Gyerekkorom óta szerettem volna pilóta lenni – kezdi az interjút Széles András pilóta, akitől azt kérdeztem, hogy mikor választotta magának ezt a foglalkozást. – Először 7 éves koromban ültem repülőgépen, egy sétarepülés alkalmával. Emlékszem, egy kis Cessnával mentünk. Ott szerettem bele a repülésbe. Igaz, a Cessna kicsi volt, csörgött-zörgött és még a szél is dobálta a gépet, de amit fent láttam, az teljesen lenyűgözött. Valahogy így kezdődött a románc.

– Hány éves korodban kezdtél el repülőgépet vezetni?

– 16 évesen. Ez volt akkor a korhatár, és ha jól tudom, még ma is. Szerencsés voltam, a szüleim ki tudták fizetni a képzést, ami már akkor is egy komoly összegnek számított. Az első jogsimat 17 évesen kaptam, az úgynevezett könnyű légijármű pilóta engedélyt. Persze ezzel még csak kistestű gépeket vezethettem, legfeljebb 3 utast szállíthattam és csak nappal jó látási viszonyok között repülhettem.

– Most már évek óta nem vezetsz utasszállító gépeket. Miért?

– Az az igazság, hogy a fizetés jó volt. Nagyon-nagyon jó volt. De cserébe nincs életed. Házasság, család, gyereknevelés? Szóba sem jöhet ez a fajta magánélet, ameddig utasszállítókat vezetsz. Illetve meg lehet próbálni, de nem leszel otthon soha. 5 éve ismerkedtem meg életem szerelmével, utána nem sokkal abbahagytam a hivatást. Azóta már 2 gyönyörű kisfiú édesapja vagyok. Szeretem a repülést, de családomat még jobban.

– Mit értesz azalatt, hogy egy pilótának nincs magánélete? Sokat dolgoztál vagy hétvégente, ünnepnapokkor sem voltál otthon? Esetleg más ország repterein éjszakáztál?

– Ez az összes igaz volt. Nem vagy otthon. Két műszak között csak arra volt időm, hogy hazaszaladjak, letusoljak, kialudjam magam és már mentem is vissza a reptérre. Az meg a másik, hogy sokszor nem alszol otthon. Különböző országok reptéri hoteleiben tölteni az éjszakát nem túl komfortos. Nem volt meg az otthon melege. Az ember hazamegy munka után és élvezi az otthon melegét. Ez nálam sajnos nem volt meg. Emellett a munka mellett nem volt időm a barátaimra, sok kapcsolatom megsínylette a pilótáskodást. Ez nem úgy működik sajnos, hogy reggel elmész és este hazajössz.

– Milyen képzést kell elvégezni ahhoz, hogy utasszállítógépeket vezethessen az ember?

– Két út van. Az egyik, hogy elmegyünk egy repülőgépes iskolába. Ez az olcsóbb megoldás, ugyanakkor 4-5 évig is eltarthat a képzés. A másik lehetőség a pilótaakadémia. Ez azért gyorsabb mint a másik, mindössze 3 év. Ilyen akadémiái vannak például a Wizzair-nek.

– És ha elvégezte valaki a képzést, utána mi következik?

– Elég könnyen fel fogják venni valamelyik légitársasághoz ha sikeres vizsgát tett, mivel folyamatos pilótahiány van. Az ember minden esetben első tisztként kezdi. Legalább 5 év tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki kapitánnyá válhasson. A kapitány tovább képezheti magát oktatónak. Tehát már első tiszteket is kiképezhet.

– A Covid mennyire borította fel a munkátokat?

– Én akkor már nem dolgoztam hivatásos pilótaként, de a pilóta barátaim elég jól elmagyarázták a helyzetet. Gyakorlatilag leállt a repülőgépforgalom. Egyszerűen nem közlekedtek gépek. Az az igazság, hogy elég sokan szakmát váltottak. Aki maradt, annak pedig sokkal kevesebbet kellett dolgoznia. És mivel a repült órák után kapjuk a bérünket, a fizetésünk is csökkent. Sokan elmentek oktatni, és azt választották, hogy nyáron a turista szezonban visszamennek pilótáskodni. Tehát nem egész évben vezetnek utasszállítókat. Még mindig kevesebb gép közlekedik, mint a korona előtt, de azért lassan már kezd visszaállni a régi forgalom.

– Mi egy utasszállító pilótájának a feladata a felszállás előtt? Mit kell ellenőrizni a gépen?

– Az ellenőrzést 3 részre osztjuk. A motorellenőrzésre, a sárkány-szerkezet ellenőrzésre és a kabinellenőrzésre. Utasszállítóknál a pilótának már csak a kabint kell ellenőriznie, mivel a hajtóműveket és a sárkányszerkezeteket a reptér dolgozói ellenőrzik. A kabinellenőrzés során meg kell bizonyosodnunk a műszerek, kapcsolók működőképességéről. Például a kormány mozgatásával ellenőrizzük, hogy a kormányrúd nem akad, nem súrlódik, könnyen mozgatható. Szóval nagy gépnél a pilótának csupán ennyit kell ellenőriznie. A gép külső részével nem kell foglalkoznunk. Sokszor mentem például Rómába. Amint leszálltunk, elkezdtük a kabinellenőrzést, az utasok le-, majd az újabb utasok felszálltak, a reptér dolgozói körbejárták a gépet, megtankolták és leszállás után 35 perccel már újra a levegőben voltunk. Ezalatt én ki sem szálltam a gépből.

– És amikor befejezted a műszakot kell valamit ellenőrizni?

– Csupán ki kell töltenem a hivatalos dokumentumokat. Alá kell írnom dolgokat, kicsit olyan ez, mint egy fuvarnapló. Majd a következő pilóta elvégzi a felszállás előtti ellenőrzést. Ezeket a gépeket 0-24-ben használják, ami több ellenőrzést jelent egy nap. Egyébként jó műszaki állapotban vannak, nagyon ritka, hogy találunk valami problémát.

– Van kedvenc repülőgéped?

– Hogyne lenne! A híres Boeing 747-es. Lenyűgözően nagy. Egy ekkora test felemelkedik a levegőbe, és ott felgyorsul több mint 800 km/h-ra! Sajnos eddig még nem volt lehetőségem vezetni a kedvenc madaramat, de ki tudja, talán egyszer.

– Most mi a munkád?

– A tököli reptéren dolgozom mint repülésoktató. Igazából kisgépes gyakorlati órákat tartok. A repüléstől nem tudtam elszakadni. De nem jártam rosszul, mert 9-től dolgozom délután 4-ig. Azt kell, hogy mondjam, szeretem a jelenlegi munkámat. Az utasszállítóvezetés nagyon stresszes és felelősségteljes munka volt. Természetesen itt is észnél kell lenni, de azért sokkal nyugodtabb vagyok. Szóval végül nem bántam meg, hogy váltottam. Végre tudok foglalkozni a családommal és a repüléssel egyszerre.

 

Szerző: Mess Marcell (10.a)