Vizy Zsolt tanár úr a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium földrajz tanára, és a 8.a osztályfőnöke. Kimagasló szakmai tudása kedvességgel és türelemmel párosul, emiatt diákjai tisztelik és szeretik. A tanár úrral 2020 januárjának végén vettem fel az alábbi interjút egy csütörtöki napon, korán reggel.

– Mikor és hogyan szerette meg a földrajzot?

– V.Zs: Az édesapám földrajz és geológia szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és bár ő csak egy évet tanított és utána geológusként dolgozott, sokat vitt kirándulni főleg a Bakonyba, illetve bauxitbányászatban tevékenykedett, és a kirándulások, meg a földrajzi atlaszok, amelyek körülvettek, általa szeretették meg velem többek között a földrajzot. Emellett a tanáram is sokat motiváltak.

– Miért a tanári pályát választotta? Hogyan lett tanár?

– V.Zs: Amikor gyerek voltam, három pálya vonzott. A régészet is köztük volt, ugyanis nagyon érdekelt a történelem, viszont ezt a szakmát azért vetettem el, mert amikor én fiatal voltam, akkor a társadalomtudományokat nem támogatta annyira a rendszer, inkább a természettudományok voltak előnyben. A második, ami nagyon vonzott, az az orvosi pálya volt, nem véletlen, hogy biológia tagozatos gimmnáziumba jártam, heti nyolc órát a biosszal töltöttem. Viszont ezt a szakmát akkor selejteztem ki, amikor az első vérvételemen rosszul lettem a vér látványától, rájöttem, hogy ez nem biztos, hogy nekem való lelki okokból. A harmadik szimpatikus szakma a tanári pálya volt, ugyanis sok pedagógusra emlékezhetek vissza felnőtt fejjel, akikről jó élményeim vannak. A gimnáziumban elsősorban a latin tanárom volt az, akit nagyon szerettem, és felnéztem rá. Ezek után vált egyértelművé számomra, hogy pedagógus szeretnék lenni.

– Milyen iskolákat végezett el? Szeretett-e iskolába járni?

– V.Zs.: Almádiban jártam általános iskolába, ami nekem ma is egy örök élményem. Ott nevelőotthonba járó gyerekekkel voltam együtt, akiket nagyon megszerettem, és nagyon jó barátokra leltem bennük, jó intézménynek tartottam, viszont egy tagozatos budapesti iskolához képest nem volt olyan magas szintű a tanítás. Aztán kerültem fel a Táncsics gimmnázium biosz szakára, ez nekem egy nagyon nagy törés volt az életemben. Ebben a budapesti iskolában az első év számomra nehéz volt, mert sok mindenből le voltam maradva. Kilencedikben nem szerettem oda járni, akkor nagyon nagy kudarcélmények értek, még biológiából is, pedig azt nagyon szerettem, de aztán behoztam a lemaradásom, és ekkor sokkal jobban megszerettem ezt az iskolát is, és egy szép érettségivel zártam. Utána az ELTE tanárképző szakára vettek fel, és aztán külön végeztem el az egyetemet Pécsen, és még más tanárképző iskolákat.

– Szabad idejében mit szeret csinálni?

– V.Zs.: Sokat foglalkozom a munkámmal a szabad időmben is, de egyébként mindig is szerettem kirándulni, csak mostanában ezt kevesebbet teszem, mert a mozgás egyre nehezebben esik. Ezeken kívül szeretek színházba, moziba járni, és olvasni. Speciális, különleges hobbim nincs.

– Hogyan tud a diákokkal mindig ilyen kedvesen és türelmesen bánni?

– V.Zs.: Azért, mert volt egy latin tanárom, aki azt mondta, amikor negyedikes diák voltam, hogy ne menjen tanárnak az, akinek cezaromán hajlamai vannak, vagyis uralkodni és hatalmat szeretne, az ilyen menjen katonának. Aki viszont fiatal szeretne maradni lélekben, annak javasolja a pedagógus szakot, mert ott a gyerekektől sok visszajelzést fog kapni, és az egy felemelő érzés lesz. Ez a mondata mind a mai napig megmaradt bennem. Egyetértek a gondolatával, ha az ember természetéből adódóan jól érzi magát a gyerekek között, akkor ezt viszonozni fogják, és ezért gondolom a tanári pályát egy hálás hivatásnak.

 

Szerző: Szakál Tünde (8.a)

Köszönjük Ujlaki Tibor tanár úr segítségét (feladat és a szöveg korrektúrázása)!

Fotó: F. I.