lnterjúalanyomnak a család egyik jó barátját választottam. Apukám építészként sokszor dolgozik együtt Bényei Istvánnal. István Magyarország egyik legjobb építésze.
– Miért lettél építész?
– Nagyon egyszerű. Amikor ötödikes voltam, minden áron tengerész akartam lenni. Aztán anyám adott egy jókora pofont, hogy nem mehetek Budapestre tanulni, hajósképző ugyanis csak ott volt, úgyhogy mondtam, hogy jó, akkor építész leszek. Ez így kb. ennyi volt. Hatodikban eldöntöttem, hogy építész akarok lenni, és azóta tudatosan afelé megyek, tanulok, képzem magam.
– A külföldi tanulmányaidról mit érdemes tudni?
– Kimentem Grazba, ott bejelentkeztem az egyetemre, jártam pár szemeszterre, előadásra, de aztán hál ’istennek az egyik mesterem volt ott a tanár, és mondta, hogy ezekre azért nem kéne bemenni azon kívül, hogy nála tanulok, nála dolgozom, másrészt, ők egészen jól látták, hogy nagyon, nagyon jó volt az Ybl-ön a képzés. Ezért is vettek fel, merthogy ez teljesen felesleges. Úgyhogy én azt ott nem végeztem el.
– Kezdjük az alapoknál. Hogyan történik egy ház/családiház tervezésének megkezdése?
– Minden építtető megkeresését megtiszteltetésnek veszem. Ilyenkor meghívom őket egy kávéra, és 1-1,5 órát csak beszélgetünk. Lehet érezni a kémiát, hogy ez fog-e működni. Amikor rönkházat vagy mediterrán stílusú házat szeretnének, én elmondom a saját véleményemet. Nézzük meg, megtudjuk-e egymást változtatni olyan irányba, hogy az a kompromisszum egyikünknek se fájjon. Ha ez nem sikerül – továbbra is ezekhez hasonlót szeretnének -, akkor megköszönöm, de nem fogunk tudni együttműködni.
– Tudnál mesélni egy kicsit a díjaidról?
– Amikor az első diplomát szereztük az Ybl Miklós Főiskolán, ott Diplomadíjat kaptam, utána, amikor a szakmérnökit készítettük, akkor kaptam életem második díját. A 2020-21-es év legjobb fémlemezfedés díját nyertük családiház kategóriában a PREFA pályázatán.
– Mire vagy a legbüszkébb, mint építész?
– Nincs ilyen. Minden időszaknak vannak kedvenc dolgai. Nagyon elcsépelt, mégis az adott munkákba tudok teljes mértékben elmerülni és azokat nagyon szeretem, amikor megépül.
– Beszélj kérlek a csapatodról, a B13-ról!
– Nekem nagyon fontos a csapat. Én abban hiszek, hogy nincsenek ma már Leonardók, meg Michelangelók, hanem legfeljebb vannak tehetséges emberek, akiknek ahhoz van tehetségük, hogy további jó szakembereket gyűjtsenek maguk köré. Lehet szakmában, vagy szakmán kívül is, de én erre vagyok a legbüszkébb, hogy most egy olyan csapatom van, ami szerintem tényleg Magyarországon is abszolút az elsők között van, és további olyan szakemberek, és idetartozik egyébként Ákos (apukám) is, statikusok, gépészek, elektromosok. Bármilyen belsőépítészeti tervezőkkel vettem körbe magam, ahol eddig ezt a piacot, amit én művelek, nagyon jó visszajelzéssel látom, hogy maximálisan lefedtem, és sokkal, de sokkal többet adunk, mint mások. Erre nagyon büszke vagyok.
– Mennyire vannak hatással a megrendelőkre a trendek?
– 2010 környékén megjelent a mediterrán és főleg a provanszi stílus. Mindenki ilyet házat akart építeni. Mi is számtalan ilyen igénnyel szembesültünk. De, amikor megkeresetek minket és mindig megkérdeztem: Budapestre akar egy ilyen házat? Nem ugyanaz az éghajlat, nem úgy süt a nap sem. Közben nagyon sokan elfelejtik, hogy az elmúlt három évtized alatt megváltozott a főváros éghajlata is. Ma már nem úgy kell árnyékolni, nem úgy kell hűteni, mint ezelőtt 30 évvel. Teszem hozzá ma már a ház egyik legfontosabb tényezője a hűtés lett, és sorolhatnám a megváltozott prioritásokat.
– Körülbelül mennyi idő, mire egy ház készen lesz?
– Mire megvalósul egy ház, az 1,5-2 év. Hosszú a tervezési idő, nagyon nagy a felelősség. Megcsináljuk a belsőépítészetet is, de a kivitelezés végéig a megrendelő mellett vagyunk. Én ebben a két évben mosolyogni szeretek és nagyon jó hangulatban lenni a megrendelőkkel, nem pedig feszülni. A házátadón néha utoljára találkozunk, néha viszont barátságok szövődnek. Ennél szebb nincs, mint hogy az ilyen kétéves ciklusokban az ember végig csak jókedvű.
– Azt tartja egy mondás, hogy az első házat, amit építesz, azt add el az ellenségednek, a másodikat a barátodnak, a harmadikat pedig tartsd meg magadnak. Te mit mondasz erre?
– Én ketté választanám ezt a kérdést. Ami rám igaz, hogy az első házam olyan volt, amiről azt gondoltam, hogy az örök élet és még egy nap. Ezzel szemben ma a második házamban lakom, de úgy érzem bennem van egy harmadik is. Megrendelői oldalról viszont borul a saját tézisem, ugyanis ott mindig az elsőt és a legjobbat akarom, és ebből nem engedek.
Szerző: Kemény Szófia (9.d)
