Megnéztük az opera-irodalom egyik legszórakoztatóbb vígoperáját, amely sziporkázó humora miatt Giacomo Puccini életművében is egyedülálló.
A Petőfi Kulturális Program keretében, kulturális intézmények együttműködésével és a Nemzeti Művelődési Intézet koordinációja által egy Operaházban megvalósuló diákelőadáson vettek részt a 10.a és b osztály diákjai.
Bátran állíthatjuk, hogy szellemesnél szellemesebb pillanatok követik egymást úgy az ének-, mint a zenekari szólamokban, illetve a szöveg és a végtelenül mókás helyzetek által. Ritka az a mű, amely nem átallja ráadásul azt a fekete-, sőt morbid humort is vállalni, hogy éppen egy rokon halottaságya mellett kerekedik a komikusnak ható családi bonyodalom.
A jómódú firenzei Buoso Donati holttestét az ő örökségére pályázó rokonok veszik körül. Aggodalomra van okuk bőven, mivel egy északi faluban, Signában azt rebesgetik: Buoso minden vagyonát egy monostorra hagyta. A rokonok mindent felforgatnak, hogy megleljék a végrendeletet.
Az iratot végül az ifjú Rinuccio találja meg, aki megígérteti nagynénjével, Zitával, hogy ha elég pénz marad a rokonságra, elveheti szerelmét, Laurettát. Mint kiderül, a pletyka igaz: Buoso Donati minden pénzét a szerzetesekre hagyta. Az elkeseredett rokonságnak Rinuccio azt javasolja: kérjenek segítséget Lauretta apjától, Gianni Schicchitől, az alacsony származású, ám saját eszéből meggazdagodott férfitől. Schicchi meg is érkezik a lányával. A nemesi család gőgje, lenézése és ellenállása azonban visszataszítja, és már éppen távozni készül, amikor a lánya a lelkére beszél: belehal, ha nem mehet hozzá Rinuccióhoz. Lauretta boldogsága kedvéért Schicchi belemegy a játékba. Váratlanul Spinelloccio doktor kopogtat az ajtón: a nagybeteg Donatit jött megvizsgálni. Schicchi a halott Buosót utánozva, elváltoztatott hangon biztosítja az orvost: már jobban van. Schicchi utasítja a rokonokat, hogy hívassák a jegyzőt, ő maga pedig Donati ruháját magára öltve diktálja majd neki a végakaratot. A rokonok külön-külön igyekeznek megkenni Schicchit, hogy az örökség legjobb részét: az öszvért, a firenzei Donati-házat és a signai malmot mindenképp őrájuk hagyja a többi rokon helyett, és Schicchi mindegyikre rá is bólint, emlékeztetve őket külön-külön, hogy a cselről örökre hallgatniuk kell, különben csalás vádja miatt lesújt rájuk a törvény szigora. Megérkezik a jegyző két tanúval, Schicchi lediktálja a végakaratot,
ám a rokonok néma döbbenetére az öszvért, a Donati-házat és a signai malmot saját magára, Gianni Schicchire íratja. A pereputty őrjöng, de egy szót sem szólhatnak, különben kiderül a turpisság. Ahogy a jegyző távozik, dühükben amit csak bírnak, ellopnak. Schicchi kiutasítja őket a házból, és meghatódva nézi a boldog szerelmespárt, Rinucciót és Laurettát.
És igen, ez az a Gianni Schicchi, akit Dante az Isteni színjáték harmincadik énekében a következőképpen büntet csínytevéséért:
S egyik Capocchiót harapta nyakba,
s a földön végig úgy vonszolta fekve,
hogy minden kis rög a hasát vakarta.
S az arezzói, tőle megremegve
szólt hozzám: “E bolond itt Schicchi Gianni,
és társait kinozni űzni kedve.”
“Ha nem kivánod, hogy rád épen annyi
dühvel a másik rontson, tárd ki, kérlek,
hogy az ki? míg tovább nem fog rohanni.”
Kértem; és ő felelt: “E régi lélek
a bűnös Mirrha, aki úgy szerette
atyját, ahogy atyát szeretni vétek.
És vágyát aztán úgy elégitette,
hogy másnak vette formáját magára,
mint társa, ki ott fut, magára vette,
hogy szert tegyen a ménes csillagára,
a meghalt Buoso Donati alakját,
hogy testamentumát ő megcsinálja.” (Babits Mihály fordítása)
Zeneszerző: Giacomo Puccini
Szövegíró: Forzano Giovacchino
Alkotók:
Rendező – Toronykőy Attila
Díszlettervező – Fügedi Balázs
Jelmeztervező – Juhász Katalin
Világítástervező – Pillinger Tamás
Videótervező – Czeglédi Zsombor
Zenei vezető – Szennai Kálmán
Közreműködők:
Karmester – Erdélyi Dániel, Tóth Sámuel Csaba
Gianni Schicchi – Szegedi Csaba
Lauretta – Topolánszky Laura, Anija Lombard (operastúdió), Kapi Zsuzsanna
Zita – Gál Erika
Rinuccio – Boncsér Gergely, Bartos Barna
Gherardo – Szappanos Tibor, Balczó Péter
Nella – Horti Lilla, Tuznik Natália
Betto di Signa – Rácz István, Pataki Bence
Simone – Szvétek László, Gábor Géza
Marco – Koczka Tamás, Dobák Attila
La Ciesca – Sahakyan Lusine, Farkasréti Mária
Maestro Spinelloccio, orvos – Erdős Attila, Zajkás Boldizsár
Amantio di Nicolao, jegyző – Bátki Fazekas Zoltán
Pinellino, cipőművész – Dani Dávid
Guccio, divattervező – Szeleczki Artúr
Gherardino – N. N.
Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara.
Fotó: opera.hu, illetve a szerkesztőség által készített képek. A szöveg részben a Programtól kapott sajtóanyag felhasználásával készült.
