No, de még nem illendő ily előre szaladni, mikor jámbor hősünknek épp lelket nem kímélő három hétnek volt részese. A bolgárok legkitűnőbb kirurgusa, a derékségéről messzeföldön is jól ismert felcser belefektette minden erejét, hogy a négyezer vesszőcsapás eredményét legjobb tudása szerint gyógyítsa meg.

Megesett a szíve Candide-on, és tágra nyílt a szeme, mikor fülébe jutott, miként vesszőzte meg a kétezer emberből álló regiment ezt a jámbort. Vetett egy pillantást a vándor vérben tocsogó testére, tanulmányozta az összes kikandikáló izmot s ideget, melyeknek területe a nyakszirtjétől egészen a fenekéig terjedt. Meghökkent a seborvos e látványtól, pedig tapasztalt volt ő már, ha silányabbnál silányabb állapotú testekről volt szó. De nem is telt sok idő beléje, mikor összeszedte hidegvérét, s kezelésbe vette a férfiembert.

Elsőként a régiektől javasolt kenőcsök legritkább példányából szedett négy markonyit, s bekente véle az ifjú testét. Óvatosan csurgatta rá, s közben figyelmeztette az efféle tudományokban tudatlan jóembert, hogy az ilyesfajta gyógymód hatásos és szélsebes, ámde igencsak fájdalmakkal tarkított lesz: huszonnégy óra elmúltával beláthatóan kettő hétig borzalmas gyötrődésen fog keresztülmenni az ifjú metafizikus teste.

Eztán egy újabb kenőcsöt emelt le a polcról a kirurgus, ráfolyatta a kilátszódó izmokra s idegekre, s pengés szerszámának segítségével elnyisszantotta azok felszínre került részeit.

Utolsóként egy smaragdosan csillogó forró főzetből mert ki 13 evőkanálnyit, mely szintén a régiek által javasolt medicina volt. Ráöntötte az ifjúra, s bár rögvest marni kezdte annak testét, a felcser váltig állította, egészen bizonyos, hogy eme elixír megszünteti még a legritkábban előforduló fertőzéseket is.

Tisztalelkű, jószándékú, rátermett ember volt a tábori seborvos, szaktudása nem bizonyult kétesnek, Candide bízott őbenne. Fülében csengtek eme események után Pangloss mester tanításai, miket még Vesztfáliában hallott, igyekezett úgy érezni, tényleg minden a lehető legjobban van.

Ámde beletelt huszonnégy óra, a legény egyetlen szekundum alatt rögvest kezdte megkérdőjelezni e gondolatokat; borzasztó, földöntúli fájdalom nyilallt teste minden egyes pontjába. Erős szúrást észlelt fejében, irgalmatlan hasogatást a hátában, iszonyú görcsöt mellkasában, irdatlan sajgást lábaiban. E hányattatások nem múltak, s két kerek hét, a végtelennél is hosszabbnak tűnő kínszenvedés árán kezdett új bőr nőni a hátán.

A gyötrelemmel teli gyógyulás harmadik hetében Candide a kirurgus segítségével járni is elkezdett valahogy, ám mindeközben gyötrő felvetések törtek elő elméjéből: hitét megingatták a régmúlt idők fájdalmai, nem értette, hogy lehet ez a világok legjobbika, melyben ilyen sorsot érdemel, ő, a jámbor, ki jószándékú s ártani nem akar. Ezzel egyidőben pedig gazemberek járnak szabadon az utcákon, piszkos tetteket visznek véghez, sorsuk viszont nem bünteti ezt. Azt kívánta, bárcsak ott lenne vele Pangloss doktor, kíváncsi volt rá, milyen felvetést tudna hozzáfűzni e tényálláshoz.

Miközben Pangloss elgondolásait igyekezett kitalálni, megint csak felötlött őbenne az eszme, miszerint az embernek, éppúgy, mint az állatnak, igenis megvan az ősi joga ahhoz, hogy kedvére szedegethesse a lábát; így hát a valamicske járni tudását felhasználva elkezdett kifelé botladozni, a felcsert észrevétlenül hátrahagyva, s szabad akaratát érvényesítve, mely Isten adománya.

Alig kullogott néhány száz métert, mikor mérhetetlen irammal odaloholt őhozzá egy jövendőmondó. Egész testét ruha födte, s rekedt hangszínnel, ámde meggyőződéssel elhablatyolta a jámbornak, hogy azonnal kóboroljon vissza a bolgárokhoz, mielőtt észreveszik szökését, mert nem ez a biztonságos módja a távozásnak. Állította, hogy hamarosan szörnyű események fogják kezdetüket venni: a bolgárok királya meg fog ütközni az avarokéval. Ámde riadalomra semmi ok, mert e történés megfelelőnek bizonyul a biztonságos szökéshez.

Az ifjú hitt e kuruzslásnak, azon nyomban visszafele vette az irányt, a látnoknak pedig nyoma veszett.

 

Dávid Roxána (10. a)

*

Hétrészes sorozatunkban a 10. a osztály diákjainak írásait közöljük. feladatuk az volt, hogy Voltaire Candide című regényébe illesszenek be lehetséges, a szerző által meg nem írt fejezetet. A szövegekben csak az esetleg előforduló komolyabb hibákat javítottuk.

Köszönjük Ujlaki Tibor tanár úrnak az ötletet és a közreműködést!