Szeptember 20-án tanítás után a 12. a osztály tagjai izgatottan léptek ki az iskola kapuján. Siettek haza, hogy még az utolsó ruhákat és személyes holmikat bepakolják bőröndjeikbe és lélekben is felkészüljenek a nagy utazásra, utolsó osztálykirándulásukra.
A találkozó a Nyugati pályaudvarra volt megbeszélve este 7-re, így negyed 8 környékére mindenki megérkezett. A kabinok felosztását követően mindenki felszállt a vonatra, ami 19:29-kor el is indult. A hatfős kabinok elég kicsinek bizonyultak, két darab háromemeletes ágyból és egy kis folyosóból állt az egész. Az elrendezkedést követően kártyacsaták és kötetlen beszélgetések után mindenki fáradtan mászott bele az ágyába.
Reggel fél kilenc környékén érkezett meg a vonat Prágába. A „kipihent” diákok a még kipihentebb tanáraik vezetésével elindultak a szállás felé. Körülbelül 20 perces séta után elérték a hostelt, ahol csupán bőröndjeiket rakták le, máris indultak felfedezni a várost. Első állomásuk a Mucha Múzeum volt.
Ennek megtekintése után az ebéd következett, amit mindenki magának oldott meg.
Voltak, akik beültek valahova, de olyanok is akadtak, akik tésztát vettek egy kínaiban, és azt fogyasztották el a Moldva folyó partján. Ebéd után szabadprogram következett, fel lehetett menni az Óratoronyba, de a belvárosban is lehetett sétálgatni.
Ezt követően közösen elmentek a szálláshoz, ahol elfoglalták szobáikat. Kis pihenő után újra a város felé vették az irányt, megtekintették a híres Károly-hidat, valamint a John Lennon Falat. Mivel vacsoraidő közeledett, így egy étteremet kerestek, ahol sokan megkóstolták a knédlit.
Másnap a svédasztalos reggeli után a zsidónegyed felfedezése várt a diákokra.
A zsinagógák meglátogatása után közös ebéd következett egy közeli étteremben. Délután újra szabadprogram volt, sokan megnézték a Kafka Múzeumot, ami állításuk szerint nem mutatta be teljes mértékben, mennyire jelentős író volt Kafka. A szabadprogramot követően a vár és a Szent Vitus-székesegyház megtekintése volt a cél.
A séta után mindenki magának oldotta meg a vacsorát. Sokan extra erős leves mellett döntöttek, amit a szálláson fogyasztottak el, ez rossz döntésnek bizonyult. Vacsora után volt olyan, aki az éjszakai városnéző séta mellett döntött, de olyan is akadt, aki a szálláson maradt, ott beszélgetett, mulatott.
Utolsó nap reggeli után a Táncoló házhoz ment az osztály. Ezt, valamint egy közeli piacot tekintettek meg.
Ezután visszamentek a szállásra, hogy „könnyes búcsú” közepette elköszönjenek a várostól, és elinduljanak az állomásra. Ezúttal négyfős kabinokban tölthették el 7 órás utat. Fél kilenc körül a vonat beérkezett a Nyugatiba, ahonnan mindenki élményekkel telve, de fáradtan vette hazafelé az irányt.
Sándor Zsófia