Fábián Péter író-rendező Bertolt Brecht nyomán cseppet sem didaktikus, iskolai körülmények között is remekül működő tandrámája – természetesen a kiváló színészi munkának is köszönhetően olyan délelőttöt szerzett a 8.a, a 8.b és a 9.a diákjainak, amely nemcsak színházlátogatásként volt tartalmas elfoglaltság. Alkalmuk nyílt vitázni nagyon komoly és az ókori téma dacára (sajnos) a mai napig aktuális, alapvető erkölcsi dilemmákról.

“A darab a szolidaritás és a háború viszonyát vizsgálja. Mi a helyes döntés, ha a szolidaritás erkölcsi parancsa ellentétbe kerül a túlélés parancsával? Elítélhető-e az, akinek saját és szűk közösségének boldogulása előbbre való, mint a bajba jutottért való kiállás? És az, aki a másikért való kiállással saját közösségét sodorja veszélybe? Hol van az a pillanat, amikor már nem helyes csöndben maradni, és hol van az a pillanat, amikor még csöndben kell maradni? Egy, a perzsa hódítás alatt élő apró hellén család történetén keresztül szembesülünk ezekkel a kérdésekkel, amelyekre együtt is keressük a válaszokat” – írja a darab ajánlója.

A Kenyértörés nem a görög-perzsa háború csatáit mutatja be, hanem egy család (anya, lánygyermek, fiúgyermek) széthullásán keresztül azt a hatást, amit a társadalmi, politikai változások okoznak a mindennapi emberek, a hátország életében. (Az apa hiányának okát itt nem fedjük fel, mert jelentős dramaturgiai elem, amit okkal nem ismerünk még a történet elején.) Mert a hétköznapi emberek, akik csak élni szeretnének, nem hőssé válni is veszteségeket szenvednek: a katonák az életüket kockáztatják, a hátországbeliek “csak” a leküket, az erkölcsüket, ha úgy tetszik, a gerincüket.

A rendkívül sűrített cselekményű darab, mely tele volt ötletes megoldásokkal (pl. annak jelzése, hogy a fiú egyre idősebb lesz vagy ahogy a pékségben használt eszközök hadi felszereléssé változnak) csak az élmény egyik fele volt. A Láthatáron csoport a találkozás második felében bevonta a diákokat, egy népgyűlés tagjaivá nevezve ki őket, akiknek dönteniük kell az egyik szereplő száműzetésének kérdésében. A vitát a színészek értő, nem sugalmazó kérdésekkel moderálták – és a döntés is megszületett. Két különböző, ami úgy történthetett, hogy a két nyolcadikos, illetve a kilencedikes osztály két egymást követő napon látta a darabot és hozott “ítéletet”.

Szükséges a mindennapokban is állást foglalnunk alapvető erkölcsi kérdésekben? Rá vagyunk kényszerítve. Muszáj kenyértörésre vinni a vitáinkat? Nem biztos. Muszáj elvinni a Kenyértörésre a diákjainkat? Egyértelműen igen.

Szereplők

Panaitiosz (Demetria fia, péksegéd) – Csányi Dávid
Demetria (özvegy pékné) – Feuer Yvette
Europé (Demetria lánya, péksegéd) – Kovács Kata Milla

Vélemények a darabról:

“Az elején nem értettem, mi az értelme a kezdő jelenetnek, de aztán kiderült, hogy egy bohóctréfa volt, amit be is mondtak előtte. És hogy arról szólt, hogy kívülről nézve milyen szánalmas indoka van egy háborúnak. Szóval figyelni kell, de megéri.”

“Jó volt ráismerni az utalásokból a történelemből tanult csatákra, úgy éreztem, képben vagyok. Így könnyebb volt a vitában is érvelni.”

“Általában nem szeretem, ha bevonnak egy előadásba, nem érzem jól magam az ilyen helyzetekben, de most elfelejtettem ezt, a vitába egészen belefeledkeztünk.”

“Még másnap is jutottak eszünkbe érvek, meg azóta is, szóval ez a vita nincs lezárva.”

“Egészen szokatlan volt ilyen közelről látni a színészeket, úgy éreztem, szinte ott vagyok én is a pékségben.”