Azért döntöttem úgy, hogy ezt a témát választom, mert véleményem szerint a dezinformáció az egyik, ha nem a legnagyobb és legrémisztőbb együtthatója a social médiának. Minimális szinten már eddig is tudtam erről a jelenségről, de amikor Társadalmi dilemmát néztük órán, különösen megragadta a figyelmemet. A dezinformáció szerintem egyértelműen globális probléma akár politikai, akár társadalmi szinten. A dezinformáció hamis vagy pontatlan információ, amely szándékosan megtévesztő.
Itt a „szándékosan” szó különösen fontos, ebből ugyanis következik, hogy ez a módszer (egy adott csoport megtévesztése) mindig is létezett, csak most már nem néhány tucat ember félrevezetéséről van szó, hanem akár milliókéról. Már Arisztotelész is úgy definiálta a “meggyőzést”, mint ami „arra szolgál, hogy útba igazítsa azokat, akiknek a felfogó képessége korlátozott”. Ezt a fajta hozzállást aztán sokan elsajátították, ez a mai propagandisták „kedves, hülye közönségem” megszólításának és felfogásának alapja. A dezinformáció egyik ismertebb formája a propaganda. Ezzel a történelem során számtalanszor találkozhattunk, szinte minden állam/ország vezetősége alkalmazta és alkalmazza a mai napig. Gondoljunk csak Észak-Koreára, Oroszországra vagy akár Magyarországra. Azt is egyértelműen láthatjuk, hogy ez a megoldás elképesztően eredményesen működik és valószínűleg mindig is működni fog. Hogy fellépjen a rasszizmus ellen és bebizonyítsa mennyire határtalan az emberek befolyásolhatósága 1968-ban egy amerikai tanítónő, Jane Elliott, harmadikos osztályának azt mondta, tudományos tény, hogy a barna szeműek általánosan gyengébb teljesítményűek és rosszabban viselkednek, mint a kék szeműek. A gyerekek viselkedése ettől fogva hierarchikus és kirekesztő lett, két csoportra osztódtak. Másnap a tanárnő megfordította a helyzetet, azt mondta, eltévesztette, és ez valójában fordítva van: a kék szeműek a gyengébbek. Ekkor fordult a szerep, de a kirekesztettség mellett a barnák már bosszút is álltak a kékeken, addigi megalázottságukért.(à https://media20.blog.hu/2015/09/20/a_propaganda_anatomiaja_368) Szerintem az egyetlen mód, amivel csökkenteni lehetne az emberek irányíthatóságát, ha minél többen részesülhetnének megfelelő oktatásban és rászoknánk arra, hogy minden hozzánk jutó információt ellenőrizzük le és csakis magunk döntsük el, hogy hiszünk-e neki vagy nem. Persze tisztában vagyok vele, hogy bizonyos országokban ez a köznépnek egyelőre elérthetetlen, de úgy gondolom, hogy sok helyen nagy változásokat hozhatna. Társadalmi szintű dezinformációra jó példa, hogy aktuálisak legyünk, a Covid19-oltóanyagok körüli hírek nagyrésze. Ez természetesen hatalmas probléma és az országok vezetőségei próbálnak is fellépni ellene, több-kevesebb sikerrel. Talán a legnagyobb probléma a témával kapcsolatban az igen kényes szólásszabadság-kérdés. Mi számít biztosan dezinformációnak? Kik dönthetik ezt el? Pontosan mi alapján lehet vagy egyáltalán lehet-e valakit megfosztani a véleménynyilvánítás jogától? És persze ott a félelem, hogy a kormányok kihasználják a lehetőséget és kicsit túlzásba viszik a cenzúrázást. Az azonban vitathatatlan, hogy valamit tenni kell, de mit? Nem tudom, hogy erre ma tudunk-e megfelelő választ adni.
Szabó Ágnes (9.a)
Források, érdekességek:
https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/coronavirus/fighting-disinformation/–
https://www.odi.org/publications/17330-10-things-know-about-misinformation-and-disinformation–
https://vilagterkep.atlatszo.hu/category/dezinformacio/ –
https://media20.blog.hu/2015/09/20/a_propaganda_anatomiaja_368–
