Kovács Imre, a nagypapám siketként nőtt fel halló, hívő baptista szülők gyermekeként Erdélyben, aztán a Ceaușescu-féle Romániából költözött át Magyarországra. Később baptista lelkipásztor lett, és megalapította a Kőszikla Siketek Baptista Gyülekezetét, az első magyar nyelvű siket baptista gyülekezetet, aminek a mai napig is a lelkipásztora. Az Európai Siketek Keresztény Szövetségének (European Deaf Christian Alliance – EDCA) magyarországi tagja. Fontos és aktív tagja egy 2015-ben indult projektnek, aminek célja, hogy a teljes Biblia szövegét lefordítsák magyar jelnyelvre.

– Siketként hogy tanultál meg magyarul beszélni?

– Megtanultam kisgyerekkoromban. Elmentem siket iskolába, ott, aki tanított engem beszélni mondta: A, Á, BÉ, CÉ; szájról olvasás után tudtam mondani: HA, HÁ, BÉ. Aztán később jöttek olyan betűk, mint a S, vagy a R. Hibásan tudtam mondani, ilyenkor a szám elé kellett tartani egy papírlapot, és így amikor helyesen mondtam, akkor azt látni lehetett a papír rezgéséből, így tanultam meg például az R, vagy a P betűt. Mivel hangot nem tanultam, csak a szájról olvasás alapján kellett megtanulnom megkülönböztetni a hangokat. Amikor megkérdezi valaki például, hogy: “Hogy hívnak?”, semmit nem hallok. Mindig az emberek szájára kell figyelnem, ezért, ha máshova figyelnek, például a telefonjukra, semmit nem értek. (Kovács Imre először Kolozsváron tanult magyar nyelvű siket általános iskolában, majd Temesváron román nyelvű siket szakképző iskolában lakatosnak – szerk.)

– Hogyan ismerkedtél meg egy másik országban élő siket lánnyal, aki később a feleséged lett?

– Romániában is voltak siketek, Magyarországon is, mindenhol vannak. Mi siketek egyformán beszélgetünk. Itt is, ott is vannak siketek, nekem hívő feleség kellett. Romániában volt sok siket lány, de nem hívő. (…) A magyar jelnyelv és a román, amit tanultam Erdélyben, kicsit másfajta. Nagyjából a fele egyforma, a fele nem.

– És hogyan tudtatok egy közös „nyelvet” kialakítani, amivel tudtok kommunikálni?

– A fele beszéd, a fele jelnyelv. Például amikor a feleségem mutatja, hogy: “Vedd le a sót!” (jelelve) és nem értem, akkor egymásra nézünk, és mondja: “Kérek szépen sót!” és akkor tudok segíteni. Vagy például: “Gyújtsd meg!” Így tudunk. Beszélve is, jelelve is.

– Milyen volt a Ceaușescu-féle Romániából Magyarországra költözni?

– Romániában, ahol születtem, kemény volt, sok volt a szigorú szabály. Nem lehetett látni a külvilágot, csak Romániát. Ezt megszoktam, úgy voltam vele, hogy ez az élet, nincs más. És aztán eljöttem Magyarországra. Egészen más ország, mint Románia. Ceaușescunál olyan volt, mintha rabszolgák lettünk volna, Magyarország viszont szabad. Itt elmegyünk a boltba vásárolni bármennyi kenyeret, ott viszont nem így volt. Sorba álltunk, kellett mutatni a jegyet. Naponta fél kiló kenyér. Ennyi. Ha elfogyott, akkor sem vehettél többet. Már kaptál, majd holnap. Tejet is, húst is így lehetett venni. Nehezebb volt Romániában, mint itt Magyarországon. Románia most már fejlődik, de akkor nem ilyen volt.

– Honnan jött az ötlet, hogy Budapesten siket baptista gyülekezetet alapítsatok, hogyan sikerült megvalósítani?

– Amikor hívő lettem itt Magyarországon, először halló gyülekezetbe jártunk, de nem igazán értettük, ami ott történt, mivel tolmácsunk nem volt. 20 év után megtudtuk, hogy Magyarországon van nemzetközi bibliaiskola alapítvány („DOOR International” – szerk.) Amerikából. Meghallottuk, és nagyon tetszett. A Biblia nem magyarul volt.

– Jelnyelven?

– Igen, de nem például magyar, vagy román jelnyelven, hanem nemzetközi jelnyelven, de ha valakinek az anyanyelve magyar, vagy az anyanyelve román, akkor ez nem fog működni, mert nem egyforma. Utána elmentünk, és kaptunk egy évig képzést a bibliaiskolában. A képzés után a baptista szeretetszolgálattól kaptunk egy helyiséget Kőbányán, ekkor hivatalosan még nem voltunk gyülekezet, de igyekeztük elérni a környezetünkben lévő siketeket. Pár évvel később költöztünk a Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezet épületébe, még itt sem számítottunk hivatalosan gyülekezetnek. Később a Nap utcában gyűltünk össze, és itt szavaztuk meg a tagokkal, hogy hivatalosan siket baptista gyülekezet legyünk.

– Miért lettél lakatosból bibliafordító, hogy működik a jelnyelvi bibliafordítás?

– Amikor evangelizáltunk hallóknak, akkor megértették, miről van szó, de a siketeknek nehéz, mert sok siket el van maradva, mert sok szót nem ismernek. Sok siketnek, ha adnunk egy hagyományos, nyomtatott Bibliát, akkor csak megköszöni, de nem tudja hogyan kéne érteni, ezért kell lefordítani jelnyelvre. Ahhoz, hogy ez másokhoz eljusson, felvételt kell készíteni, ahol mi jeleljük a Bibliát.

– Az EDCA tagjaként milyen helyekre jutottál el, hogyan?

– Az Európai Siketek Keresztény Szövetsége kétévenként tart különböző országokban konferenciát. Ennek kapcsán jártam Barcelonában, Frankfurtban, kétszer Tallinban, Nagyszebenben, idén Tbiliszibe megyek, két év múlva pedig Bakuba.

– Az eddigieken kívül mivel töltöd szívesen a szabadidődet, van-e valami hobbid?

– Szeretek kirándulni, várost nézni, biciklizni. Sokat foglalkozom kerti munkával is.

Nyári Sámuel (9.a)