Huszadik életévemben elhatároztam, hogy szeretném megismerni szülőhazámat, a görög földet. Szüleimmel távol, elszigetelődve éltünk a nagyvilágtól, de engem hajtott a kíváncsiság, hogy milyenek az emberek és milyen egy poliszban élni. Szigetemet elhagyva, Athén felé vettem utam.
Több hétig tartó hánykolódás után, 3 nap járásnyira Athéntól kikötöttünk. A Poliszba vezető utam során találkoztam Hésziodosszal, aki mesélt nekem a görög vallásról és kultúráról. Történeteit hallva ráébredtem, hogy még nagyon sokat kell tanulnom. Bár görögnek vallom magam, még fele annyit sem tudok hazámról, mint egy itt megpihent vándor. Megkértem tehát Hésziodoszt, hogy legyen tanítómesterem és mutassa be minden rejtelmét a görög földnek.
Az itteniek úgy képzelik, hogy isteneik a görög föld legmagasabb pontján, az Olümposz csúcsán laknak. Az Olümposz az istenek állama, pontosan olyan, mint a földi városok. Hatalmas fal veszi körül az istenek palotáitól tarkálló várost, amelynek utcáin pompás kocsikon száguldanak az istenek egymáshoz. Az Olümposz lakói ugyanolyan alá- és fölérendeltségi viszonyban élnek, mint a földi társadalomban élő emberek. A 12 olümposzi isten név szerint a következők: Zeusz, Héra, Démétér, Hesztia, Poszeidón, Apollón, Artemisz, Árész, Aphrodité, Athéné, Héphaisztosz, Hermész.[1] Minden istennek megvan a saját szerepe az istenvilágban, és onnan segítenek bennünket. Éppen olyanok, mint az emberek, legfeljebb abban különböznek, hogy minden jó és rossz tulajdonság fokozottan található meg bennük, és bár születnek, mégis halhatatlanok. Az emberek az isteneknek áldozva engesztelik ki őket, vagy köszönik meg segítségüket.
Amit hallottam, felkeltette érdeklődésemet, és hatalmába kerített a vágy, hogy személyesem megnézhessem az Olümposz hegyét. Hésziodosszal nekivágtunk a hosszú útnak. Hetekig tartó kalandozás után megérkeztünk a hegy lábához. Tanítómesterem nem tudott velem tartani, így egyedül veselkedtem neki. A hegyre felérve égtelen vihar kerekedett, és egy villám belecsapott a tőlem néhány méterre lévő templomba. Az eső végeztével leereszkedtem a völgybe, ahol – mint megtudtam – nem volt semmiféle csapadék. Hésziodosz szerint ez egy isteni jel volt, amivel Zeusz akart nekem üzenni. Miközben ezen töprengtünk, hallottuk, hogy Olümpiában megrendezik az olümpiai játékokat. Mindkettőnket felcsigázott ez az esemény, így hát úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Olümpiába. Hésziodosz javaslatára útközben betértünk Delphoiba és jósoltattunk magunknak. Mire Olümpiába értünk, már javában tartottak a játékok. Egy teljes hétig tartó sportversenyeket rendeztek Zeusz és felesége, Héra tiszteletére. Ez az esemény négyévente került sorra. Egy hónappal a játékok kezdete előtt olümpiai fegyverszünetet hirdettek, s ez idő alatt béke honolt a városállamok között. A versenyzők kockázat nélkül mehettek Olümpiába.[2]
Utazásaink során Hésziodosz nagyon sokat mesélt más kultúrák vallásairól, és engem nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy én is megismerjem személyesen e népek vallásait. A játékok végeztével elhatároztam, hogy elmegyek Keletre, Egyiptomba, hogy tanuljak.
Másfél hónap hajózás ás több mérföldnyi gyaloglás után megérkeztem Memphiszbe, ahol összebarátkoztam Rémennel. Míg ő az egyiptomi vallásról és életvitelről mesélt, addig én bevezettem őt az én földem rejtelmeibe.
