A Leake Street-alagút Waterloo állomás alatt húzódó 300 méter hosszú útszakasz, egy élettel teli és folyamatosan változó street art-canvas 2008 májusában vált igazán híressé.
Ekkor rendezte meg Banksy az ikonikus Cans Festivalt, ahol nemzetközi street art alkotók lepték el a sötét, elhanyagolt alagutat, színnel és energiával töltve meg az elhanyagolt teret. Azóta az alagút London legnagyobb legális graffiti-felülete lett — egy élő, változó művészeti tér, ahol sosem látod ugyanazt kétszer.
Banksy mellett olyan elismert utcai művészek hagyták itt kézjegyüket, mint Vexta, C215, Ben Eine és Blek Le Rat, akik a kezdeti eseményeket fémjelezték. Az elmúlt években számos „felkapott” téma helyett egyébként a folytonos átfestések, különböző stílusú rétegek, újabb és újabb művészek jelenléte adja az alagút egyediségét.
Az alagútban mindenki fújhat, aki sprayfestéket visz magával — falai nyitva állnak bárki előtt, aki alkotni szeretne engedély nélkül is. Egy ilyen alkotási folyamatot épp láttunk: egy 7-8 éves kislánynak az édesanyja adta kezébe a flakonokat az elmélyült munkához. Ugyanakkor sok helyi és közösségi szabály betartandó, például az uszító, politikailag motivált vagy sértő graffiti nem engedélyezett.
A tunnelhez közel, nyolc felújított vasúti boltívben találhatók független éttermek, bárok és szórakozóhelyek, amelyek az urbánus kultúrát ünneplik, egy magában a Tunnelben is megnyitott, és szemmel láthatóan épp újabb helyiségeket alakítanak ki.
Ez volna tehátLondon legnagyobb és legrégebbi legálisan használható graffiti-felülete, élő vizuális tér, ahol a művészet maga újratermelődik — rétegeződik, formálódik nap mint nap. Ahogy egy blog fogalmaz: „You’ll never see the same tunnel twice”. A Tunnel gyakran szerepel alternatív városi ajánlókban, mint olyan „rejtett gyöngyszem”, ami London kreatív szívét mutatja meg — nem tipikus látnivaló.
