Interjú Tóth Péter DLA építészmérnökkel, aki egyedi ötleteivel és terveivel színesíti ezt az egyre gépiesebbé váló munkakört.
Az építészet gyerekkori álom volt vagy később született meg benned ez a döntés?
Véletlenek sorozata vezetett ide, nem készültem tudatosan az erre a pályára, nem is volt a családban építész. A Műegyetem nyílt napján azt mondták, hogy aki még nem tudja eldönteni, mi legyen, az jelentkezzen, mert építészből meg énekes is lehet. Egyszóval nagyon sokféle irányba el lehet indulni az építész végzettséggel és ez nekem nagyon megtetszett. Az elején ez a szabadság, a végén pedig maga az építészet, úgyhogy építész maradtam.
Olyan építészeti stílusban terveztek, ami ebben a modern világban kezd feledésbe merülni, azonban hatalmas értéket hordoz. Mi tetszett meg neked a népies építészeti stílusban?
Az tetszett meg, hogy olyan emberektől tanulhattunk, akik végtelenül tisztán látták a világot. A paraszti társadalomban mindennek megvolt a helye és a maga logikája, és ha egy ilyen logikus rendszerről vehetünk példát, akkor remélhetőleg a mi házaink is logikusak lesznek. A logikában nem csak az a fajta letisztultság van benne, amit modernista épületek hirdetnek magukról, hanem van benne egyfajta logikus díszítés is, ami következik a belsőkből és része annak. Ezeket ugyanúgy lehet a mai világban is használni, mint régen. Így egységes épület születhet meg, ahol a külső, a belső, az épület és a természet kapcsolata harmóniába kerülhet.
Tudnál mondani erre példákat? Milyen motívumok jelennek meg például?
Megjelennek az építtetők monogramjai, geometrikus formák, illetve a növényi díszítések. Általában úgy volt ez, hogy a faluban az egyházi épületek, tehát a templomok, a plébánia és az uradalmi épületek szolgáltak mintaként a falusi társadalom számára. Ezeknek a lebutított, kedvesebb, bájosabb változatai születtek meg a népi építészetben, de pont ez az esetlenségük egy olyan személyes báj, amitől a stílus szerethető.
Mennyire fontos a kommunikáció és a többiekkel való együttműködés tervezésekor?
Hihetetlenül fontos, és erről semmit nem tanítanak az egyetemen. Legalábbis, amikor én voltam egyetemista, erről még csak említés se esett. Egyrészt rendkívül fontos, hogy képes legyél megmutatni magad a világnak, ha megbízókat akarsz szerezni. Másrészt, hogy ezekkel a megbízókkal tudjál kommunikálni és ugyanennyire fontos, hogy az épület megvalósulásához szükséges csapatot karmesterként össze tud fogni, mind a tervezés és mind a kivitelezés oldaláról. Aki erre nem képes, nem fog tudni olyan megvalósult épületeket felmutatni, ami az ő ötlete alapján valósul meg.
Mint mindenben, feltehetőleg a tervezésben is vannak nehézségek. Melyek ezek, és mi az ami motivál a folytatásban?
A tervezésben igazából nincs nehézség. Azért is szeretek tervezni, mert olyan logikai játék minden egyes feladat, aminek az ember a végére jut. Ez egy nagyon jó sikerélmény és ez örömmel tölti el az embert. Egyszerűen nem lehet belefásulni, minden egyes kis feladat egy izgalmas, szellemi kaland és aztán esztétikai kaland is, hogy szépen tudjuk megoldani. Nehézséget a megvalósításban látok.
Mégpedig?
Egyrészt az épület engedélyeztetése, hogy szabályosan épüljön meg. Az aktuális bonyolult jogi útvesztőket kell ismerni és betartani, ami már nem kéne, hogy része legyen a szakmának. Ezekkel mégis tisztában kell lennünk, mert minden felelősség az építészé. A másik probléma, ha a megrendelő nem megbízó. Ez azt jelenti, hogy sokszor az egész életének a megtakarítását bízza rád, hogy te gazdálkodj vele. Amikor nem tudja rábízni, akkor gyötrelem tud lenni a tervezés, mert nem tudja, mit akar, illetve folyton felülbírálja a munkádat. A harmadik nehézség pedig a megvalósítás. Főleg abból a szegmenséből az építészetnek, amiben tervezünk, elkezdtek kihalni azok a mesterek, akik azt a minőséget, azt az anyagismeretet tudják, ami ahhoz kell, hogy olyan ház szülessen, amelyet mi tervezünk. És bizony ezeknek a szakembereknek a pótlása nehéz. Az a kevés, aki van végtelenül elfoglalt és nagyon hosszú a várakozási idő, amíg valaki sorra kerülhet.
Inkább a grafikai tudás fontos egy ház tervezéshez, vagy elég egy jó ötlet is?
Nagyon érdekes, mert sokáig azt hittem, hogy a grafikai tudás mindenek fölött áll de, ez csak egy eszköz arra, hogy kifejezzük gondolatainkat. Ami a legérdekesebb, hogy tanulható. Én nem voltam különösebben jó rajzos, amikor elkezdtem az egyetemet. Előtte nem is nagyon szerettem rajzolni, mert a középiskolában és az általános iskolában elvették tőle a kedvem. Sajnos, ahogy látom, ez a képzésben sokszor ma is jelen van, ez a fajta hozzá nem értés, hogy a gyerekekkel nem megszerettetik, hanem megutáltatják ezeket a típusú tárgyakat, mint az ének zene és a rajz. Pedig ezek azok, ahol igazán felszabadultan lehetne bármit alkotni. A rajznak az a része tehát, ami szerintem az építészethez kell, tanulható. A legfontosabb része a tervezésben az alázatos gondolkodásnak van, hogy bele tudjunk helyezkedni a problémakörbe, amit felvázol a megbízó, ha ezeket kellőképpen megismerjük és megértjük, akkor sok esetben tálcán kínálja magát a megoldás.
Kinek tudnád ajánlani akkor ezt a szakmát vagy milyen tulajdonságokkal érdemes rendelkeznie egy leendő építésznek?
Szerintem az építészet akkor lesz valaki számára örömteli, ha nem szakmaként tekint rá, hanem hivatásként. A kettő között, úgy gondolom, az a különbség, hogy egyfajta szenvedéllyel csinálod és nem feltétlen pénzkeresetként tekintesz rá. Szenvedély sokféle lehet. Számomra egy olyan lehetőség, hogy hogyan tudjuk ennek a teremtett világnak a teremtését a magunk véges módszereivel és képességével tovább folytatni. Tehát annak ajánlanám, aki nem riad meg a problémáktól, illetve nagyon kitartó, mert ez egy hatalmas türelmet igénylő hivatás. Sokszor egy-egy épület 2-3 vagy akár 5 évig is épülhet, és akkor lesz jó, ha ezt a folyamatot végig tudja kísérni az építész. Tehát mindenképpen türelmes és kitartó embereknek ajánlom, valamint olyanoknak, akiket inkább inspirál az, hogy mindig mást csinálnak és ettől nem riadnak meg. Van olyan embertípus is, aki szereti, ha mindig csak egy adott, kötött pályán dolgozik, kiszámítható keretek között. Az építészet nem ilyen, hanem minden feladat más, szinte tervezhetetlen, de pont ez benne az izgalmas.
Szerző: Tóth Bogi
Fotók: Jurassza Zsófia
