Beszélgetés Deim Verával, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium kilencedikes tanulójával, aki már ilyen fiatalon is fényes jövő előtt áll a divatszakmában.
– Hogy kezdődött a karriered?
– Már kisebb korom óta többen mondták, hogy modellkednem kellene, de eleinte nem is nagyon érdekelt az egész téma. Aztán pár éve megkeresett egy magát modellügynökségnek beállító cég, akik lényegében kihasználták kislányok álmait, hogy lehúzzák a szüleiket jó sok pénzre. Ez az eset nem tett jót se az önbizalmamnak, se az ambícióimnak egy modellkarrier kiépítése felé. Éppen ezért, amikor a közösségi médián megkeresett Pethő Bálint; a mostani ügynökségem, a VM MODELL alapítója, sokáig nem is válaszoltam. Aztán egy kicsit utánanéztem, és rátaláltam az ügynökségére. Emiatt, nem gondolva bele sokat, válaszoltam neki. Nagyon kedves volt, felajánlotta, hogy ha van kedvem, akkor menjünk be a szüleimmel az irodájukba egy megbeszélésre. Először elutasítottam a felajánlást a múltbeli esetre hivatkozva, illetve arra, hogy a szüleim nem akartak megint sok pénzt fizetni egy fotózásért. Erre válaszul megnyugtatott, hogy ez nem kerülne a részünkről semmibe. Ezután leültem megbeszélni a szüleimmel, majd elhatároztuk, hogy legalább egy megbeszélésre elmegyünk. Elmentünk, végighallgattuk Bálintot, mesélt arról, hogy hogyan nézne ki a karrierem, ha velük dolgoznék, illetve egy nyári modelltáboról, ami nagyon csábítóan hangzott. Megjött a kedvem a dologhoz. Megkerestünk pár modellt az ügynökségél, és túlnyomórészt pozitív véleményeik voltak. Aztán eldöntöttük, hogy aláírjuk a szerződést. Ez volt 2021 telén, aztán elkezdtük megcsinálni a portfóliómat, ami alapján a cégek eldöntik, hogy kellek-e nekik, vagy nem. A táborban befejeztük, és már csak megkeresések kellettek.
– Nehéz beindítani egy karriert?
– A tábor után pár nappal írt nekem a VM másik alapítója, Roland, hogy a Daalarnának, az ország egyik legnevesebb esküvői ruha-gyártó cégnek a marketingigazgatója engem akart a következő kampányukba. Ez, mondanom sem kell, nagyon megdobta mind az önbizalmamat, mind a más cégek érdeklődését is. Ez a megkeresés volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. Ez egyébként egy nagyon komplex munka is volt, mert nem csak fotózásból, hanem videókból és kisebb interjúkból is állt. Sőt, olyan is volt, hogy földig érő, menyasszonyi ruhában és tűsarkúban kellett futni a füvön, szóval ez minden szempontból egy bonyolult első alkalom volt, de örülök, hogy egyből szinte mindent láthattam.
– Később még dolgoztál a Daalarnával?
– Igen, többször is, még ezen kívül három alkalommal. Ezek közül a legizgalmasabb egy sajtóesemény volt. Abból állt, hogy a feldíszített Daalarna-szalonban négy másik modellel esküvői ruhában álltunk és lézengtünk, illetve volt egy kisebb zenés felvonulás is. Itt sok emberrel találkoztam és értékes tapasztalatokat is szereztem, szóval mindenképpen ez az egyik legemlékezetesebb munkám eddig.
– Mennyire találod fárasztónak a modellkedést?
– Nagyban függ a munkától és a csapattól, akivel dolgozom, de lehet nagyon fárasztó is. Többször is voltam már a Spice Media Productions fotózásain, akik divat-webáruházak termékfotóinak készítésével foglalkoznak. Ilyen képek nagyon egyszerűnek tűnnek első ránézésre, de igazából nagyon bonyolult sokat megcsinálni belőlük. Például, amikor a Lee Jeansnek fotóztunk összesen 108 ruhadarabot, az egész napomat ott töltöttem, mert mindegyikről sok kép készült, többféle párosítással és változatos szögekből. Aznap legalább ötvenszer öltöztem át és nagyon elfáradtam. Este hazamentem, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni legalább 13 órán keresztül.
– Iskola mellett menyire megterhelő dolgozni?
– Eléggé. Mivel ez nem egy rendszeres állás, ezért nem sok délutánt emészt fel, hanem egy-egy napokat, de akkor reggeltől estig. Eddig nagyrészt szerencsés voltam, mert a munkáim egy része az őszi szünetre esett, de már hiányoztam is miattuk. Iskolából hiányozni nyilván nem jó dolog, senki sem szereti. Szóval ilyen szempontból is megterhelő lehet, a sok pótlás miatt.
– Mik a terveid a közeljövőre?
– Kilátásban van egy-egy három hónapos út Tajvanra és Tokióba, de a vírus miatt eddig még nem valósult meg.
– Miért pont Ázsia?
– Nagyrészben jogi okok miatt. Közelebb is vannak nagy modellvárosok, például Milánó vagy Párizs, de Európában, Magyarország kivételével a felnőtt modellség törvényes korhatára 16 év. Ez Ázsiában 13 éves kornál kezdődik. Azért fontos, hogy felnőtt modell lehess, mert úgy sokkal egyszerűbben találsz magadnak munkát. Emiatt van az, hogy sok európai fiatal modell kimegy 16 éves kora előtt Ázsiába modellkedni.
– Ha elutaznál három hónapra, hogyan tanulnál odakint?
– Mindenképp ez lesz az egyik legnehezebb része. Szeretném magamat annyira összeszedett embernek hinni, hogy én meg fogom oldani, ugyanakkor biztos, hogy lesznek elmaradásaim. Biztos, hogy néhány tárgyból magántanár is kell majd. Kint csak a hétvégéken tanulhatnék, mert hétköznap dolgozom. Két nap alatt egyhetes anyagot behozni tanári segítség nélkül nem kicsit megterhelő. Illetve olyan szempontból örülök, hogy nem például novemberben mentem ki, ahogy eredetileg szó volt róla, nem kellett itthagynom a franciát két hónap után. Ha akkor kimentem volna, akkor csak nagyon nehezen hozhattam volna be a lemaradásomat. Ha már a francia szóbakerült, azt várom nagyon, hogy majd, ha 16 éves leszek, kimehessek Párizsba. Az nagyon sokat segítene a nyelvtudásom fejlesztésében. Úgyhogy, ha egy hasonló lehetőség felkínálkozik, mindenféleképpen meg szeretném ragadni.
– Mik a terveid a távoli jövőben?
– Szeretnék kiépíteni egy sikeres modellkarriert, de a tanulás lenne az elsődleges. Az agyam az, ami megmarad egész életemben, nem a szépségem. A legsikeresebbek a szakmában is általában 26-27 éves korukig tudják ezt csinálni, utána már családot szeretnének alapítani és egy állandó állást szerezni, amit nyugdíjig tudnak csinálni. Ez álam valamilyen marketinges irányú állás lenne, mert szerintem jó kommunikációs képességeim vannak, de igazából nem tudom biztosra. Ki tudja, lehet, hogy egy nap a saját modellügynökségemet fogom vezetni!
Szerző: Csitári Dávid (9.d)
