Kepes András (tényleg csak dióhéjban) évtizedek óta neves újságíró, rádiós, televíziós, író, újságíró, a Metropolitan Egyetem kommunikáció tanszékének alapító dékánja. Leginkább utóbbi szerepének (ez később fontos fogalom lesz) megfelelő témájú és hangulatú előadást tartott a Fesztiválon. Alapvetése az volt, hogy az emberi kapcsolatok minden szintjén (nemzetek, barátok, családtagok között) egyre inkább a meg nem értéssel találkozunk a mindennapokban.
Goffmann (jobb nyelvtan órákon a nonverbális kommunikáció témában egyébként részletesen tárgyalt) szerepmodelljére építve arról beszélt, hogy kinézetünk és megnyilvánulásunk minden aspektusa tulajdonképpen üzenet a másik fél számára arról, hogy kik vagyunk, milyen szerepet veszünk fel az aktuális kommunikációs helyzetben. Az első erős benyomást az öltözet alapján kapjuk a másikról. Itt felidézte 1982-es találkozását Gabriel García Marquezzel a Nobel-díj átadón, ahol a Száz év magány írója kolumbiai ünnepi viseletet hordott a konvencionális frakk helyett. (A hófehér ruha valóban szinte világít a díjkiosztón készült fotókon.)
Az előadás – a világot beutazó újságíróként gyűjtött esettanulmányainak ismertetésén kívül – igazán ott ragadta magával a hallhatóságot, ahol szerepjátékokat játszatott el önként jelentkezőkkel a térhasználat, a szemkontaktus témakörében.
