Az elítélt pontosan tudta, hogy egyszer el jön ez a perc, de abban reménykedett, hogy addig van még egy kis ideje.

Ültében felnézett a nagydarab börtönőrre, aki az üzenetet hozta, és lemondóan sóhajtott egyet. Pár perc múlva két egyenruhás férfivel az oldalán lépett be a tárgyalóterembe. Ahogy azt várta, a padok tömve voltak emberekkel. Ahogy elhaladt mellettük sokan sértéseket vágtak a fejéhez, egyesek pedig le is köpdösték. Mindezt az elítélt csendben tűrte, elvégre itt ő volt a bűnös, akinek az akasztására várt mindenki.                                                                                           

  Végre elért a kis székhez a terem közepén, és ekkor a bíró csendre intette a tömeget. Elhangzott a vád, meg az ilyenkor szokásos mondatok.  

– Felkészült a vádlott a védőbeszédre? – Zárta le mondandóját a bíró.

Felkészült – mondta a vádlott. 

– Akkor halljuk!

   Az elítélt tisztában volt vele, hogy ennek a tárgyalásnak csak egyféle kimenetele lehet, de eltökélte magában, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt megváltoztassa. 

   Nagy levegőt vett, és belekezdett a beszédébe. Őrülten kalapáló szívvel mondta a kissé összefüggéstelen mondatokat, amiket olyan sokszor ismételgetett magának, a kis cellája menedékében. Az emberek azonban mintha oda sem figyeltek volna rá. Az egyik szó közepén a bíró jeges hangja szakította félbe.

– Felkészült a vádlott a védőbeszédre?

   Néma csend.

– Bíró úr kérem, én ártatlan vagyok. – A hangja alig volt több suttogásnál. A bíró tudomást sem vett róla. Olyan volt ez, mint egy rossz álom. Felszólították az ügyészt, és a jól öltözött férfi magabiztosan sorolni kezdte a vádakat. 

– Bíró úr, kérem, én ártatlan vagyok. – De ekkor már ő maga sem hallotta a saját hangját. 

   A világ lelassult körülötte, és az ügyész hangja már csak távoli duruzsolás volt a fülében. Kibámult a főtérre néző hatalmas üvegablakon, egyenesen az építkezésre. Szórakozottan figyelte, miként állítják fel a hozzáértő kezek a vérpadot, ahol majd végrehajtják kezdettől fogva létező ítéletét.

 

Szerző: Uzonyi Klaudia

Illusztráció: Pixabay

Az átdolgozott mű: Karinthy Frigyes: A rossz tanuló felel – bár ven egy kis kafkás “beütése” is.