Érdekes istenábrázolásuk abból adódik, hogy eredetileg állati alakot öltöttek isteneik, majd később kaptak emberi testet. Így lett például Ré, a napisten, sólyomfejű emberré, aki minden nap harcol a sötétséggel, és bár vereséget szenved, reggel új életre támad, és uralkodik a Földön és az égen. Számos lényről szereztem tudomást, s mindegyik más hatalommal bírt: kosfejű Ámon, Hathor, az égi istenek királynője, a sakálfejű Anubisz, a holtak istene…[3]
Az egyiptomiak szerint az embernek két lelke van, a Ka és a Ba. A Ka halálunk után a holttesttel marad, míg a Ba elszáll a túlvilágra. A fáraó előtt megnyílnak az égi kapuk és sólyom képében felszáll a naphoz, és maga is Ozirisszé változik. Az egyszerű emberek ezzel szemben Eura mezejére kerülnek, ahol szintén dolgozniuk kell. Azoknak, akik nem voltak elég hatalmasok ahhoz, hogy bejussanak az égi birodalomba, szolgákat ábrázoló szobrocskákat, suábtikat temettek a teteme mellé. A gazdag halottak akár 365 suábtit is magukkal vihettek a túlvilágra, hogy az év minden napján legyen, aki dolgozzon helyettük. Úgy vélik, hogy a halott Bája időnként visszaszállhat a sírba és ellenőrizheti a holttest állapotát, ezért kellett tartósítani a tetemet.[4]
Ott tartózkodásom ideje alatt volt lehetőségem megtapasztalni egy helyi temetkezést is. A mumifikálás során tartósított testet 40 nap után test alakú koporsóba helyezték, majd használati tárgyaival együtt díszes temetési menetben vitték a holtak városába. Az elhunytról halála után is gondoskodnak, nehogy a Ka éhen haljon, vagy kóboroljon az emberek között.
Sokat hallottam az egyiptomiak által épített különleges építményekről, de még sosem vehettem szemügyre egyet sem. Unszolásomra elmentünk a végeláthatatlan sivatagon keresztül a piramisokhoz, amik látványa leírhatatlan. Ezek az ősi fáraók temetkezési helyei, és nem ismeri senki a bejáratot egyik sírkamrába sem. Kísérőm javaslatára meglátogattunk egy folyamatban lévő építkezést Karnakban. Azt mondták, hogy egy templom lesz, de mérete vetekedett egy palotáéval.
Nagyon sok érdekeséggel gazdagodtam abban a pár hónapban, amit Rémenéknél töltöttem. Hazafele vezető utamon úgy döntöttem, hogy betérek Jeruzsálembe.
Nagy meglepetésként ért, hogy a zsidó vallásban csak egy istenben hisznek. Hitük alapját a Biblia képezi. Tanaik középpontjában a Tízparancsolat áll, ami megfogalmazza az [5]erkölcsös élet alapját. A Tóra a Biblia legalapvetőbb része. A zsinagógában minden szombaton héberül olvassák fel. Itt ismerkedtem meg Ábremmel, aki szívesen vállalta, hogy bemutatja vallásukat és annak gyakorlását.
A zsidók szerint „egy az Isten”, amit felkeléskor és lefekvéskor az élet minden napján elmondanak. Életüket és mindennapjaikat a Bibliában megfogalmazott szabályok, tiltások alapján élik.
„Ne egyetek semmiféle véreset, ne foglalkozzatok jóslással és varázslással. […] Tartsátok meg szombatomat, és tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Úr. […] Becsüld meg az ősz fejet, add meg a tiszteletet az öregnek és féld Istenedet. Én vagyok az Úr. Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (3 Móz. 19)
Bizonyos ételeket kerülnek, ilyenek például a disznóhús, vagy a pikkelytelen halak. A hívő zsidók otthonukban és a zsinagógában is gyakorolják hitüket. Minden héten, szombaton pihennek, amit ők csak úgy hívnak, hogy sabbat, ami péntek estétől szombat estéig tart. A felnőtté válás jeleként a gyerekek felolvasnak a zsinagógában a Tórából. Vallási vezetőjük a rabbi, aki tanít, irányítja a szertartást.
Sajnos nem maradhattam tovább Ábreméknél, mert közelgett a zsidó újév és nem akartam őket tovább zavarni. Innen elindultam hazafelé. Jó volt más vallásokkal megismerkedni, de a legjobb otthon…
Utazásaim során számos vallással találkoztam és őszintén csodálom mindegyiket. Érdekes volt megtapasztalni, hogy míg valaki a túlvilági életre készül, addig más a mának próbál élni. Bár számomra saját földem hite a legfontosabb, mégis csodálom más emberek vallásuk iránti kitartását.
Végh Lilian 9.b
Köszönjük Szabó Márta tanárnő közreműködését!
Források:
[1] Gecse Gusztáv (1975): Vallástörténeti kislexikon harmadik kiadás- Budapest, Kossuth Könyvkiadó
Kép: https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_9_nat2020/lecke_02_006
[2] Claude Naudin és Marie-Lise Cug (1996): A világ vallásai – Budapest, Holló és Társai Könyvkiadó
kép forrása: https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_9_nat2020/lecke_02_006
[3] https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_9_nat2020/lecke_02_006
[4] Gecse Gusztáv (1975): Vallástörténeti kislexikon harmadik kiadás- Budapest, Kossuth Könyvkiadó
[5] kép forrása: https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_9_nat2020/lecke_02_006
