. Gerard oldalán hatalmas seb éktelenkedett. Ekkor hirtelen ott termett az ezüstszürke farkas, és felvette a harcot a medvével. Gerard a medvével ellenkező irányba kezdett rohanni. Egyszer csak a farkas mellé ért, és Gerard felugrott a hátára és együtt suhantak el. A nagy vérveszteségtől pedig eszméletét vesztette…

Egy barlangban eszmélt fel és egy farkassal találta szemben magát, ő volt Trod. Kiderült, hogy Gerard érti a farkasok beszédét, sok mindenről elbeszélgettek egymással. Valójában a kötődése a farkasokhoz már akkor elkezdődött, amikor a fekete farkast, Arselart megölte, akkor vált farkaslovassá. Ezután sokáig a farkasokkal maradt, megismerkedett Forsannal az ezüstszürke farkassal is, és a köztük lévő kötelék nagyon erőssé vált. Ezalatt sokat edzette és tanította őt Trod.

Pár hét elmúltával otthagyta a farkasokat és Forsant is, mivel vissza kellett mennie a barátaihoz. Mindig, ha a Forsanra gondolt, fájni kezdett az oldala, ahol a medve megsebesítette. Ezt némán tűrte, nem akarta, hogy sajnálják.

Miután hazatért, elmesélte a társainak, hogy amíg távol volt látott egy épületet. Arra gondoltak, hogy ez lehet hazajutásuk kulcsa. Úgy döntöttek, tavasszal elindulnak.

Mikor beköszöntött a tavasz, első reggel mindenki nagyon izgatott volt, a hónapokon át való várakozásnak végre vége!

Elindultak, út közben többször is megálltak, hogy pihenjenek illetve, hogy egyenek. Végül megpillantották a lenyűgöző palotát. Elegáns, hatalmas és pompázatos volt, mint egy parlament. Nem is tétováztak elindultak a kapu felé. A kapunál a két őrhöz Bruce angolul szólt, és engedélyt kaptak a belépésre. Az ebédlőbe vezették a fiú csapatot, ahol mindenki odatömörült a tálalóasztalhoz és mohón enni kezdtek.

Vacsora után a fiúkat hálószobákba osztották be, Gerard Hansszal és Gianlucával került egybe. Másnap Curamoto, a házigazdájuk Makamura fordításával elmesélte, hogy milyen okok miatt rabolták el őket. A világ vesztésre áll a bűnözéssel szemben, ezt a világ vezetői a hatalmuk fenntartása érdekében elhallgatják, és nem akarják az emberek tudtára adni. Ennek ellenére a politikusok titokban felkérték Curamotót, hogy segítsen ezt a válságot megoldani. Curamoto összeállította a Tesztet, hogy ezáltal kiválaszthassák az alkalmas embereket a küzdelemre. Ezek voltak a fiúk, ahogy őket nevezni szokás, a Páratlanok, akiknek a feladata, hogy megmentsék a világot.

A gyerekek haza szeretettek volna inkább menni, de nem mondhatnak nemet, nem volt más választásuk. Ezért úgy döntöttek belemennek egy játszmába „teljesen bele kell élnünk magunkat a szerepünkbe. (…) És amint elaltattuk a gyanakvásukat megszökünk innen.”

Ezután próbákkal tesztelték őket, hogy bizonyítsák, hogy rendkívüliek és megérdemlik, hogy kiválasztottak maradhassanak. A próbákat sikerrel teljesítették, elkezdődhetett a kiképzés.

Az ezt követő időkben órákon vettek részt például: THS (Történelem-Harc-Stratégia), kémkedés, jóga, és japán nyelv.

Gerard úgy vélte, hogy társai kezdik elfelejteni az eredeti tervüket, a hazajutást. De ő továbbra is kitartott. Kitervelte, hogy be fog törni Curamoto szobájába, mert ott lehet a kulcs a szabadulásukhoz.

Ezt sikerült is kis idővel később. Aznap éjjel miután bejutott Curamoto szobájába és visszatért épségben, gyorsan felkeltette, lakótársait, és kiborította a sok lopott holmit, amit szerzett. Már csak ki kellett találniuk, hogyan szöknek meg innen. A sok holmi között volt egy hologram kivetítő, ami a kastélyt ábrázolta, és segítségével megtalálták a kiutat. Ekkor elhatározták, hogy még aznap éjjel megszöknek.

Gerard megtalálta a rejtett ajtót, melyen át a csatornába jutnak, ahonnan eljuthatnak a szökéshez szükséges eszközhöz. Indulás előtt mind a tizenhárman elmentek a szerszámaikért és a páncéljaikért. A csatornában harcra is sor került, de el tudtak menekülni. Utolsó pillanatban Gerard még Forsannal is találkozott és elbúcsúztak egymástól.

Rátaláltak a különleges repülőgépre, mellyel a családjaikhoz eljuthattak. Készen álltak a börtönük elhagyására, amikor Curamoto még az utolsó pillanatban minden erejével megpróbálta meggyőzni a fiatalokat a maradásra, sikertelenül.

A repülővel minden gyerek hazája felett átutaztak, és mindenki ejtőernyővel ugrott ki a gépből az otthona felett. Gerard következett a sorban. Elbúcsúzott a még repülőn tartózkodó társaitól, majd kiugrott. Mikor földet ért, örömmel lépdelt háza felé. Majd becsöngetett…

Összefoglalva a történet nagyon fordulatos, eseménydús. A cselekmény vezérfonala a kiválasztottak felkészítése az ellenség elleni harcra. Rávilágított a bátorság, kitartás, leleményesség és barátság legyőzhetetlen erejére. Mindenkinek ajánlani tudom, hogy olvassa el ezt a könyvet, mert kétségtelenül fantasztikus és megható élményben lesz része.

 

Szerző: Bogár Balázs (7.d)

Fotó: Pixabay