Chaplin az 1925-ben készült Aranylázat tartotta fő művének. Pont száz évvel elkészülte után megtekintettük a művet a Toldi moziban.
Miről szól?
Charlie Chaplin Aranyláz (The Gold Rush) című filmje 1925-ből a „Csavargó” egyik legemlékezetesebb kalandja: a Klondike-vidék aranyláza idején hősünk szerencsét próbál, közben hóviharokkal, éhséggel, barátsággal és szerelemmel küzd. A történet egyszerre túlélő-sztori és romantikus vígjáték, ahol a nevetés mögött végig ott pulzál a szegénység és a remény témája.
Miért különleges?
- Humor + líra: Chaplin zsenije, hogy a burleszk poénokat finom érzelmekkel keveri. Nevetünk, de közben megsajdul a szív.
- A legemlékezetesebb jelenetek:
- Cipőevés: a kiéhezett Csavargó és barátja ünnepi vacsoraként fogyasztanak el egy cipőt.
- Zsömlék tánca: két kenyérdarabból varázsol bábtáncot – a filmtörténet egyik legtöbbet idézett jelenete.
- Billegő kunyhó: a szél peremére sodor egy faházat, amely a szakadék fölött egyensúlyoz – egyszerre vicces és feszült.
- Technikai trükkök: makettek, optikai trükkfelvételek, precíz koreográfia – mindez a legmagasabb némafilmes színvonalon.
- Chaplin saját zenéje: a filmnek van egy 1942-es, Chaplin által narrált és újrazenei anyaggal ellátott változata is – ettől a ritmus és a hangulat modern nézőknek is könnyen befogadható.
Két fő változat
- 1925 (néma, feliratos) – kb. 95 perc (kiadástól függően).
- 1942 (hangalámondás + új zene) – kb. 72 perc: Chaplin narrál, rövidebb, feszesebb vágás.
Ha először nézed, az 1942-es változat barátságosabb belépő; aztán érdemes visszatérni az 1925-ös „teljes” élményhez is. - Mi egy “teljes”, 2025-ben összerakott és felújított változatot tekintettünk meg.
Témák, amiket figyelj
- Álom az aranyról: a meggazdagodás ígérete és a valóság közti szakadék.
- Méltóság a nyomorban: a Csavargó sosem adja fel az udvariasságát, humánumát.
- Barátság és illúzió: a túléléshez társak kellenek – még ha néha csak képzeletben is.
- Testi komédia, finom mimika: Chaplin gesztusai „beszélnek” – nézz a szemére, a botjára, a járására.
Hogyan épülnek a poénok?
Chaplin „lépcsőzetesen” épít: egyszerű helyzetből indulunk, amelyet fokozás, majd váratlan fordulat követ és minden esetben egyfajta lírai lecsengés. A zsömlék táncánál például a két zsömle és a villák önálló szereplővé válnak; a billegő kunyhónál a ritmus (lassú kibillenések és gyorsuló kapkodás) tartja folyamatos feszültségben a nézőt.
Kapcsolódó klasszikusok
Ha bejött az Aranyláz, próbáld még: A kölyök (1921), Fények a városban (1931), Modern idők (1936). Érdekes összevetni Buster Keaton kockázatosabb kaszkadőr-burleszkjével is.
Érdekességek – „fun facts”
- Chaplin többször újravágta a filmet; maximalista volt, a humor millimétereken múlt.
- A cipőevés jelenetben a kellék „cipő” valójában ehető anyagból készült – még így is megterhelő volt a sok ismétlés a forgatáson, végül gyomormosáson is átesett.
- A film premierjekor óriási kasszasiker lett, a Csavargó 2 millió dollárt keresett vele.
Miért nézzük meg ma is?
Mert időtlenül emberi. A poénok ma is ülnek, a ritmus tempós, a képek elegánsak, és a végén – akár melyik verziót látod – marad valami meleg derű, hogy érdemes jónak lenni akkor is, amikor fúj a sarki szél.
Adatlap
- Cím: Aranyláz (The Gold Rush)
- Bemutató: 1925 (néma); újraváltozat: 1942 (hangos narrációval)
- Műfaj: vígjáték, kaland, romantika
- Korosztály: felsősöktől felfelé simán ajánlott (tanári felügyelettel alsóbb évfolyamoknak is működik rövid részletekben).
Jó mozizást – és ha a zsömlék táncát ellopnátok az osztályelőadásra, mi nagyon támogatjuk! 🎩🍞