Farkas Katalin Japánban, a Japan Aviation High Schoolban tanul. 17 éves sportoló és világjáró, itthon magántanulóként folytatja tanulmányait. Szorgalmasan tanulja a japán nyelvet, többször is elnyerte a „Jó tanuló, jó sportoló” címet, és kiemelkedő eredményeket ér el wakeboardban és snowboardban.
– Mesélnél arról, milyen egy átlagos tanítási napod?
– Reggel 7-kor kelünk, utána elkészülünk, majd elmegyünk reggelizni. 9-re megyünk az iskolába. Délelőtt három 50 perces órám van, utána egyórás ebédszünet következik. Ebéd után még három 50 perces órám van, egészen délután 4 óráig. Lehet klubokba járni, ezek olyanok, mint otthon a szakkörök: van sport-, angol- és sok más klub is. Általában 5 körül érek vissza a kollégiumba, vacsora után házi feladatot írunk, tanulunk, esetleg beszélgetek a barátaimmal. Olyan 10–11 óra körül szoktunk aludni menni.
– Miben más az iskola Japánban, mint Magyarországon?
– Szerintem érdekes, a tanár–diák kapcsolat nagyon jó, a tanárok szinte a második szüleim. Az iskola nagyon tiszta és modern.
– Könnyű a japán nyelv?
– Hasonlóan nehéz, mint a magyar. Nagyon sok kifejezés és sok nyelvtani szabály van, amit külön meg kell tanulni. Három ábécé létezik, ezek közül az egyik különösen nehéz, még a japánok sem tudják mindig.
– Milyen a közlekedés?
– Nagyon drága, sokkal drágább, mint Magyarországon, mert nincsenek diákkedvezmények. Viszont nagyon pontos. Ha késik is, egy megálló alatt behozza, így nincs abból gond, hogy késik a járat. Emellett nagyon tiszta és kulturált.
– Milyen az étkezés?
– Nagyon más, mint Magyarországon. Nekem három hetembe telt átszokni a japán ételekre. A magyar étkezés sokkal változatosabb, a japán kevésbé. Fehér rizst eszünk hallal, zöldséggel vagy disznóhússal. A reggeli, az ebéd és a vacsora is meleg étel. Nem fűszereznek, vagy csak nagyon keveset.
– Vannak furcsa szokások?
– Igen, mindig mindenkinek mindenhol meg kell hajolni.
– Milyenek az ottani emberek?
– Mindenki nagyon kedves, de inkább udvariasságból. Segítőkészek, pontosak, szorgalmasak, céltudatosak és maximalisták, viszont nem túl nyitottak.
– Mi volt a legnehezebb az elején, amikor kimentél?
– A kommunikáció, mert úgy mentem ki, hogy nem tudtam japánul, ők pedig nem beszéltek angolul, még a tanárok sem. Nehéz volt megszokni az ételeket is, néha megszédültem az ételektől, mert nem voltak elég változatosak.
– Bonyolult az utazás Japánba?
– Általában Kínán keresztül szoktam menni. A repülőút körülbelül 17 óra és minimum egy átszállás mindig van. Kínában, Sanghajban vagy Pekingben szoktam átszállni, 3–9 órás várakozással. Az utazás mindig egy teljes napot vesz igénybe.
– Ajánlanád másoknak, hogy Japánban tanuljanak?
– Igen. A magyar diákok sokkal fegyelmezettebbek lennének, és rengeteg tapasztalatot szereznének. Szerintem minden magyar diáknak jót tenne egy Japánban töltött év, mert teljesen máshogy működik ott a fegyelmezés.
– Szerinted miben jobb Japán, mint Magyarország?
– Japán sokkal kulturáltabb, tisztább és emberségesebb, viszont nem annyira családias, mint Magyarország.
– Milyen az időjárás?
– Attól függ, Japán melyik részén van az ember. Én Hokkaidóban vagyok, ami a legészakibb sziget. Télen nagyon hideg van, sok hó esik, nyáron pedig hasonlóan meleg van, mint Magyarországon.
Összességében az interjúból kiderül, hogy Japánban tanulni egyszerre nehéz és izgalmas. Farkas Katalin sok új tapasztalatot szerzett, amelyek segítik a tanulásban és az önállóságban. Élménybeszámolója alapján a japán iskolai élet nagyon eltér a magyartól, de sok szempontból tanulságos.
Fotó: WikiCommons
