Belekezdünk Spoilerveszély c. sorozatunkba is. Elsőként Tóth Dani meséli el, miért tetszett neki a könyv (és a sorozat). 

Amikor először megláttam ezt a könyvet, egy könyvesboltban voltam. A borítója is nagyon hívogató volt, de amikor elolvastam a hátulján lévő összefoglalót, akkor nagyon megtetszett és megkértem anyukámat, hogy vegye meg. Ahogy hazaértünk, elkezdtem olvasni. Szinte a történet elején már belecsöppentünk a krízisbe, mert a főszereplő megismeri a segítőtársát, akiről akkor még nem sejtettem, hogy ő lesz, de a történet folyamán végül kiderül, hogy ő a megoldása mindennek. Számomra nem voltak benne unalmas részek, de volt egy-kettő olyan pillanat, amikor egy kis jelenetet átugrottam azért, mert akkor volt a katarzis, és előtte túl részletesen írt le mindent, ezáltal nem lehetett annyira élvezni azt a pillanatot. Azért tudtam magam ennyire beleélni a történetbe, mert a főszereplők velem egykorúak és az író olyan helyzeteket vázolt fel, amik mindenkivel vagy megtörténtek, vagy pedig szerette volna, hogy megtörténjenek (pl.: elszökni az iskolából, nyomozni valami/valaki után). Sokszor teremtett nagy feszültséget azzal a szerző, hogy visszatartotta a leglényegesebb információkat és azokat a legváratlanabb pillanatban közölte.

A címadást az indokolja, hogy a végén elutaznak az időben (mert visszavisznek valamit az 1790-es évekbe) ezáltal a főszereplő és a segítőtársa futárrá válnak és az időben utaznak, tehát a cím valójában a könyv végére, azon belül is minden baj megoldására utal. A történetet az elbeszélő E/3.-ban írja meg, így megvan az a tulajdonsága, hogy belelát az emberek fejébe és az olvasó nemcsak külsőleg ismeri meg a szereplőket, hanem azt is tudja, hogy ki mit gondol. A történet két idősíkban játszódik, az egyik a jelen, a másik a múlt, ami az egyik szereplő hátteréről nyújt egyre több információt, míg végül ki nem derül a teljes igazság. Nagy különbség nincs az eddig olvasott könyveimhez képest, csak annyi, hogy eddig ez a sorozat (8 rész) volt a kedvencem. A nyelvezet általában fiatalos, ugyanis nagy részben gyerek szereplői vannak, de ez is karakterfüggő, mert van olyan szereplő, aki a múltból érkezett (ez a könyv folyamán később derül ki) és ő használ pár régies szót pl.: távrecsegő, kisztihand. A szereplőket a legelején még külső leírással jellemzi a szerző, majd minél jobban megismerkedünk a történettel, annál többet tudunk meg róluk, a gondolataikról, érzelmeikről. A történet 2012-ben játszódik, tehát nagyon korszerű képet tud adni Budapestről. A sztori hihető egészen a végéig, egészen az időutazásig (ki tudja mit hoz még a jövő 🙂 ), majd a múltban folytatódik, ahol szerintem szintén hihetően folytatódik. A könyvnek egy mondanivalója van: bízzunk meg a barátainkban, és tartsunk velük össze. A bonyodalmak megoldása általában ez volt és a legrosszabb helyzetekben mindig számíthattak egymásra. Pár szereplőnél jellegzetes szokásokat figyelhetünk meg, mint pl.: Hanna – ő a tipikus főszereplő aki nem hiszi el, hogy ebbe belekeveredett; Tibi – ő Hanna segítőtársa, aki az elején semmit nem hisz el, de a vége felé ő lesz az, aki kisegíti Hannát a bajból. A helyszínnek nincs szimbolikus jelentése, csak a történet befejezésekor, amikor Selmecbányára utaznak, ahol a szabadkőművesek elrejtett kincsét keresték. A történet lényeges pontjait így foglalnám össze:

  • A körző megtalálása (a történet bevezetése).
  • Sándor felbukkanása (első krízis, mert Hanna nem tudja eldönteni, hogy mennyire bízhat benne).
  • Hanna új iskolába megy (eszébe jut, hogy mennyire hiányoznak neki a régi barátai)
  • Hanna és Sándor elmennek Bécsbe Bujdosónével együtt (első megoldási kísérlet kudarca, mert nem tudják visszaszerezni a körzőt).
  • A ,,tökéletes” terv kidolgozása (fokozott feszültséggel teli fázisok).
  • A terv sikeres megoldása, bejutnak az Apostol utcába (a bonyodalom második fázisa).
  • Bent rekednek az Apostol utcában, találkoznak az antihőssel (kilátástalan helyzet, a bonyodalom harmadik fázisa).
  • Elmennek Selmecbányára, ahol sikeresen elutaznak az időben (drámai tetőpont, minden bonyodalom megoldása).

