Chaplin az 1925-ben készült Aranylázat tartotta fő művének. Pont száz évvel elkészülte után megtekintettük a művet a Toldi moziban.

Miről szól?

Charlie Chaplin Aranyláz (The Gold Rush) című filmje 1925-ből a „Csavargó” egyik legemlékezetesebb kalandja: a Klondike-vidék aranyláza idején hősünk szerencsét próbál, közben hóviharokkal, éhséggel, barátsággal és szerelemmel küzd. A történet egyszerre túlélő-sztori és romantikus vígjáték, ahol a nevetés mögött végig ott pulzál a szegénység és a remény témája.

Miért különleges?

  • Humor + líra: Chaplin zsenije, hogy a burleszk poénokat finom érzelmekkel keveri. Nevetünk, de közben megsajdul a szív.
  • A legemlékezetesebb jelenetek:
    • Cipőevés: a kiéhezett Csavargó és barátja ünnepi vacsoraként fogyasztanak el egy cipőt.
    • Zsömlék tánca: két kenyérdarabból varázsol bábtáncot – a filmtörténet egyik legtöbbet idézett jelenete.
    • Billegő kunyhó: a szél peremére sodor egy faházat, amely a szakadék fölött egyensúlyoz – egyszerre vicces és feszült.
  • Technikai trükkök: makettek, optikai trükkfelvételek, precíz koreográfia – mindez a legmagasabb némafilmes színvonalon.
  • Chaplin saját zenéje: a filmnek van egy 1942-es, Chaplin által narrált és újrazenei anyaggal ellátott változata is – ettől a ritmus és a hangulat modern nézőknek is könnyen befogadható.

Két fő változat

  • 1925 (néma, feliratos) – kb. 95 perc (kiadástól függően).
  • 1942 (hangalámondás + új zene) – kb. 72 perc: Chaplin narrál, rövidebb, feszesebb vágás.
    Ha először nézed, az 1942-es változat barátságosabb belépő; aztán érdemes visszatérni az 1925-ös „teljes” élményhez is.
  • Mi egy “teljes”, 2025-ben összerakott és felújított változatot tekintettünk meg.

Témák, amiket figyelj

  • Álom az aranyról: a meggazdagodás ígérete és a valóság közti szakadék.
  • Méltóság a nyomorban: a Csavargó sosem adja fel az udvariasságát, humánumát.
  • Barátság és illúzió: a túléléshez társak kellenek – még ha néha csak képzeletben is.
  • Testi komédia, finom mimika: Chaplin gesztusai „beszélnek” – nézz a szemére, a botjára, a járására.

Hogyan épülnek a poénok?

Chaplin „lépcsőzetesen” épít: egyszerű helyzetből indulunk, amelyet fokozás, majd váratlan fordulat követ és minden esetben egyfajta lírai lecsengés. A zsömlék táncánál például a két zsömle és a villák önálló szereplővé válnak; a billegő kunyhónál a ritmus (lassú kibillenések és gyorsuló kapkodás) tartja folyamatos feszültségben a nézőt.

Kapcsolódó klasszikusok

Ha bejött az Aranyláz, próbáld még: A kölyök (1921), Fények a városban (1931), Modern idők (1936). Érdekes összevetni Buster Keaton kockázatosabb kaszkadőr-burleszkjével is.

Érdekességek – „fun facts”

  • Chaplin többször újravágta a filmet; maximalista volt, a humor millimétereken múlt.
  • A cipőevés jelenetben a kellék „cipő” valójában ehető anyagból készült – még így is megterhelő volt a sok ismétlés a forgatáson, végül gyomormosáson is átesett.
  • A film premierjekor óriási kasszasiker lett, a Csavargó 2 millió dollárt keresett vele.

Miért nézzük meg ma is?

Mert időtlenül emberi. A poénok ma is ülnek, a ritmus tempós, a képek elegánsak, és a végén – akár melyik verziót látod – marad valami meleg derű, hogy érdemes jónak lenni akkor is, amikor fúj a sarki szél.


Adatlap

  • Cím: Aranyláz (The Gold Rush)
  • Bemutató: 1925 (néma); újraváltozat: 1942 (hangos narrációval)
  • Műfaj: vígjáték, kaland, romantika
  • Korosztály: felsősöktől felfelé simán ajánlott (tanári felügyelettel alsóbb évfolyamoknak is működik rövid részletekben).

Jó mozizást – és ha a zsömlék táncát ellopnátok az osztályelőadásra, mi nagyon támogatjuk! 🎩🍞

Related Posts