A verseny felépítése nagyon egyedi, ami szerintem extrán izgalmassá teszi. A 10 fős döntőbe egy írásbeli teszt eredményei alapján jutunk be, aminek a pontjait visszük. A döntőben két nap alatt egy multimédia teszten (feleletválasztós kvíz kérdésekből álló teszt), egy terepi és egy szóbeli fordulón vettünk részt.
Az idei döntőre nagyon kis pontkülönbségekkel mentünk, így minden fordulónak nagy tétje volt. A multimédia fordulót mindketten nehezebbnek éltük meg a korábbi éveknél, ami szerencsére a teljes mezőnyre igaz volt, nem csak ránk. Az idei átlag jóval elmaradt a korábbi évek átlagos pontszámaitól.
A terepi forduló szerintem a legegyedibb része a versenynek: kivittek minket Pécs egy általuk választott részére, ahol egy előre megadott területet kellett feltérképeznünk, majd a látottak alapján feladatokat megoldanunk. Idén egy korábban szőlőtermesztésre használt, jelenleg a pécsi felső középosztály által lakott kertvárosi területre vittek minket. A bejárásra 75 percet kaptunk, ami alatt megfigyelhettük az előbb említett változás egyes jeleit: több modern stílusú, jól felszerelt épületet láttunk, jól gondozott kertekkel és autókkal, de akadtak korábbról maradt szőlőtőkék, kutak, rossz minőségű utak és régebbi, romosabb házak is, amik a terület múltjáról árulkodtak.
A 75 perc után kitöltöttük a feladatlapot, amin többek között a terület változásainak megfigyelt jeleiről kellett írnunk, vagy a terület fejlesztésére kellett javaslatokat tennünk a látottak alapján. A terület teljes egészén nem volt járda – veszélyességét a helyi lakosok mellett mi is érzékeltük –, így ennek megépítését például szinte minden versenyző javasolta a dolgozatban.
A szóbeli forduló két részből állt: kaptunk egy témát, amiről 20 perc alatt prezentációt kellett készítenünk, majd ennek előadását követően egy másik, korábban nem ismert témát kellett kifejtenünk a zsűrinek. Én a német ipar jelenkori problémáiról adtam elő, illetve a karsztosodás geomorfológiáját mutattam be – mindkét témát jól ismerem, így a feleletem színvonalasnak érződött. Az előadások után kérdéseket kaptunk a zsűritől, akik általában megpróbáltak kimozdítani a komfortzónánkból.
A verseny végén Keri (Keresztesi-Kiss Máté) negyedik, én harmadik lettem, így mindketten kijutottunk az iGeo diákolimpiára, amit idén nyáron Thaiföldön szerveznek. Két hónapja minden nap erre az eseményre készültünk (gyakran tanórák alatt – ezúton is köszönjük tanáraink türelmét), így mindketten kifejezetten örülünk az eredménynek. Az olimpiai csapatnbak – melynek nagy megtiszteltetés a tagjának lenni – a fele így fazekasos.
Szerző: Szilágyi Márton