Ezek azok az események, amik szerintem kihagyhatatlanok a történet szempontjából, mert ha ezek nem történtek volna meg, más lenne a könyv vége. Az események kiindulópontja mindenképpen a körző megtalálása volt, ugyanis ha Hanna nem bukkan rá a körzőre, akkor élné a sima átlagos életét és nem keveredett volna ilyen helyzetekbe. Hanna céljának elérésében több ember is megakadályozza, akár akarva, akár akaratlanul. Az antihős nem más, mint Hanna történelem tanára, Bujdosóné és az ő legjobb barátja, a ,,Felemásszemű” (Imre). Ők direkt akadályozzák Hanna küldetését, mert ők is meg akarják kaparintani a kincset. Akik tudtukon kívül akadályozzák Hannát, azok a szülei. Nagyon féltik a lányukat, mert még soha nem jártak Budapesten és tudják, hogy rengeteg veszély leselkedik rá, ha hagyják, hogy Hanna egyedül járkáljon az utcákon. A történet során nincs sok konfliktus, maximum Hanna és Zsófi között (Hanna legjobb barátnője) és az is arról, hogy Zsófi szerint nem érdemes megbízni Sándorban, viszont Hanna úgy tekint Sándorra, mintha egy családtagja lenne, és nagyon megbízik benne. A vita úgy fokozódik, hogy Tibi (Hanna segítőtársa) szerelmes lesz Zsófiba és neki fog igazat adni. Ezen Hanna megsértődik és ők is összevesznek. A konfliktus úgy oldódik meg, hogy Sándor felhívja Skype-on Zsófit és elmondja neki, hogy ő a legjobbat akarja Hannáéknak és nem kell tőle félni. A történet egyik legmeglepőbb fordulata az volt, hogy Sándor igazából a múltból érkezett és az a küldetése, hogy visszavigye magával a körzőt. A másik nagyon meglepő fordulat az volt, hogy az antihős Hanna történelemtanára, akivel konkrétan naponta találkozik. A csattanó a történet végén az volt, hogy a Jakobinusok kincse nem pénz, hanem egy időgép. Szerintem nem volt olyan rész a könyvben, amit túlságosan részletezett volna, sem olyan amit kevésbé fejtett volna ki. Az iskolai jelenetek közül ki lehetett volna hagyni pár részt, de akkor nem ismertük volna meg Bujdosónét, csak a történet végén. A szerző nem zárta le a történet, ezért rengeteg alternatív befejezést lehetne írni, pl.: véletlenül nem a múltba utaznak, hanem a jövőbe; Hanna vagy Sándor megsérül az utazás közben stb… A történet típusa szerintem hősi történet, mert:

  • a hős harcát követhetjük végig egyre erősödő ellenfeleivel szemben, amely tipikusan győzelemmel (vagy bukással) végződik.

Hanna harca Bujdosónével szemben, akinek a tulajdonában van a körző és a térkép is, amivel meg lehet találni a ,,kincset”, de használni nem tudja. Végül győzelemmel zárul, mert egy csellel sikerül elutazniuk a jövőbe. Hanna motivációja a következő:

  • segíteni akar Sándornak, hogy visszajuthasson a múltba,
  • meg akarja akadályozni, hogy Bujdosóné rosszra használja az időgépet,
  • meg akarja mutatni a többieknek (és magának is), hogy képes rá.

Én mindenkinek nagyon ajánlom a sorozat összes kötetét, mert nagyon izgalmas és ha valaki elkezdi olvasni, le sem tudja tenni. Minden korosztálynak ajánlom: fiúknak, lányoknak egyaránt. A történet eredeti, máshol még nem hallottam hasonlót sem. A könyv többi része mind kapcsolódik egymáshoz és van olyan rész, ami visszautal az elsőre is. Az egész történet vége az, hogy a gyerekek felnőnek, Sándor ott marad az 1790-es években a barátaival, Bujdosóné ,,megjavul”. Nekem ez a kedvenc könyvem, már többször olvastam újra az összes részét. A kedvenc szereplőm Sándor, mert ő az egyik legviccesebb karakter és ő az egyik szereplő, akivel a legjobban tudok azonosulni.

 

Szerző: Tóth Dániel (8.b)

Fotó: